XIV. Leó: a rosszat nem lehet rosszal legyőzni

Hatvanezer ember fogadta XIV. Leó pápát a Comunione e Liberazione által szervezett rimini Meetingen, majd este több mint huszonötezren vettek részt a kikötőben bemutatott misén. A látogatás önmagában is történelmi esemény volt: utoljára 1982-ben II. János Pál járt személyesen a mozgalom legfontosabb éves rendezvényén. Az új pápa azonban nem emlékező gesztusra használta fel a napot. A háborúkról, a fegyverkezésről, a szegénységről, a hatalomról, a technológiáról és a migrációról beszélt, majd magának a Comunione e Liberationénak is világos irányt szabott.

A legerősebb mondata a világpolitikai helyzetre vonatkozott. XIV. Leó szerint a huszadik század tragédiái után a kereszténység egyik alapvető tanulsága, hogy „a rosszat nem lehet rosszal legyőzni”. Ezzel összekapcsolva bírálta azt a „hamis realizmust”, amely újra felfegyverzi az elméket, a szavakat és végül a nemzeteket. A megfogalmazás ugyan egyetlen államot vagy vezetőt sem nevezett meg, az üzenet mégis egyértelműen az erőpolitikára épülő gondolkodás ellen szólt. A pápa azt a szemléletet utasította el, amely az erőszakot, a fenyegetést és a katonai fölényt a nemzetközi politika természetes, megkerülhetetlen eszközeként kezeli.

Leó ezzel szemben az „irgalom realizmusát” állította. Ennek lényege, hogy az ellenfélből sem válhat olyan ellenség, akitől minden emberi méltóság megtagadható. A pápa szerint az embereknek még az ellenféllel is szembe kell nézniük, meg kell hallgatniuk, és az igazság talaján kell keresniük a találkozás lehetőségét. Ez a gondolat szorosan kapcsolódik pontifikátusának kezdetétől ismételt „fegyvertelen és lefegyverző béke” eszményéhez. Riminiben ennek már társadalmi és gazdasági következményeit is részletesebben kifejtette.

Felszólította hallgatóságát, hogy leplezzék le az igazságtalan hatalmi viszonyokat, amelyek szerinte a szegénység, az egyenlőtlenségek, a háborúk és a környezeti katasztrófák gyökerénél találhatók. A békéről szóló beszéd így közvetlenül összekapcsolódott a társadalmi igazságossággal. Leó a profit bálványozását, a hatalmaskodást és az ideológiai kényszert is azok közé a jelenségek közé sorolta, amelyek rombolják a közösséget. Külön kitért a pénzügyek és a technológia világára: az általa használt kép szerint „le kell fegyverezni” a technológiai fejlődést, amikor az mindent áthatóvá és pusztítóvá válik.

Ez különösen fontos hangsúly egy olyan pápától, aki elődjeihez hasonlóan egyszerre lát lehetőséget és veszélyt a digitális korszakban. Riminiben nem a technikai haladás ellen beszélt. Azt tette világossá, hogy a fejlődés önmagában nem erkölcsi mérce. Az algoritmusok, a mesterséges intelligencia, a pénzügyi rendszerek és a globális hálózatok akkor szolgálják az embert, ha az emberi méltóság marad a középpontban. Ha a technológia ellenőrzés, kizsákmányolás, fegyverkezés vagy a társadalmi kapcsolatok szétzilálásának eszközévé válik, akkor szerinte ugyanúgy erkölcsi korlátokra van szükség, mint a hagyományos hatalmi rendszerek esetében.

A migráció ügyében még közvetlenebbül fogalmazott. A Meeting résztvevőinek azt mondta: „a határok, meghatározások és intézmények előtt mindig ott vannak az emberek”. A mondat azért kapott különös súlyt, mert este a rimini kikötőben, a turisták és a tengerparti vendégek világának közvetlen közelében folytatta ezt a gondolatot. A misén arra kérte a helyi közösséget, hogy az üdülni érkezők mellett azokat is fogadja be, akik testben vagy lélekben sérülten, menedéket, élelmet és segítséget keresve érkeznek távol a hazájuktól. A pápa ezzel az idegenforgalom egyik jelképének számító adriai várost az európai migrációról szóló erkölcsi üzenet helyszínévé is tette.

A beszéd különösen sokszor fordult a fiatalokhoz. Leó arra biztatta őket, hogy ne zárkózzanak szűk közösségi identitásokba, és lépjenek kapcsolatba eltérő kultúrájú, érzékenységű és hátterű emberekkel. A mozgalmaknak, csoportoknak és közösségeknek szerinte ugródeszkaként kell szolgálniuk a teljes valóság felé. A keresztény identitást nem falnak, inkább kiindulópontnak tekinti. Ezt azzal egészítette ki, hogy a szabadság nélkül nincs hiteles vallási meggyőződés: a hitet nem lehet kényszerrel, indoktrinációval, csábítással vagy toborzással terjeszteni.

