Szerdán megnyitják az MNB-botrány fekete dobozát

Szerdán kezdi meg munkáját az Országgyűlés MNB-ügyekkel foglalkozó vizsgálóbizottsága. A testületet a Tisza-frakció kezdeményezte, elnöke Csőszi Attila. A bizottság előtt olyan ügyhalmaz áll, amelynek egyes részeit már az Állami Számvevőszék, a jegybank új vezetése, a sajtó és a nyomozóhatóságok is vizsgálták, mégis számos alapvető kérdésre nincs nyilvános válasz. A legfontosabb közülük az, hogyan jutott el a 266 milliárd forintnyi jegybanki alapítói vagyon oda, hogy a korrigált beszámolók 270 milliárdos vagyonvesztést mutattak ki.

A történet 2014-ben kezdődött, amikor a Magyar Nemzeti Bank hat Pallas Athéné alapítványt hozott létre, összesen 266 milliárd forintnyi jegybanki forrással. A hivatalos cél a közgazdasági oktatás, a pénzügyi kultúra, a kutatás és tudományos programok támogatása volt. A konstrukció már a kezdetén heves vitát váltott ki arról, hogy a jegybank nyereségéből alapítványba helyezett pénz közpénz marad-e. Az Alkotmánybíróság végül egyértelművé tette, hogy igen: a vagyon közpénzjellege az alapítványi átszervezéssel nem tűnik el.

Az alapítványokat később összevonták, a vagyon jelentős részét pedig a PADME és vagyonkezelője, az Optima Befektetési Zrt. kezelte. Az eredetileg oktatási célú pénz egyre összetettebb hazai és külföldi befektetési struktúrákba került. A két legfontosabb külföldi érdekeltség a lengyel tőzsdén jegyzett GTC ingatlanvállalat és a svájci Ultima Capital volt. A befektetésekhez hitel, opciós megállapodások és több szintből álló cégháló társult. Mire a rendszer valós pénzügyi állapota a nyilvánosság előtt kirajzolódott, már nehéz volt egyetlen mérlegből megmondani, hol található a jegybanki eredetű vagyon és mennyit ér.

Az Állami Számvevőszék 2025 márciusában tette közzé a PADME gazdálkodásáról szóló jelentését. A számvevők számos hiányosságot állapítottak meg, és a közvagyon nem megfelelő kezelésének gyanúja miatt büntetőfeljelentést tettek. Ugyanezen a napon jelent meg a Magyar Nemzeti Bank és a Neumann János Egyetemért Alapítvány ellenőrzése is. A három jelentés együtt mutatta meg, hogy a jegybank körül kialakult pénzügyi rendszer problémái jóval szélesebbek egyetlen rossz befektetésnél.

Különösen súlyos szál a kecskeméti Neumann János Egyetem ügye. Az egyetemi alapítvány 144,4 milliárd forintnyi állami vagyoni juttatást kapott infrastruktúra-fejlesztésre, az egyetem fejlesztésére és alapítványi célokra. Ebből 127,5 milliárd forintot három ütemben az Optima által kibocsátott, tízéves futamidejű, fix 2,5 százalékos kamatozású kötvényekbe fektetett. Az ÁSZ szerint ez a döntés nem felelt meg a felelős gazdálkodás követelményének, és az alapítványi célokra adott vagyonból egy piaci társaság jutott jelentős forráshoz.

A kamatszint külön is problémás volt. Az Optima-kötvény 2,5 százalékos fix hozamot fizetett olyan időszakban, amikor a magyar állampapírpiaci referenciahozam jóval magasabbra emelkedett. Az ÁSZ számítása szerint az elmaradt haszon egyetlen teljes évben akár 15,4 milliárd forintot is elérhetett. Ennél is nagyobb gond, hogy amikor az egyetemi alapítvány pénzt akart visszaszerezni, az Optima fizetőképessége már kérdésessé vált, és felmerült, hogy készpénz helyett nehezen értékelhető vállalati részesedésekkel teljesítenének.

A helyzet súlyosságát a 2025 végén közzétett korrigált beszámolók tették számszerűvé. Az Optima új vezetése külső vagyonértékelés alapján 270 milliárd forintos vagyonvesztést állapított meg. A PADME 2024 végi állapota szerint az alapítvány vagyonából mintegy 13 milliárd forint maradt, készpénzben pedig mindössze kilencmillió forint állt rendelkezésre. A korrekció döntő része a 2023-as évre esett. Ezek könyvviteli, piaci értékelésen alapuló számok, ezért nem azonosak azzal az állítással, hogy ugyanekkora összeg készpénzben valakinek a zsebébe került.

Ezt a különbséget a parlamenti vizsgálatnak is pontosan kell kezelnie. Matolcsy György volt jegybankelnök többször vitatta azt az értelmezést, hogy a vagyon eltűnt volna. Álláspontja szerint a 270 milliárdos veszteség névleges, az alkalmazott értékelési módszer következménye, a vagyonelemek pedig továbbra is megtalálhatók a cégek mérlegeiben. Az új vagyonkezelői vezetés és több ellenőrzési megállapítás ezzel szemben azt mutatja, hogy a befektetések piaci értéke messze elmaradt a rájuk fordított összegtől, és az eredeti alapítói vagyon lényegében elfogyott.

