Agystimulációval kezelik a közösségimédia-függő fiatalokat
A milánói klinika nem invazív eljárással aktiválja újra a tinédzserek önkontrollért felelős agyi központjait. A kezelésre szorulók száma drasztikusan emelkedik,miközben a szülők sokszor fizikai agresszióval szembesülnek a képernyőidő korlátozásakor.
Az észak-olaszországi metropoliszban működő Brain&Care központban egyre több olyan serdülőt kezelnek, akik felett teljesen átvette az uralmat a digitális világ. A milánói Lambrate negyedben található egészségügyi intézmény tapasztalatai szerint a 13 és 18 év közötti korosztály vált a legveszélyeztetettebbé. A szakemberek olyan neurológiai és viselkedésterápiás módszereket alkalmaznak, amelyekkel a súlyos kontrollvesztést elszenvedett fiatalokat igyekeznek visszavezetni a valóságba. A klinika vezetése szerint a közösségi platformok működési mechanizmusa olyan mesterséges környezetet teremtett, amelyben az inger és a jutalom folytonos köre szinte észrevétlenül alakítja át a fejletlen gyermeki agy működését.
A terápiát irányító Gabriele Zanardi pszichoterapeuta úgy véli, a népszerű digitális alkalmazások sikerének hátterében pontosan megtervezett viselkedési hurkok állnak. Az értesítések, a kedvelések és az érkező üzenetek azonnali dopaminlöketet ígérnek a felhasználónak, ami ismétlődő cselekvésre ösztönöz. A szakember megfogalmazása alapján a közösségi hálózatok egyfajta egyetemes, mindenpillanatos valóságshow-ként működnek, ahol a felhasználó egyszerre válik főszereplővé és függővé. A klinikai megfigyelések alapján a függőség három meghatározó agyi funkció egyensúlyának felborulására vezethető vissza.
A neurológiai folyamatok vizsgálata során a kutatók megállapították, hogy az érintett fiataloknál jelentősen gyengül az önkontrollért és a megfontolt mérlegelésért felelős kognitív rendszer. Ezzel párhuzamosan a jutalmazási ingerért felelős dopaminerg pálya túlműködése válik meghatározóvá, míg az ezek között egyensúlyozó szigetbirodalom, az úgynevezett insula területe a jutalmazási oldal felé tolódik el. Ez a belső eltolódás vezet ahhoz a kényszeres viselkedéshez, aminek következtében a fiatalok képtelenné válnak a kijelzők lerakására.
A helyzet kezelésére a milánói központban transzkraniális mágneses stimulációt alkalmaznak. A TMS néven ismert eljárás során egy mágneses tekercset helyeznek a beteg fejére, majd elektromágneses impulzusok segítségével módosítják a megcélzott agyterületek aktivitását. A nem invazív beavatkozás elsődleges célja az önkontrollért felelős agyi hálózatok újbóli aktiválása. Zanardi beszámolója szerint az intézményben eddig mintegy 9000 beteget kezeltek, és a viselkedési függőségek esetében a tünetek súlyossága átlagosan 75 százalékkal csökkent. Ugyanakkor érdemes rögzíteni, hogy ezek az adatok a klinika saját közlésein alapulnak, és független, kontrollált vizsgálatok még nem igazolták a konkrét eredményességi arányt.
A közösségi média és az okostelefonok túlzott használata rendkívül összetett tünetegyüttest produkál a kamaszoknál. A klinikai tapasztalatok szerint a szorongás, az alvászavarok, a figyelemvesztés és az iskolai eredmények drasztikus romlása mellett a memória működésében is zavarok keletkeznek. Zanardi a közvetlen felejtés jelenségére hívja fel a figyelmet: mivel minden információ azonnal és erőfeszítés nélkül elérhetővé vált a hálózaton, a fiatalok agyában egyre kevesebb adat rögzül tartósan, ami hosszú távon károsítja a tanulási képességeket.
