Üres katedrák maradtak a nagy béremelés után is
Az álláshirdetésekben a napokban 174 pedagógust, 115 tanítót és 51 óvodapedagógust kerestek. A fizetések emelkedése és a képzések népszerűbbé válása javított a helyzeten, de több tantárgyból és térségben továbbra is nehéz embert találni.
Néhány nappal a 2026/2027-es tanév kezdete előtt az állami állásportál még mindig hosszú listát mutat az oktatásban betöltetlen helyekről. Az augusztus 26-i állapot szerint 174 tanári és pedagógusi, 115 tanítói, 51 óvodapedagógusi és 23 pedagógiai asszisztensi állásra kerestek jelentkezőt. A 174 tanári pozíciót 51 munkáltató 78 településre hirdette meg, közülük 45 budapesti volt. A számok kisebbek, mint több korábbi tanévkezdet előtt, de azt jelzik, hogy a béremelések után sem tűnt el a pedagógushiány, inkább átalakult és egyenetlenebbé vált.
A legnehezebb továbbra is bizonyos szakos tanárokat találni. A hirdetések között matematikából 36, fizikából 19, digitális kultúrából szintén 19, kémiából 17, angolból 15 állás szerepelt. Magyarból, technikából, biológiából és testnevelésből egyaránt 11 körüli pozíciót kínáltak. Ezek a számok nem országos létszámhiányt mérnek, hanem azt mutatják, milyen állásokat tettek közzé egy adott napon. Mégis kirajzolódik belőlük egy régi probléma: a természettudományos és digitális területeken az iskolák a versenyszférával is versenyeznek a diplomásokért.
A nyilvános álláshirdetésekből nem lehet kiszámolni, pontosan hány pedagógus hiányzik a rendszerből. Sok intézmény helyettesítéssel, óraadókkal, nyugdíjas kollégákkal, részmunkaidővel vagy a meglévő tanárok óraszámának növelésével oldja meg a feladatot, ezért a tényleges munkaerőigény nem feltétlenül jelenik meg üres státuszként. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete szerint a valós hiány meghaladja a háromezret. Ez becslés, nem azonos a meghirdetett állások számával, és éppen a két adat közötti különbség mutatja, mennyire nehéz pontos képet kapni az oktatás emberi erőforrásairól.
Az elmúlt évek nagy változása a fizetések emelkedése. A diplomás átlagbérhez kötött uniós vállalás alapján a pedagógusok átlagkeresetét 2025 és 2031 között legalább a felsőfokú végzettségűek átlagának 80 százalékán kell tartani. A hivatalos adatok szerint 2025-ben a pedagógusok éves bruttó átlagkeresete havi átlagra vetítve 840 753 forint volt, csaknem húsz százalékkal magasabb az egy évvel korábbinál. A 2026-os bérszintet további korrekcióval igazították a diplomás fizetések növekedéséhez. Ez lényeges fordulat a 2020-as évek elejének helyzetéhez képest, amikor a pálya bérelmaradása az egyik legerősebb elvándorlási ok volt.
A magasabb fizetés már a jelentkezési adatokban is látszik. A 2026-os felsőoktatási felvételin 16 199 hallgatót vettek fel a pedagógusképzési területre. Tanítóképzésre 2039, osztatlan tanárképzésre 2617 diák jutott be, a két képzés együtt 4656 új hallgatót jelent. Ez komoly utánpótlási bázis, és azt mutatja, hogy a tanári pálya vonzereje javult. A hatás azonban nem jelenik meg azonnal az iskolákban: a most felvett hallgatóknak több évre van szükségük a diploma megszerzéséhez, és közülük sem mindenki fog végül köznevelési intézményben elhelyezkedni.
A pedagógushiány ezért időbeli probléma is. Egy több éve kialakult korfa és pályaelhagyási hullám nem fordítható vissza egy-két felvételi ciklus alatt. A nyugdíjhoz közel álló tanárok távozása folyamatosan új álláshelyeket nyit, miközben a fiatalok belépése lassabban követi ezt. A helyzet akkor stabilizálódhat, ha a béremelés tartós, a munkaterhelés kezelhető, a pályakezdők számára pedig kiszámítható szakmai előmenetel és megfelelő mentorálás áll rendelkezésre. Az utánpótlás megtartása legalább olyan fontos, mint a jelentkezők számának növelése.
