Az ultrajobboldali identitáriusok és az FPÖ összefonódásai
Belső dokumentumok és kilépő tagok vallomásai tárják fel az osztrák szabadságpárti fiatalok és az szélsőjobboldali identitáriusok közötti mély kapcsolatokat. A Miniszterelnöki Hivatal a támogatások felülvizsgálatát indította el.
Politikai hullámokat vet Ausztriában az a nemrégiben napvilágot látott tényfeltáró cikkgyűjtemény, amely belső szivárogtatásokra, titkos belső dokumentumokra, csevegési naplókra és korábbi szervezetbe tartozók beszámolóira támaszkodva mutatja be az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) ifjúsági tagozata, a Freiheitliche Jugend és a nemzetbiztonsági megfigyelés alatt álló szélsőjobboldali Identitárius Mozgalom közötti szoros hálózati kapcsolatot. A legfrissebb fejlemények szerint a bécsi kancelláriaminisztérium haladéktalanul kezdeményezte az ifjúsági szervezetet megillető állami támogatások teljes körű felülvizsgálatát, ideértve a szövetségi ifjúsági alapokból származó évi csaknem négyszázezer eurós közpénzfelhasználást. A hatóságok kiemelten vizsgálják az úgynevezett antiszemitizmus-klauzula esetleges megsértését is, mivel a nyilvánosságra került bizonyítékok alapján a csoportosuláson belül nyíltan megjelentek a nácizmussal és faji elméletekkel rokonítható eszmék. Az osztrák kormánypártok és az ellenzéki erők egyaránt élesen elítélték a történteket, rámutatva arra a veszélyre, amelyet a parlament belső működésének szélsőjobboldali beszivárgása jelent.
A kiszivárgott belső információk szerint a Martin Sellner által 2023-ban indított „Aktion 451” elnevezésű egyetemi kezdeményezés elméletileg az elkötelezett fiatalok ideológiai képzését szolgáltatja, gyakorlatilag azonban a párt körüli struktúrák és a bécsi törvényhozás kulcspozícióinak toborzóbázisává vált. A politikai képzések és az elméleti szemináriumok árnyékában a mozgalom belső köreiben a nemzetiszocialista fajelmélet visszatérését dokumentálták a szervezetből kilépők. A szűkebb körökben lefolytatott belső ellenőrzések során mérőeszközökkel vizsgálták a tagok koponyaalkatát és oldalprofilját, kifejezetten keresve a nyakszirtcsonton az úgynevezett „árja csont” jelenlétét. Az ilyen jellegű szelekciós vizsgálatok mellett a belső chatcsoportokban és személyes találkozókon rendszeresen előkerültek nőket megalázó, erőszakot dicsőítő, valamint a holokauszttal kapcsolatos nyílt vagy burkolt szélsőséges megnyilvánulások. A mozgalom ideológiáját jól illusztrálja, hogy több vezető aktivista nyíltan képviselte a történelmi tragédiák helyeslését vagy újraélesztésének gondolatát, miközben az osztrák társadalom szövetségeseként tekintettek a saját politikai menetelésükre.
A Freiheitliche Jugend hivatalos vezetősége kifelé igyekezett fenntartani a függetlenség látszatát, miközben a belső kommunikáció tanúsága szerint a két szervezet szinte teljes átfedésben működött. Jan Staudigl, a bécsi tartományi ifjúsági titkár például egy 2024 júliusi zárt Telegram-csoportban határozottan felszólította a tagokat, hogy a szélsőjobboldali nyári demonstrációra ne viseljenek hivatalos pártjelvényes ruházatot, a helyzet tisztázását pedig a helyszínre halasztotta. A szervezet bécsi, Loidoltgasséban található irodája több alkalommal is védett bázisként szolgált: a tagok az egyetemi vagy közterületi akciók előtt ott gyülekeztek, majd az incidenseket követően oda vonultak vissza. Az alkotmányvédelmi hivatal hivatalos jelentései már korábban megerősítették, hogy az „Aktion 451” rendezvényein a párthoz köthető tisztségviselők és a radikális diákszövetségi tagok közösen vettek részt, lebontva a határvonalat a hivatalos politikai ifjúsági munka és a megfigyelt szélsőséges csoportok között.
