Napokon belül eldől. ki vezeti az új vagyonhivatalt

Megkezdődtek a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal vezetőinek személyes meghallgatásai, és ezzel az új kormány egyik legfontosabb intézményi ígérete lép a működés előtti utolsó szakaszba. A parlament Igazságügyi és Alkotmányügyi Bizottsága hétfőn zárt ülésen szűkítette a pályázók körét. Az elnöki posztra Ligeti Miklós, Unger Anna Róza és Jancsics Dávid jutott tovább. A Tisza-frakció a határidő lejárta előtt saját jelöltként Sárvári Nicholast is megnevezte, nyomozati elnökhelyettesnek Braun Róbertet, közpénzügyi elnökhelyettesnek pedig Barabás Zoltánt javasolta. A következő napokban így nemcsak személyekről, hanem az új vagyonvisszaszerzési rendszer hitelességéről is döntés születik.

Az NVVH létrehozása a választás utáni első száz nap egyik legnagyobb politikai vállalása volt. A hivatal feladata, hogy az állami és közvagyon sérelmére elkövetett visszaéléseket feltárja, a jogellenesen megszerzett vagy elvont vagyon visszaszerzését elősegítse, és összehangolja azokat a pénzügyi, nyomozati és jogi eljárásokat, amelyek korábban több intézmény között oszlottak meg. Már a név is jelzi a politikai szándékot: az új kormány nem pusztán korrupcióellenes hatóságot akar, hanem olyan szervezetet, amelynek mérhető eredménye lehet a közvagyon tényleges visszaszerzése.

Ez azonban jogilag sokkal nehezebb feladat, mint politikai jelszóként hangzik. Egy vitatott privatizáció, alapítványi vagyonátruházás, túlárazott közbeszerzés vagy állami szerződés önmagában még nem jelenti azt, hogy az érintett vagyon egyszerűen visszavehető. Bizonyítani kell a jogsértést, meg kell határozni a felelősséget, fel kell tárni a pénz útját, és sok esetben polgári, büntető- vagy közigazgatási eljárások sorát kell végigvinni. Ha a vagyon időközben céghálózatokon, külföldi számlákon vagy harmadik személyeken keresztül mozgott tovább, a visszaszerzés évekig tarthat. Az NVVH teljesítményét ezért nem az első látványos bejelentések, hanem a jogerősen lezárt ügyek és a ténylegesen visszakerült vagyon alapján lehet majd megítélni.

A hétfői kiválasztás egyik érdekessége, hogy az elnöki poszt három továbbjutó pályázója eltérő szakmai hátteret képvisel. Ligeti Miklós a Transparency International Magyarország jogi igazgatójaként hosszú ideje a korrupcióellenes szabályozás, a közbeszerzések és a közpénzek átláthatóságának egyik legismertebb szakértője. Unger Anna Róza politológusként és választási szakértőként a demokratikus intézmények működésével foglalkozott. Jancsics Dávid kutatói munkájában a korrupció szervezeti és hálózati mechanizmusait vizsgálta. Már ez a névsor is azt mutatja, hogy a bizottság nem kizárólag klasszikus ügyészi vagy rendőri vezetői tapasztalatot keresett.

A Tisza-frakció külön jelölési joga újabb réteget ad a folyamathoz. A párt Sárvári Nicholast javasolja az elnöki tisztségre, és két elnökhelyettesi posztra is saját jelöltet nevezett meg. Ez egyszerre természetes és kockázatos. Természetes, mert a parlamenti többség politikai felelősséget vállal az általa létrehozott intézmény működéséért, ezért nyilvánvalóan van elképzelése arról, kiket tart alkalmasnak. Kockázatos, mert az NVVH éppen akkor lehet hiteles, ha nem a kormány meghosszabbított kezeként működik. A személyes meghallgatások egyik legfontosabb kérdése ezért az lesz, hogyan viszonyulnak a jelöltek a politikai utasításokhoz, és milyen garanciákat tartanak szükségesnek a hivatal függetlenségéhez.

A Fidesz hétfőn közölte, nem vesz részt az NVVH vezetőinek jelölésében és kiválasztásában. Ez a bojkott politikailag érthető ellenzéki stratégia, de intézményi szempontból kettős következménnyel jár. Egyrészt a volt kormánypárt így világosan elhatárolódhat egy olyan szervezettől, amelynek várható vizsgálatai jelentős részben a 2010 és 2026 közötti állami vagyonmozgásokra irányulhatnak. Másrészt lemond arról a lehetőségről, hogy saját jelöltekkel, kérdésekkel és szakmai szempontokkal közvetlenül befolyásolja a kiválasztást. Később ezért nehezebb lesz arra hivatkoznia, hogy a folyamatból kizárták, ha maga döntött a távolmaradás mellett.

A kiválasztási eljárás ráadásul már az első napon megmutatta, milyen nehéz megfelelő vezetői garnitúrát találni. A vádemelési és a fellebbezési elnökhelyettesi posztra kiírt pályázatokat a beérkezett jelentkezések miatt eredménytelennek nyilvánították. Ez arra utal, hogy az intézmény felépítése nem pusztán politikai akarat kérdése. Olyan szakemberekre van szükség, akik egyszerre ismerik a büntetőeljárást, a közpénzügyeket, a vagyonfelderítést, a nemzetközi jogsegélyt és a bonyolult gazdasági konstrukciókat, miközben vállalják egy erősen átpolitizált új hivatal vezetésével járó nyilvánosságot és konfliktusokat is.

