Megakadnak az uniós pénzekért elvárt kijevi reformok
Belső hivatali botrányok és politikai belharcok szabotálják a korrupcióellenes szervek átvilágítását. Kijevben az elnöki hivatal vezetői ellen indultak eljárások, miközben Brüsszel milliárdos támogatásokat köt a csúszásban lévő feltételek teljesítéséhez.
Súlyos intézményi ellenállás és politikai szabotázs kíséri az ukrán törvényhozásban azokat a korrupcióellenes és igazságügyi reformokat, amelyeket az Európai Unió a milliárdos hitelcsomagok és pénzügyi támogatások feltételéül szabott. A kijevi parlament igazságügyi bizottsága megtagadta, hogy a 2027 januárjáig tartó ülésszak napirendjére vegye a Brüsszel által leghatározottabban követelt öt kulcsfontosságú törvénymódosítást. A döntés közvetlenül érinti a Nemzeti Korrupcióellenes Iroda (NABU) és a Speciális Korrupcióellenes Ügyészség (SAPO) hatásköreinek bővítését, valamint a politikailag elkötelezett Főügyészség és az Állami Nyomozó Iroda (DBR) függetlenítését. Ezzel párhuzamosan a képviselők elzárkóznak azoknak a 2017-ben hozott jogszabályi korlátozásoknak az eltörlésétől is, amelyek eljárási határidők bevezetésével szinte lehetetlenné teszik a magas szinten elkövetett korrupciós bűncselekmények hatékony felderítését és a jogerős ítéletek meghozatalát.
A most blokkolt törvényi átalakítások ahhoz a tízpontos cselekvési tervhez tartoznak, amelyben az Európai Unió és az ukrán vezetés még a megállapodások során egyezett meg. Ezek az elvárások képezték a feltételét a 90 milliárd eurós hitelcsomag egyes részleteinek kifizetéséhez, miközben az uniós szervek folyamatosan biztosítják a katonai és költségvetési támogatásokat. Az állami és bírósági reformok terén az ukrán fél láthatóan nem ért el áttörést. Sem az úgynevezett Luhovoj-módosítások eltörlése nem történt meg, sem a Legfelsőbb Bíróság bíráinak nemzetközi szakértők általi átvilágítását célzó jogszabály nem készült el. A Legfelsőbb Bíróság korábbi elnökét dollármilliós kenőpénz elfogadása miatt jogerősen öt év börtönbüntetésre ítélték, és a testület több más tagja ellen is eljárás folyik, ami jelzi a bírói karon belüli válság mélységét.
Az Állami Nyomozó Iroda átalakítása szintén teljesen megrekedt. Az amerikai FBI mintájára létrehozott szerv a kritikusok és civil szervezetek értékelése szerint nem független bűnüldöző hatóságként, hanem az elnöki igazgatás politikai eszközeként működik a hazai ellenzékkel szemben. Az intézmény jelenlegi vezetőjét, Olekszij Szuhacsovot egy olyan eljárás során nevezték ki, amelyet a reformpárti szakértők átláthatatlan politikai színjátéknak minősítettek. Az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap évek óta szorgalmazza a NABU és a SAPO technikai megerősítését és a nyomozati jogkörök kiterjesztését, ám a kijevi politikai elit visszautasítja a külső felügyeletet biztosító független nemzetközi szakértők érdemi bevonását a kiválasztási folyamatokba.
A korrupcióellenes szervek függetlensége elleni politikai fellépést jól illusztrálják azok az esetek, amikor az elnöki hivatal közvetlenül próbált beavatkozni a nyomozóhatóságok működésébe. Ruszlan Kravcsenko főügyész akkor került a bírálatok kereszttüzébe, amikor közreműködött Volodimir Zelenszkij elnök azon törekvésében, amely megszüntette volna a NABU és a SAPO autonómiáját. Az elnök a hazai és külföldi tiltakozások hatására végül visszalépésre kényszerült, és visszavonta az erre vonatkozó törvényjavaslatot. A háttérben azonban a befolyásolási kísérletek nem álltak le. Az elnöki adminisztráció tisztségviselői rendszerszerűen próbálták elérni, hogy a kiválasztó bizottságokban a számukra kedvező jelöltek kapjanak magas pontszámokat, míg a független szakembereket kizárják a pozíciókból.
