Árengedményekkel törnek át a Hormuzi-szoros blokádján
A hajózási kockázatok és a húszmillió dolláros szállítási díjak ellenére csöndben újraindultak az olajszállítmányok a háborús övezetben.
Hónapok óta fennálló súlyos bizonytalanság és fegyveres fenyegetések árnyékában zajlik a tengeri kereskedelem a Föld egyik legfontosabb energiakritikus szűkületénél. Az Amerikai Egyesült Államok és Izrael által a téli időszakban felnyitott katonai műveletek óta a Perzsa-öblöt az Ománi-öböllel összekötő tengeri folyosó az osztrák és nemzetközi sajtóértesülések szerint a globális feszültségek közvetlen sűrűsödési pontjává vált. A térség geopolitikai helyzete az elméleti blokádok, az elvétve leadott dróntámadások és a rendkívül magas áthaladási illetékek miatt folyamatosan hullámzik, a kereskedelmi hajózás mindennapjai azonban meglepő üzleti alkalmazkodóképességről tanúskodnak. A legújabb piaci jelzések szerint a szigorú és áthatolhatatlannak hitt tengeri zárlat lyukacsosnak bizonyul, a nyersolaj szállítása pedig a színfalak mögött, hírverés nélkül, meglepően magas nyereséghányad mellett folytatódik.
A francia energiagergigász, a TotalEnergies vezérigazgatója, a 63 éves Patrick Pouyanné egy norvégiai energetikai tanácskozáson hozta nyilvánosságra a legfrissebb és egyben legmeglepőbb adatokat a szorosban zajló tengeri mozgásokról. A vállalatvezető tájékoztatása alapján cégük jelenleg az iraki és a katari nyersolaj egyik legnagyobb kereskedőjévé lépett elő, kihasználva a háborús övezetben kialakult egyedi piaci mechanizmusokat. Pouyanné kijelentette, hogy a nyersolaj szállítása a fokozott biztonsági kockázatok ellenére csendben, a nyilvánosság kizárásával, folyamatosan zajlik a szoroson keresztül. A szállítási kapacitások visszatérését alátámasztja az a tény is, hogy miközben a harci cselekmények csúcsán alig néhány tucat jármű merészelt áthaladni a vízi úton, a legfrissebb tengerészeti adatok szerint a heti áthaladások száma már a kétszázat közelíti.
A kockázatos tengeri útvonal ára rendkívül magas, mégis kifizetődő a piacon maradó szereplők számára. Egy kétszázmillió hordó kapacitású szuperkellék oda-vissza útjának költsége a szoroson keresztül eléri a húszmillió dollárt, ami hordónként nagyjából tíz dolláros szállítási felárat jelent a normál feltételekhez képest. Ez a magas felár a biztosítási díjak drasztikus emelkedéséből, a legénységveszélyeztetési pótlékokból és a katonai jellegű kíséretek költségeiből tevődik össze. A termelők szorult helyzete azonban bőségesen kárpótolja a kereskedőket a magas logisztikai kiadásokért. A közel-keleti olajtermelő államok, amelyek a nyersanyagkészleteik kijuttatásáért küzdenek, drasztikus árengedményeket kénytelenek adni a vevőknek.
A piacon tapasztalható árazási mechanizmusok sajátos képet mutatnak. Miközben az északi-tengeri Brent nyersolaj hordónkénti jegyzése a nemzetközi piacokon kilencven dollár felett mozog, a Perzsa-öblön belüli termelők kénytelenek ötven-hatvan dolláros hordónkénti áron értékesíteni a nyersolajat a bátor vásárlóknak. A termelők kétségbeesett törekvése a szállítmányok piacra dobására lényegesen nagyobb diszkontot eredményez, mint az a tíz dolláros többletköltség, amelyet a szuperkellékek áthaladása felemészt. Ez a hatalmas árkülönbözet jelentős profitmarzsot hagyni enged a kereskedők és a hajótulajdonosok zsebében, akik az extrém biztonsági kockázatot közvetlen pénzügyi előnnyé tudják formálni a piacon.
A helyzet azonban messze nem mutat egységes képet, ha a nyersolaj helyett a finomított termékeket vizsgáljuk. A benzin, a gázolaj és más finomított kőolajszármazékok szállítására használt kisebb tartályhajók lényegesen kedvezőtlenebb gazdasági mutatókkal dolgoznak. A kisebb hajókapacitás miatt a szállítási többletköltség hordónként akár az ötven dollárt is elérheti, ami már teljesen ellehetetleníti a kereskedelmi megtérülést. Emiatt jelenleg egyetlen finomított terméket szállító tartályhajó sem vállalja az áthaladást a Hormuzi-szoroson keresztül. Ez a törés a piacon azt eredményezi, hogy miközben a nyersolajpiac a folyamatos ellátás miatt nyomottabb hangulatú, a feldolgozott üzemanyagok piaca hiányjelenségekkel és drasztikus áremelkedéssel szembesül világszerte.