A parlament menetrendje szoros. A tervek szerint kedden három pozíció jelöltjeinek meghallgatása kezdődik, a folyamat szerdán folytatódik, majd a kétnapos rendkívüli parlamenti ülésen pénteken kerülhet sor az NVVH vezetőinek megválasztására. Magyar Péter miniszterelnök várhatóan csütörtökön és pénteken is felszólal napirend előtt. A gyorsaság politikai értelemben érthető, hiszen a kormány mielőbb működőképes hivatalt akar, de a tempó csak akkor védhető, ha a meghallgatások valódi szakmai vizsgát jelentenek, és nem előre eldöntött személyi döntések utólagos legitimálását.

A jelöltektől több konkrét kérdésre kellene választ kapnia a nyilvánosságnak. Hogyan választanák ki az első vizsgálandó ügyeket? Milyen értékhatár vagy közérdek alapján állítanának prioritást? Hogyan kerülnék el, hogy kizárólag az előző kormányhoz kötődő szereplőket vizsgálják? Milyen együttműködést alakítanának ki a rendőrséggel, az ügyészséggel, a NAV-val, az Állami Számvevőszékkel és az uniós szervekkel? Milyen esetben hoznának nyilvánosságra folyamatban lévő vizsgálatról információt? És talán a legfontosabb: milyen belső ellenőrzési rendszert építenének ki annak megakadályozására, hogy maga a vagyonvisszaszerzési hivatal váljon politikai vagy gazdasági érdekcsoportok célpontjává?

A hivatal létrejötte szorosan összefügg az MNB-alapítványok, a közérdekű vagyonkezelő alapítványok és más nagy állami vagyonmozgások körüli vitákkal. Az új kormány több fronton próbálja újra állami ellenőrzés alá vonni vagy átvilágítani az elmúlt években alapítványokhoz, magántőkealapokhoz és más szervezetekhez került vagyont. Az NVVH-nak azonban nem szabad összekevernie a politikai értékelést a jogi bizonyítással. Lehet egy vagyonátruházás rossz közpolitikai döntés anélkül, hogy bűncselekmény lenne, és lehet formálisan szabályos szerződés mögött olyan összejátszás vagy hűtlen kezelés, amely büntetőjogi következményekkel jár. A hivatal szakmai értékét éppen az mutatja majd meg, képes-e ezt a különbséget következetesen megtartani.

Nemzetközi dimenziója is lesz a munkának. A nagy vagyonok és céghálózatok ritkán állnak meg az országhatárnál. Külföldi bankszámlák, holdingok, ingatlanok és befektetési konstrukciók esetében jogsegélyre, uniós és harmadik országbeli hatóságok együttműködésére, valamint pénzügyi hírszerzési adatokra lehet szükség. Egy sikeres vagyonvisszaszerzési rendszer ezért nemcsak nyomozókat és jogászokat igényel, hanem nemzetközi kapcsolatrendszert, pénzügyi elemzőket és olyan informatikai kapacitást is, amely nagy adathalmazokból képes tulajdonosi és tranzakciós összefüggéseket feltárni.

A közvélemény várakozása ugyanakkor veszélyesen magas lehet. A választási kampányban az elszámoltatás és a közvagyon visszaszerzése erős politikai ígéret volt, amely könnyen azt a benyomást kelthette, hogy rövid idő alatt száz- vagy ezermilliárdok hozhatók vissza. A valóságban a vagyonfelderítés lassú, a bizonyítás nehéz, a jogorvoslati lehetőségek pedig hosszúak. Ha a hivatal túl gyors eredménykényszerbe kerül, megalapozatlan eljárásokkal saját hitelességét kockáztathatja. Ha viszont évekig nem tud felmutatni kézzelfogható eredményt, politikailag válhat támadhatóvá. A vezetők egyik legfontosabb feladata ezért a reális elvárások kialakítása lesz.

A keddi meghallgatások tehát jóval többről szólnak, mint néhány szakmai önéletrajz összevetéséről. Most dől el, milyen kultúrával indul el egy olyan intézmény, amelynek óriási hatalma és még nagyobb politikai terhe lehet. Ha a vezetők függetlenek, szakmailag erősek, a döntések dokumentáltak és az eljárások ellenőrizhetők, az NVVH a magyar korrupcióellenes rendszer fontos új eleme lehet. Ha viszont a hivatal a mindenkori kormány politikai ellenfeleinek vizsgálatára szakosodó szervezetté válik, akkor rövid idő alatt elveszítheti azt a legitimációt, amely nélkül a vagyonvisszaszerzés jogállami keretek között nem működhet.

Péntekig ezért nemcsak neveket kell kiválasztani. A parlamentnek arról is számot kell adnia, milyen intézményt akar létrehozni: egy gyors politikai elszámoltató gépezetet vagy egy tartós, kormányoktól független közvagyonvédelmi hatóságot. A kettő rövid távon hasonlónak tűnhet, hosszú távon azonban éppen ellentétes logikát követ. Az első a politikai győztes erejére, a második a jogi eljárások kiszámíthatóságára épül. A kedden kezdődő meghallgatások akkor lesznek igazán értékesek, ha ebből a dilemmából minél több kerül a nyilvánosság elé.