E ponton a pápa már közvetlenül a Comunione e Liberazione belső életéről beszélt. Arra kérte a mozgalmat, hogy őrizze meg egységét, hallgasson a különböző érzékenységekre, működjön együtt a helyi egyházakkal, és tartsa fenn a közösséget az Apostoli Szentszékkel. Az autoritás feladatát szolgálatként írta le, amely tiszteletben tartja a különbségeket, és összhangot teremt közöttük. Szavai egyértelműen érintették a személyes befolyás, a belső táborok és a vezetői ambíciók kérdését is: a mozgalom jövőjét a közös felelősségben, az egymásra figyelésben és a nyitottságban jelölte ki.

A háttér ismeretében ez a rész különösen jelentős. A Comunione e Liberazione az elmúlt évtizedekben az olasz katolicizmus egyik legbefolyásosabb mozgalmává vált, és társadalmi, kulturális, gazdasági, valamint politikai kapcsolatrendszere is erős volt. Ferenc pápa idején azonban a Vatikán egyre határozottabban sürgette a katolikus mozgalmak vezetési modelljének megújítását. A Szentszék 2021-ben korlátozta a nemzetközi világi egyházi társulások vezetőinek megbízatási idejét. Ennek nyomán Julián Carrón, aki 2005 óta vezette a CL testvériségét, lemondott, és Davide Prosperi került a szervezet élére.

Ferenc később nyíltan beszélt a mozgalom problémáiról. 2022-ben komoly gondokat, megosztottságot és a CL jelenlétének meggyengülését említette, ugyanakkor a válságot a megújulás lehetőségének nevezte. 2024-ben ismét az egységet, az engedelmességet, a személyes értelmezések meghaladását és a karizma közösségi megélését hangsúlyozta. Vagyis a viszony valóban feszült szakaszokon ment keresztül, de a Vatikán célja a mozgalom felszámolása helyett annak átalakítása volt.

Davide Prosperi most úgy értékelte XIV. Leó látogatását, hogy Ferenc felismerte a szükséges változtatásokat, és a mozgalom hálás lehet azért az útszakaszért, amely elvezetett az új alapszabály elfogadásáig. Leó pedig megerősítette őket: folytassák a megújulást. A különbség inkább a hangnemben látszik. Az új pápa látványosan közvetlen kapcsolatot keresett a Meeting közösségével, hosszasan járta a pavilonokat, fiatalokkal találkozott, és nagy teret adott a mozgalom alapítója, Luigi Giussani gondolatainak. Ez azonban nem jelent visszatérést a korábbi állapotokhoz.

Éppen ellenkezőleg: Leó a döntő pontokon saját elődje gondolataira támaszkodott. Név szerint idézte Ferenc Fratelli tutti enciklikáját, felidézte a társadalmi barátság fogalmát, és a CL belső megújulását is Ferenc útmutatásának folytatásaként mutatta be. A pápai üzenet alapján a békülékenyebb stílus mellé ugyanazok az elvárások társulnak: kevesebb önvédelem, kisebb intézményi önérdek, több együttműködés, nagyobb figyelem a szegényekre, a menekültekre és a társadalmi peremre szorultakra.

A rimini látogatás ezért fontos jelzés arról is, milyen irányban halad XIV. Leó pontifikátusa. A béke kérdésében elutasítja a fegyverkezés önmagát igazoló logikáját. A társadalompolitikában összekapcsolja az egyenlőtlenséget a hatalmi szerkezetekkel. A technológiai fejlődésnél erkölcsi és emberközpontú korlátokat sürget. A migrációban az emberi méltóság elsőbbségét hangsúlyozza. Az egyházi mozgalmaktól pedig egységet, szolgáló vezetést és nyitottságot vár.

Ferenc után tehát nem restauráció körvonalazódik. XIV. Leó saját nyelvet és saját kapcsolatépítési stílust használ, de a rimini beszéd alapján a társadalmi tanítás több alapvető iránya folytonos marad. A pápa békésebb viszonyt építhet a Comunione e Liberationéval, miközben világossá tette: a mozgalomnak továbbra is azon a megújulási úton kell haladnia, amelyet elődje idején kezdett meg. Rimini legfontosabb mondata ezért egyszerre szólt a háborús világnak és a katolikus közösségeknek: a rossz logikáját ugyanazzal a logikával nem lehet megszüntetni.