A korrupcióellenes nyomozások során az elnöki hivatal legfelsőbb köreihez kapcsolódó tisztviselők kerültek a hatóságok célkeresztjébe. Olha Sztefanisina korábbi európai integrációért felelős miniszterelnök-helyettest, aki később washingtoni nagykövetként szolgált, a nyomozók visszaélésekkel és jogellenes vagyonszerzéssel gyanúsították meg. Az eljárás során bemutatott bizonyítékok feltárták, hogy Sztefanisina a NABU igazgatójának és más korrupcióellenes vezetőknek a kiválasztásakor törvénytelenül próbált nyomást gyakorolni a bizottsági tagokra. A volt miniszterelnök-helyettes részletes utasításokat küldött a bizottsági elnököknek arról, hogy kik a kívánatos és elutasítandó jelöltek a független szervek élére, megbontva az átvilágítási folyamat integritását.
Egy másik nagy port felkavaró ügy Iryna Mudrát, az elnöki hivatal helyettes vezetőjét érinti, aki korábban az igazságügyi reformok kidolgozásáért felelt. A vádak szerint Mudra és társai közel 2,9 millió eurónak megfelelő óvadéki pénzt szereztek be és mosodáztak át egy állami bankon keresztül Herman Halusesenko volt energiaügyi miniszter szabadlábra helyezése érdekében. A volt miniszter az úgynevezett Midasgate korrupciós botrány kulcsszereplője volt, amelyben állami energetikai megrendelésekért cserébe követeltek dollármilliós kenőpénzeket cégektől. A lehallgatási jegyzőkönyvek tanúsága szerint az elnöki hivatal tisztségviselői a telefonbeszélgetésekben amiatt panaszkodtak, hogy a független korrupcióellenes ügyészek és nyomozók sorra indítanak eljárásokat a felsővezetés tagjai ellen, beleértve Andrij Jermaki elnöki kabinetfőnök körét is.
A kiszivárgott hangfelvételekből kiderül, hogy az elnöki apparátus számára a legnagyobb problémát a korrupcióellenes ügyészség függetlensége jelenti. A SAPO élére kinevezett Olekszandr Klymenko korábbi nyomozó függetlenségét az elnöki hivatal évekig próbálta megakadályozni. Klymenko hivatalba lépése óta minisztereket, magas rangú tisztviselőket és elnöki tanácsadókat vont eljárás alá vagy juttatott börtönbe. Az elnöki hivatal helyettes vezetője a lehallgatott beszélgetésekben nyíltan arról beszélt, hogy amennyiben a független tisztségviselőket a hétéves mandátumuk lejárta után újraválasztják, az az egész korrupt államigazgatási elit bukásához vezet, mivel a nyomozók nem a politikai lojalitás, hanem a törvények alapján járnak el.
Az Európai Unió hivatalos kommunikációjában igyekszik visszafogottan értékelni a kijevi igazságügyi botrányokat, ám az intő jelek hatására az Európai Unió Tanácsa a korábbi reformkövetelmények mellé újabb szigorú feltételeket illesztett be. Az uniós döntéshozók egyértelművé tették, hogy a folyó évben esedékes, több mint nyolcmilliárd eurós támogatási összeg kifizetése kizárólag akkor valósulhat meg, ha Kijev hiánytalanul teljesíti a rögzített intézkedéseket. A civilszervezetek közös jelentései szerint ugyanakkor a megállapodott reformlépések egyikénél sem tapasztalható érdemi haladás, ami komolyan veszélyezteti az ukrán állam pénzügyi támogatását és az európai integrációs folyamat menetrendjét.
A reformok elakadása mögött a belső politikai ellenállás mellett a háborús rendkívüli állapot intézményi környezete is meghúzódik. A hadiállapot biztosította felhatalmazások révén a központi hatalom jelentős mértékben korlátozni tudja az ellenőrző szervek és a nyilvánosság rálátását az állami döntésekre és a költségvetési források elosztására. A korrupcióellenes hatóságok munkatársai folyamatos adminisztratív akadályokról, az adathozzáférések megtagadásáról és az elnöki hivatal felől érkező közvetett fenyegetésekről számolnak be. Ez a környezet megnehezíti a külföldről érkező újjáépítési és katonai segélyek átlátható felhasználásának nyomon követését is.
A bírósági és igazságügyi reformok elmaradása nem csupán brüsszeli diplomáciai vita, hanem az ukrán társadalom belső stabilitásának alapvető kérdése. A lakosság és a fronton harcoló katonák körében növekszik a felháborodás a hátországban tapasztalható állami korrupció és a felelősségre vonás hiánya miatt. A nemzetközi partnerszervezetek és a helyi jogvédők hangsúlyozzák, hogy az ukrán állam hosszú távú fennmaradása és az európai felzárkózás elképzelhetetlen az igazságszolgáltatás gyökeres megtisztítása nélkül. Amennyiben a kijevi törvényhozás továbbra is halogatja a független korrupcióellenes szervek jogköreinek megerősítését, az nemcsak az európai uniós hitelek leállításához, hanem az ország nemzetközi bizalmának teljes elvesztéséhez vezethet.