A felelősség kérdése ezért nem vezethető le egyetlen mérlegsorból. A vizsgálatnak azt kell feltárnia, kik hozták meg az egyes befektetési döntéseket, milyen kockázatelemzések készültek, milyen értékbecslésekre támaszkodtak, kik hagyták jóvá a hiteleket és opciókat, valamint hogyan működött a tulajdonosi és kuratóriumi kontroll. Fontos az is, hogy a döntéshozók milyen információval rendelkeztek a GTC és az Ultima értékéről, és mikor vált számukra világossá a veszteség kockázata.

Az elmúlt évek sajtófeltárásai Matolcsy Ádámhoz és üzleti környezetéhez kötődő szereplők kapcsolatait is részletesen bemutatták. A parlamenti bizottság feladata azonban nem lehet bűnösség megállapítása. A büntetőjogi felelősség kizárólag nyomozóhatóság, ügyészség és bíróság előtt dőlhet el. Ez különösen fontos, mert az ÁSZ feljelentései alapján büntetőeljárások indultak, és a nyomozás 2026 nyarán is folyamatban van. A jegybank augusztus 13-án újabb dokumentumokat adott át az ügyészségnek az Optima és a Quartz Alapkezelő közötti, a korábbi vezetés utolsó időszakában előkészített értékpapírkölcsön-ügylethez kapcsolódóan.

A parlamenti bizottság mozgásterét maga az Országgyűlésről szóló törvény is korlátozza. Vizsgálóbizottság közérdekű, parlamenti ellenőrzési körbe tartozó ügy feltárására hozható létre, de nem állapíthat meg egyedi jogi felelősséget, és vizsgálata nem terjedhet ki olyan konkrét ügyre, amely folyamatban lévő büntető-, polgári vagy hatósági eljárás tárgya. A testületnek ezért különösen gondosan kell elválasztania a politikai és intézményi felelősség vizsgálatát a nyomozás alatt álló konkrét cselekményektől.

E keretek között is marad bőven feltárnivaló. A bizottság iratokat és adatokat kérhet be, meghallgatásokat tarthat, és együttműködésre kötelezheti azokat, akik a vizsgált kérdésekhez kapcsolódó információval rendelkeznek. Vizsgálhatja például, hogyan működött a jegybanki alapítványok felügyeleti rendszere, milyen tájékoztatást kapott az MNB vezetése, hogyan reagáltak a belső ellenőrzések, és miért nem alakult ki korábban olyan kontroll, amely megállíthatta volna a kockázatok felhalmozódását.

Legalább ilyen fontos a pénz visszaszerzésének kérdése. Az Optima új vezetése 2025-ben és 2026-ban egyezségekkel, eszközértékesítésekkel és kötelezettségek átstrukturálásával próbálta elkerülni a fizetésképtelenséget. A vezetés közlése szerint több mint százmilliárd forintnyi kötelezettséget sikerült lefaragni vagy rendezni. A GTC- és Ultima-részesedések továbbra is jelentős vagyont képviselhetnek, de más kérdés, hogy piaci értékükből mennyi pénz szerezhető vissza, és abból milyen sorrendben elégíthetők ki az egyetemi alapítvány, a hitelezők és más jogosultak követelései.

Ezért félrevezető lenne a parlamenti munka sikerét kizárólag azon mérni, lesz-e látványos politikusi meghallgatás. A legfontosabb eredmény egy áttekinthető pénztérkép lehetne: honnan indult a 266 milliárdos alapítói vagyon, melyik döntés után melyik céghez került, milyen eszköz lett belőle, milyen hitel terhelte, és mekkora érték maradt visszaszerezhető. Ugyanez szükséges a Neumann-alapítvány 127,5 milliárdjánál is.

Az MNB-ügy azért vált az Orbán-korszak egyik legsúlyosabb közpénzügyi történetévé, mert a rendszer hosszú ideig a nyilvánosság számára nehezen követhető volt. Az alapítványi konstrukció, a külföldi cégek, a vagyonkezelők, a hitelek és a kapcsolt vállalkozások egymásra rétegződtek. A jogi forma közben gyakran elfedte a legegyszerűbb tényt: a történet kiindulópontja közpénz volt.

A vizsgálóbizottság akkor végez értelmes munkát, ha ezt a bonyolult szerkezetet visszafordítja közérthető tényekké. Nem politikai ítéletet kell írnia a büntetőeljárások helyett, hanem dokumentált választ adnia arra, hogyan válhatott több százmilliárdos közvagyon ilyen kockázatos és átláthatatlan befektetési rendszer részévé. Ha ez sikerül, a szerdai alakuló ülés valóban új szakaszt nyithat az ügyben; ha a testület pártpolitikai színpaddá válik, a több év alatt felépült pénzügyi labirintus ugyanúgy érintetlen marad.