Izrael és Törökország a közvetlen konfliktus szélén
Tom Barrack amerikai különmegbízott szerint Jeruzsálem washingtoni figyelmeztetés nélkül támadott egy észak-szíriai légibázist, miközben Ankara katonai jelenlétének erősítésére készült. A két szövetséges gépei egymással is találkozhattak volna.
Izrael és Törökország a héten veszélyesen közel került ahhoz, hogy szíriai légtérben közvetlen katonai incidensbe sodródjon – erre figyelmeztetett Tom Barrack, az Egyesült Államok szíriai különmegbízottja és ankarai nagykövete. Az amerikai diplomata szerint Izrael előzetes washingtoni értesítés nélkül támadta meg az Abu Duhur légibázist Észak-Szíriában, miközben Törökország katonai jelenlétének erősítését fontolgatta a térségben. Barrack szerint a helyzet azért volt különösen veszélyes, mert a török légierő az izraeli gépek közeledését saját biztonságát fenyegető műveletként értelmezhette volna.
Az izraeli légierő kedden csapott le az Abu Duhur bázisra, mintegy nyolcvan kilométerre a török határtól. A támadás anyagi károkat okozott, halálos áldozatokról nem érkezett jelentés. Benjamin Netanjahu miniszterelnök hivatala később azzal indokolta az akciót, hogy Szíria közel állt egy korábbi megállapodás megsértéséhez azzal, hogy török erők telepítését engedélyezhette volna a bázison.
Barrack beszámolója szerint Washington számára az volt a legaggasztóbb, hogy Izrael nem egyeztette megfelelően a támadást az Egyesült Államokkal és Törökországgal. Izrael katonai műveletei rendszerint szoros amerikai koordináció mellett zajlanak, különösen olyan területeken, ahol amerikai szövetségesek erői is jelen lehetnek. Az amerikai különmegbízott úgy fogalmazott, az izraeli lépés akár a törökök provokálásának is tűnhetett.
Izrael vitatja ezt az értelmezést. Iszrael Katz védelmi miniszter szerint az izraeli fél tájékoztatta a szíriai vezetés magas rangú képviselőit, és a releváns hírszerzési információkat az amerikai hatóságoknak is átadta. A két beszámoló közötti eltérés önmagában jelzi, hogy a koordináció nem működött zökkenőmentesen.
A konfliktus hátterében az új szíriai hatalmi rend áll. Bassár el-Aszad rendszerének bukása után Törökország jelentősen növelte politikai és katonai befolyását Szíriában. Ankara az új damaszkuszi vezetéssel szoros kapcsolatokat épít, kiképzési és védelmi együttműködésről tárgyal, és hosszabb távon katonai jelenlétet is fenntarthat az ország egyes részein. Izrael ezt növekvő biztonsági kockázatként kezeli.
Jeruzsálem számára különösen érzékeny, hogy korszerű török légvédelmi rendszerek vagy harci repülőgépek jelenjenek meg Szíriában. Az izraeli légierő hosszú évek óta nagy mozgásszabadsággal hajt végre műveleteket a szíriai légtérben. Ha Törökország megerősíti ottani katonai infrastruktúráját, ez korlátozhatja Izrael cselekvési szabadságát, és növelheti egy véletlen vagy szándékos összecsapás kockázatát.
Törökország NATO-tagállam, Izrael pedig az Egyesült Államok egyik legfontosabb közel-keleti katonai partnere. Washington számára ezért rendkívül kellemetlen lenne, ha két szövetségese egymással kerülne fegyveres konfliktusba. Barrack emlékeztetett arra, hogy 2015-ben Törökország lelőtt egy orosz harci repülőgépet a szíriai határ közelében. Az eset hónapokra súlyos válságba taszította az orosz–török kapcsolatokat, és jól mutatta, milyen gyorsan eszkalálódhat egy légtérsértés vagy félreértett katonai manőver.
Az amerikai diplomácia ezért kommunikációs csatornákat próbál fenntartani Ankara és Jeruzsálem között. A cél olyan mechanizmus kialakítása, amelyben a két fél előre jelzi a veszélyesebb katonai mozgásokat, és elkerüli, hogy repülőgépeik vagy légvédelmi rendszereik egymást tekintsék célpontnak. Hasonló megoldás működött korábban Izrael és Oroszország között is, amikor Moszkva jelentős erőket állomásoztatott Szíriában.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Izrael egyszerre folytat katonai műveleteket Szíriában, Gázában és más térségekben, miközben az iráni háború következményei is alakítják biztonsági környezetét. Törökország ezzel szemben saját regionális befolyását igyekszik növelni, és Szíriát stratégiai hátországként kezeli. A két ország érdekei így egyre több ponton ütköznek.
A keddi csapásból végül nem lett közvetlen török–izraeli összecsapás. Barrack figyelmeztetése azonban arra utal, hogy ehhez részben szerencse is kellett. Ha a török radarok az izraeli gépeket fenyegetésként azonosítják, vagy Ankara saját vadászgépeket küld a térségbe, percek alatt olyan döntési helyzet alakulhatott volna ki, amelyben a katonai parancsnokoknak kevés idejük marad a szándékok tisztázására.
Washington most azt próbálja elérni, hogy hasonló helyzet ne ismétlődhessen meg. A szíriai hatalmi vákuum azonban továbbra is kedvez az egymást keresztező katonai műveleteknek. Amíg Izrael ragaszkodik szíriai cselekvési szabadságához, Törökország pedig erősíteni akarja jelenlétét, a két amerikai partner közötti feszültség a térség egyik legveszélyesebb új törésvonalává válhat.
Az eset a NATO számára is kellemetlen stratégiai helyzetet teremt. Törökország a szövetség második legnagyobb haderejével rendelkezik, és a Földközi-tenger keleti térségében nélkülözhetetlen katonai szereplő. Egy izraeli–török incidens ezért Washington számára egyszerre jelentene közel-keleti válságot és szövetségi problémát. A megelőző kommunikáció hiánya ilyen környezetben önmagában biztonsági kockázattá válik.