A terápiás eljárás jelenleg nem képezi részét az olasz állami egészségügyi alapellátásnak. A kezeléssorozat ára az elvégzendő ülések számától függően az egyezred és az 5000 euró közötti tartományban mozgó kiadást jelent a családoknak. A klinika vezetése jelenleg azon dolgozik, hogy a módszer bekerüljön a közfinanszírozott ellátási rendszerbe, így a kispénzű családok számára is elérhetővé váljon a szakszerű segítség.
A digitális függőség mélységét és a személyiségre gyakorolt torzító hatását jól példázza egy 25 éves milánói egyetemi hallgató esete. A fiatalember nyolc teljesen eltérő profilt épített fel magának a különböző platformokon, mindegyikhez más nevet, foglalkozást és karaktert társítva. Az egyik fiókban mesterszakácsként, a másikban búvároktatóként, a harmadikban pedig művelt könyvrajongóként jelent meg. Kezdetben valódi fotókat posztolt, ám a követők növekvő elvárásai miatt hamarosan kifogyott a saját tartalomól.
Hogy fenntartsa a látszatot és kielégítse a követők visszajelzései iránti éhségét, mesterséges intelligencia segítségével kezdett képeket generálni. A búvároktatói profiljához a Maldív-szigetekre helyezett fotókat gyártott, miközben a menetrendeket is áttanulmányozta a tökéletes megtévesztés érdekében. A könyves profilján pedig olyan művekről írt részletes elemzéseket az algoritmusok segítségével, amelyeket valójában soha nem olvasott el. Az álprofilok fenntartása végül napi 24 órás munkává vált, és a folyamatos feszültség miatt a fiatalember fizikai kimerültségben elájult. A terápia során ismerte fel, hogy az elismerés iránti kétségbeesett vágy hajtotta, ezt követően törölte valamennyi digitális alteregóját.
A probléma nem áll meg az egyéni mentális zavaroknál, hanem a családok mindennapi életét is átalakítja. Alberto Pellai gyermek- és serdülőkori pszichoterapeuta, a Milánói Állami Egyetem oktatója rámutatott, hogy az elmúlt 15 évben gyökeresen megváltoztak a generációs konfliktusok. Míg korábban a szülők amiatt aggódtak, hogy a gyerekek túl sok időt töltenek az utcán a barátaikkal, ma a legnagyobb küzdelmet a kamaszok szobából való kimozdítása jelenti.
A digitális eszközök elkobzása egyre gyakrabban vált ki megrázó családi drámákat. Pellai beszámolója szerint a képernyőidő korlátozásakor a fiatalok reakciója sokszor a súlyos kémiai függőségeknél megfigyelt elvonási tünetekhez hasonlít. Előfordul, hogy a kamaszok fizikailag támadnak rá a szüleikre, fenyegetőznek, és a konfliktusok olykor odáig fajulnak, hogy a családok kénytelenek mentőt vagy hatósági segítséget hívni. A szakember hangsúlyozza, hogy a drasztikus tiltás és a telefonok egyszerű elkobzása önmagában nem hoz megoldást.
A szakértő szerint a szülőknek valódi alternatívákat kell felkínálniuk a digitális élményekkel szemben. A közös sportolás, a társasjátékok és a személyes baráti találkozók újraépítése nélkül a korlátozások hatástalanok maradnak. A fizikai világban megszerzett közvetlen tapasztalatok, a konfliktusok kezelése és az első emberi kapcsolatok megélése elengedhetetlen az idegrendszer egészséges fejlődéséhez. Pellai arra is figyelmeztet, hogy a kora gyermekkorban túlzásba vitt videojáték-használat összefüggésbe hozható az agy fehérállományának mikroszerkezeti eltéréseivel, ám az agy plaszticitásának köszönhetően a folyamatok jelentős része megfelelő terápiával visszafordítható. A helyzet súlyosságát felismerve Milánó városa digitális nevelési egyezményeket dolgozott ki a családok és iskolák számára, rögzítve a 14 év alattiak védelmét szolgáló korlátozásokat.