A hálózat központi alakja Maximilian Weinzierl, a Freiheitliche Jugend szövetségi elnöke és parlamenti képviselője, aki korábban a párt felsővezetése közvetlen munkatársaként szerzett befolyást. Weinzierl az utóbbi években szisztematikusan építette ki saját bizalmi hálózatát Bécsben és a tartományi szervezetekben, olyan személyeket helyezve pozícióba, akik egyúttal a radikális egyetemi sejtben is aktív feladatokat láttak el. Az egyik legfontosabb szervezőként számon tartott Laurenz Barth, a bécsi ifjúsági tagozat ügyvezetője és pénzügyi felelőse közvetlenül kezdeményezte a két struktúra közötti személyi átfedések biztosítását. Barth zárt csatornákon hirdetett parlamenti és pártigazgatási állásokat az identitárius szimpatizánsok körében, aminek eredményeként a 2024-es választásokat követően több jól ismert radikális kader jutott be a törvényhozás épületébe mint szakértő, sajtóreferens vagy titkársági munkatárs.
A szövetségi parlamenti jelenlét komoly biztonsági kockázatokat hozott felszínre a törvényhozás falain belül. Az alkotmányvédelmi hatóságok jelzései alapján legalább négy korábbi felsővezető kapott hivatalos belépőt és állást az osztrák parlamentben, sőt, a szélsőséges körök 2025-ben egy beépített nyomozó leleplezését is végrehajtották a belső információik segítségével. A parlamenti alkalmazottak közül több ellen erőszakos bűncselekmények gyanúja miatt indult eljárás, köztük olyan személyek ellen, akik aktívan vettek részt utcai összecsapásokban vagy taxisofőrök elleni támadásokban. A belső képzéseken elhangzott előadások tanúsága szerint ezek a munkatársak nyíltan azt az utasítást adták a párt felé, hogy a teljes politikai kommunikációt a migrációellenes üzenetekre kell összpontosítani, a bécsi városi életet és a társadalmi sokszínűséget feladandó állapotként leírva.
A szervezeten belül zajló radikalizálódás és a bécsi központból irányított hatalomátvétel komoly belső feszültségekhez és kilépési hullámhoz vezetett a vidéki tartományokban. Karintiában például a radikális diákszövetségi hátterű Viktor Erdesz elnöki pozícióba emelése váltott ki belső ellenállást, miután a korábbi mérsékeltebb tisztségviselőkkel szemben nyers és fenyegető fellépést alkalmazott. A szervezetből kilépő korábbi tagok arról számoltak be, hogy a párton belül a radikális szárny szisztematikusan elhallgattatja a kritikus hangokat, a hagyományos értékeket képviselőket pedig félreállítja. Hasonló folyamatok mentek végbe Felső-Ausztriában és Vorarlbergben is, ahol az ifjúsági vezetők nyílt demonstrációkon hirdettek teljes sorsközösséget a szélsőséges mozgalmakkal, miközben párhuzamosan parlamenti tanácsadói tisztségeket töltöttek be.
A nyilvánosságra került bizonyítékok és a parlamenti folyosókon tapasztalt nézeteltérések hatására a korábban elutasító politikai vezetés is reagálni kényszerült. Nemzeti Tanács elnöke a legújabb fejlemények tükrében kénytelen volt elismerni, hogy a csatlakozott csoportok tagjai nem csupán elméleti szinten képviselnek szélsőséges nézeteket, hanem a gyakorlatban is hajlandóak erőszakos cselekmények elkövetésére. A parlamenti frakció a felelősséget igyekszik teljes egészében a bécsi ifjúsági szervezetre hárítani, hivatkozva arra, hogy a pártközpont nem rendelkezett részletes információkkal az egyes alkalmazottak hátteréről és a szervezeten belüli belső gyakorlatokról. Az ügyben indult hatósági és pénzügyi vizsgálatok ugyanakkor a teljes osztrák belpolitikai életre hatással lehetnek, amennyiben igazolódik a közpénzek törvénytelen felhasználása.