Területileg is nagyok az eltérések. A fővárosban sok az üres állás, de nagyobb a lehetséges munkaerőpiac is; egy kisebb városban vagy falusi térségben egyetlen matematika- vagy fizikatanár távozása egész intézmények órarendjét felboríthatja. A tankerületek közül az augusztusi hirdetésekben Karcag környékén, Észak-Pesten és Salgótarján térségében is több pozíció szerepelt. A bérek országosan meghatározott emelése ezért csak az egyik eszköz. A nehezebben betölthető helyeken lakhatási támogatás, utazási hozzájárulás, hiányszakos pótlék vagy célzott ösztöndíj is szükséges lehet.
Az óraszámok elosztása szintén sokat számít. Egy iskola papíron teljes létszámmal is működhet úgy, hogy a pedagógusok rendszeresen helyettesítenek, több tantárgyat visznek, vagy a normálisnál nagyobb csoportokat tanítanak. Ilyenkor a hiány nem álláshelyben, hanem túlterhelésben jelenik meg. Ez közvetlenül hat a minőségre: kevesebb idő marad felkészülésre, javításra, egyéni fejlesztésre, szülőkkel való kapcsolattartásra és szakmai továbbképzésre. A tanárhiány mérésének ezért a betöltetlen státuszok mellett az óraterhelést és a helyettesítések számát is tartalmaznia kellene.
A 2026-os tanévkezdet egyik legfontosabb tanulsága éppen az adatpolitika. A Közigállás pillanatfelvétele hasznos, de nem alkalmas teljes diagnózisra. Az állam rendelkezik a tankerületek létszámadataival, a tantárgyfelosztásokkal, a pedagógusok életkorával, az óraadói szerződésekkel és a tartós helyettesítésekkel. Ezekből települési és tantárgyi bontásban lehetne olyan nyilvános munkaerő-térképet készíteni, amelyből évről évre látszana, hol javul és hol romlik a helyzet. A pontos adatok a képzési keretszámok, ösztöndíjak és bérpótlékok tervezését is segítenék.
Az új kormánynak ebben a kérdésben egyszerre kell elismernie az előző évek béremelésének hatását és szembenéznie annak korlátaival. A fizetések rendezése nélkül aligha lehetett volna megfordítani a jelentkezések visszaesését. A közoktatás munkaerőgondjait ugyanakkor nem oldja meg pusztán az átlagbér emelkedése. A munkakörülmények, az adminisztráció, a szakmai autonómia, az iskolaigazgatók mozgástere, a vidéki lakhatás és a kiszámítható tantervi környezet mind befolyásolja, hogy egy fiatal hosszú távon a pályán marad-e.
A szeptemberi becsengetés várhatóan minden iskolában megtörténik. Ez azonban nem azonos azzal, hogy minden órát megfelelő szakos tanár tart majd optimális terhelés mellett. A magyar közoktatás sok éve úgy képes működni, hogy az intézmények helyben elnyelik a létszámhiányt: átszerveznek, helyettesítenek, nyugdíjasokat hívnak vissza, részmunkaidős kollégákat osztanak be. Rövid távon ez fenntartja az órarendet, hosszabb távon viszont elfedi, hol van szükség valódi beavatkozásra.
A béremelés tehát fontos alapot teremtett, a 2026-os felvételi pedig biztató utánpótlást jelez. A következő évek sikere azon múlik, hogy a rendszer képes-e a most belépő hallgatókat eljuttatni a diplomáig, majd megtartani az iskolákban, és közben tehermentesíteni a jelenlegi tanári kart. Az augusztus végén még nyitott állások azt mutatják, hogy a fordulat elkezdődhetett, de az üres katedrák problémája még nem ért véget.