Tömeges oltási akció indult a törpepingvinek védelmében
Elérte az ausztrál szárazföldet a H5N1 madárinfluenza rendkívül fertőző típusa, ami miatt a hatóságok ötezer egyed sürgősségi vakcinázásába kezdtek a veszélyeztetett állomány életben maradása érdekében.
Sürgősségi állatvédelmi és járványügyi intézkedéseket vezettek be Ausztráliában, miután a H5N1 madárinfluenza erőteljes fertőzőképességű változata átlépte a kontinens természetes védelmi vonalait. A globálisan pusztító törzs legújabb hulláma elkerülhetetlenül megérkezett az eddig védettnek számító szárazföldi területekre. A hatóságok júniusban azonosították az első esetet egy elhullott barna rablósirály szervezetében a boreális éghajlati régióhoz közeli szakaszon, azóta pedig a kór gyors ütemben terjed a vadon élő állatállományban. A járvány terjedésének megfékezésére és a veszélyeztetett fajok megmentésére a parkfelügyeletek és a kutatóintézetek összehangolt akcióba kezdtek Victoria államban, ahol ötezer törpepingvin szisztematikus immunizálását indították el.
A tömeges oltási kampány célpontjai azok a kistestű, átlagosan mindössze egykilós tengeri madarak, amelyek Melbourne partvidékén, a St Kilda strandoknál, valamint a délebbre fekvő Phillip-szigeten élnek. A helyi kolóniák a múlt század közepe óta szigorú tudományos megfigyelés alatt állnak. Az 1980-as évek közepére tizenkétezer egyedre zsugorodott Phillip-szigeti állományt a tudatos fajmegőrzési intézkedéseknek köszönhetően sikerült mintegy negyvenezer egyedre visszanöveszteni, ám ezt az eredményt közvetlenül veszélyezteti a kórokozó megjelenése. A modellezések szerint a zárt és zsúfolt kolóniákban fészkelő törpepingvinek populációjának húsz-negyven százaléka is elpusztulhat, ha a vírus akadálytalanul végigsöpör a költőhelyeken.
A szakemberek augusztus közepén regisztrálták az első igazolt fertőzést a törpepingvin-kolóniában, ami azonnali operatív beavatkozást váltott ki. A fészkelőhelyeket felügyelő kutatók és állatorvosok a madarak befogásával, egyedi mikrochippel történő megjelölésével, majd az első oltóanyag beadásával igyekeznek kialakítani a védettséget. A kétdózisú oltási protokoll megköveteli a madarak ismételt elfogását a második vakcina beadásához. A program elsődleges célja nem az összes egyed mentesítése, hanem a faj fennmaradásához szükséges kritikus populációs létszám megőrzése a fertőzött övezetekben.
Az oltási projekthez felhasznált vakcinákat külföldről szerezte be a szövetségi kormányzat egy kétmillió ausztrál dolláros vészhelyzeti keretből. A baromfiállományok számára kifejlesztett oltóanyagot az ausztrál nemzeti tudományos kutatóügynökség, a CSIRO laboratóriumaiban tesztelték, felmérve azok biztonságosságát és immunválaszát a vadon élő madaraknál. A biológusok és természetvédelmi szakemberek abban bíznak, hogy a törpepingvineknél alkalmazott eljárás mintaként szolgálhat más olyan veszélyeztetett fajok mentésénél is, amelyek a szaporodási időszakban a szárazföldön gyűlnek össze. A szakemberek kiemelten figyelik a Karácsony-szigeten fészkelő, ritka tengeri madarak állományát, ahol a vírus megjelenése azonnali kihalási kockázatot jelentene.
A szövetségi kormány felhívására a tartományi hatóságok felmérést készítettek a legsúlyosabban veszélyeztetett állatfajokról. A felmérések alapján százötven madárfajt és tíz emlősfajt soroltak a rendkívül magas kockázati kategóriába, amelyeknél a fertőzés megjelenése a teljes állomány összeomlásával járhat. Az ausztráliai fauna évmilliókig elszigetelten fejlődött, így a természetes immunitás hiánya miatt az állatfajok védtelenek a globálisan terjedő vírustörzsekkel szemben. A tudósok folyamatosan elemzik a veszélyeztetett fajok immunológiai válaszreakcióit, ám a vadon élő állatok tömeges védettségének hiánya miatt drasztikus pusztulástól tartanak.
A madárinfluenza terjedése az emlősállatokat is elérte a kontinensen. A kutatók és az állatvédők kiemelten aggódnak a mindössze tizenkétezer egyedet számláló ausztrál tengeri oroszlánok védelméért, amelyek számára jelenleg nem áll rendelkezésre hatékony vakcina. A szárazföldön már azonosították az első emlősre történő átvitelt egy elhullott medvefóka szervezetében, miközben az igazolt fertőzési gócpontok száma az országban megközelíti a háromszázat. A járványügyi megfigyelő hálózat folyamatosan mintavételezi a gyanús elhullásokat a tengerparti szakaszon.
Ausztrália járványügyi helyzetét némileg könnyíti, hogy a hatóságoknak volt idejük felkészülni a vírus érkezésére, nyomon követve a globális kórképet. A szövetségi és állami szervek az elmúlt időszakban állatorvosokkal, parkőrökkel és állatmenhelyekkel együttműködve krízisszimulációkat végeztek, cselekvési terveket dolgoztak ki és részletes útmutatókat adtak ki a megbetegedések kezelésére. Ez a felkészülési időszak lehetővé tette, hogy a fertőzés megjelenésekor a hatóságok azonnal élesítsék a vészhelyzeti protokollokat és megkezdjék a vakcinák kiszállítását a kiemelt fészkelőhelyekre.
Ennek ellenére a kontinens sérülékenysége magas marad, mivel a vadon élő madárállomány túlnyomó részét technikai képtelenség beoltani. A védelmi intézkedések jelenleg a fogságban tartott veszélyeztetett fajokra, valamint az emberi környezethez szokott, könnyen megközelíthető vadon élő kolóniákra korlátozódnak. A baromfitartók az állami egészségügyi ajánlásokat követve zárt tartási rendszerre álltak át, hogy megakadályozzák a háztáji és ipari állományok érintkezését a vadmadarakkal, elkerülve a mezőgazdasági szektor súlyos gazdasági veszteségeit.
A tudományos közösség attól tart, hogy a fertőzés beágyazódása a vadon élő madárpopulációkba tartós járványügyi gócpontokat hoz létre az ausztrál kontinensen. A vándormadarak mozgása miatt a kórokozó a környező szigetvilágra is átterjedhet, veszélyeztetve az ottani egyedülálló ökoszisztémákat. A járványvédelmi szakemberek a lakosság segítségét is kérik: a tengerparti területeken megtiltották az elhullott madarak érintését, és elkülönített bejelentővonalat tartanak fenn a gyanús elhullási esetek gyors regisztrálására.
A Phillip-szigeti oltási akció sikeressége döntő jelentőséggel bír a jövőbeli vadvédelmi stratégiák szempontjából. Ha a vakcinázott törpepingvinek körében sikerül elkerülni a tömeges elhullást és a védettség tartósnak bizonyul, az állatvédelmi hatóságok kiterjesztik a programot a többi tengeri fészkelőhelyre is. A kutatók éjjel-nappal ellenőrzik az beoltott madarak állapotát, rögzítve az immunválaszokat és a testhőmérséklet alakulását. Az elkövetkező hónapok tapasztalatai mutatják meg, hogy a tudományos beavatkozás képes-e gátat szabni a globális madárinfluenza pusztításának az ausztráliai élővilágban.