A finomított termékek piacát sújtó feszültségeket tovább élezik a kelet-európai fejlesztések és a finomítói infrastruktúrát ért csapások. Az orosz finomítókat ért ukrán dróntámadások kieső kapacitásai miatt a globális üzemanyag-ellátási láncok amúgy is feszített tempóban működnek. Mivel a Hormuzi-szoroson keresztül szinte kizárólag a nyersolaj tud kijutni, a finomított termékek hiánya miatt a finomítói árrések és a benzinkúti árak drasztikusan elváltak a nyersolaj alapáraktól. A nemzetközi elemzők rámutatnak, hogy ez a megosztottság hosszabb távon is fennmaradhat, amennyiben a kisebb tartályhajók biztosítási és biztonsági feltételei nem javulnak a Közel-Keleten.
A TotalEnergies és a többi nagy piaci szereplő a jelenlegi nyereséges kereskedelmi lehetőségek kihasználása mellett gőzerővel dolgozik az alternatív szállítási útvonalak kiépítésén. A francia energiaóriás vezetősége bejelentette, hogy jelentős beruházásokat terveznek a Perzsa-öblöt elkerülő infrastruktúrákban. Kiemelt projektként kezelik a Bagdadból Szíriába vezető kőolajvezeték építésébe való bekapcsolódást, amely közvetlen kijáratot biztosítana a Földközi-tenger irányába. Ezzel párhuzamosan a meglévő infrastruktúrák bővítésére is nagy hangsúlyt fektetnek a régióban.
Az alternatív útvonalak közül az Egyesült Arab Emírségekben található Habshan-Fujairah vezeték játssza a legfontosabb szerepet, amely Abu Dhabi szárazföldi olajmezőit köti össze az Ománi-öböl partján fekvő Fujairah kikötőjével. Ez a vezeték jelenleg napi 1,8 millió hordó nyersolaj szállítására képes a szoros kikerülésével. A TotalEnergies célja, hogy közreműködjön ezen vezeték kapacitásának megduplázásában, így biztosítva a folyamatos és kockázatmentes exportot a jövőbeli geopolitikai válságok idejére is. Az ilyen beruházások alapjaiban formálják át a Közel-Kelet logisztikai térképét.
A szorosban uralkodó helyzet árnyoldalaként az iráni hatóságok sem maradtak tétlenek. A teheráni vezetés által létrehozott új tengerészeti szerv a legfrissebb hírek szerint 45 olyan tartályhajót tett feketelistára, amelyek a határozataik szerint megsértették a szoroson való áthaladás szabályait. Az érintett hajókat elkobzással, bírságokkal és a rakomány lefoglalásával fenyegetik, megnövelve a tengeri kalózkodáshoz hasonló állami fellépés kockázatát. A fenyegetések hatására a nemzetközi tengerészeti társaságok egy része már közúti és vasúti megoldásokra igyekszik terelni a teherforgalmat a régióban.
Az amerikai pénzügyi vezetés és a szövetségi kormányzat közben gazdasági háborút hirdetett Teherán ellen, azt ígérve, hogy teljesen elszigetelik az iráni gazdaságot a nemzetközi pénzügyi rendszerektől. Ennek ellenére az amerikai pénzügyminiszter legutóbbi beszéde nem tartalmazott olyan konkrét és azonnali szankciós lépéseket, amelyek érdemben visszavetették volna a piaci szereplők kedvét. Az olajárak a határozott amerikai fellépés hiányában kismértékben korrigáltak, miközben a kereskedők továbbra is kihasználják a Perzsa-öbölből kiáramló diszkontált olaj nyújtotta profitszerzési lehetőségeket.
A globális tengeri kereskedelem sérülékenységét tovább fokozza, hogy a Vörös-tengeren és a Bab el-Mandeb szorosban is folyamatosak a kereskedelmi hajók elleni támadások. A szaúdi tengerészeti szervek legutóbb a saját tartályhajójukat ért támadásról számoltak be a Vörös-tengeren, ami azt bizonyítja, hogy a teljes közel-keleti tengeri útvonalhálózat tartósan magas kockázati besorolás alatt áll. Az olajvállalatok és a független kereskedők így kénytelenek egyensúlyozni a hatalmas szállítási és biztosítási költségek, a katonai fenyegetések, valamint a termelők által kínált kihagyhatatlan árengedmények között.
A nemzetközi energiapiacok strukturális átalakulása jól mutatja, hogy a háborús konfliktusok nem feltétlenül zárják el teljesen a nyersanyagáramlást, hanem új, rendkívül profitorientált tengeri útvonalakat és üzleti modelleket hoznak létre. Miközben a fogyasztók a benzinkutaknál a feldolgozási és szállítási szűk keresztmetszetek miatt magas árakkal szembesülnek, a tengeri kereskedelem nagyágyúi továbbra is milliárdos hasznót realizálnak a kockázatos övezetekben áthaladó szállítmányokon. A Hormuzi-szoros története így a mai napig a globális gazdaság egyik legélesebb és legjövedelmezőbb erőpróbája marad.