A Fideszhez kerültek a gondosórások adatai

Egy állami idősgondozási program és egy politikai párt közötti adatkapcsolat került a választás utáni elszámoltatási ügyek középpontjába. Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter azt állította, hogy az Orbán-kormány idején a Gondosóra-programot működtető Kormányzati Szolgáltató Központ Nonprofit Kft. együttműködési és adatfeldolgozási szerződést kötött a Fidesszel. A dokumentumok alapján a párt aktivistái olyan 78 év feletti embereket kereshettek fel személyesen, akik a Gondosórát nem, vagy nem megfelelően használták. A kormány azonnal felmondta a szerződést, és teljes körű auditot rendelt el.

Az ügy súlyát nem az adja, hogy egy állami program működtetéséhez külső közreműködőt vontak be. Ilyen konstrukció önmagában nem szokatlan. A rendkívüli elem az, hogy a közreműködő nem egészségügyi, szociális vagy technológiai szolgáltató, hanem egy választásokon induló politikai párt volt. A miniszter által ismertetett szerződés szerint a Fidesz adatfeldolgozóként kapott szerepet. A párt megbízott aktivistái neveket és lakcímeket kaphattak, majd visszajelezhettek arról, hogy az érintettet sikerült-e elérni, illetve elfogadta vagy visszautasította-e a megkeresést. Már maga a célcsoporthoz tartozás is további információt hordozott: az érintettek idősek voltak, és a Gondosóra használatával kapcsolatban valamilyen aktivitási probléma merült fel.

A megállapodást a közlés szerint 2025. november 3-án írták alá, majd december 30-án 2026 végéig meghosszabbították. Az időzítés azért politikailag érzékeny, mert a szerződés a 2026-os országgyűlési választás előtti hónapokban volt hatályban. Ez azonban még nem bizonyítja, hogy az adatokat kampánycélra használták. A most elrendelt vizsgálatnak éppen azt kell kiderítenie, hogy a párt és aktivistái kizárólag a szerződésben meghatározott feladatot végezték-e, vagy az információk bekerültek más adatbázisokba, helyi pártszervezetekhez, választói profilokba vagy kampánykapcsolati rendszerekbe is.

Az auditnak ezért technikai részletekig kell visszamennie. Meg kell állapítani, pontosan milyen mezőket adtak át, kik kaptak hozzáférési jogosultságot, készült-e exportálható lista, nyomtattak-e papíralapú névsort, maradtak-e másolatok aktivistáknál, és milyen rendszerben rögzítették a látogatások eredményét. Ugyanilyen fontos kérdés, hogy a szerződés megszűnésekor hogyan rendelkeztek az adatok törléséről, és ellenőrizte-e bárki a törlés tényleges végrehajtását. Egy adatvédelmi vizsgálatban nem elegendő azt megállapítani, mi szerepelt a szerződésben: az adatkezelés teljes életútját rekonstruálni kell.

A Gondosóra-program mérete miatt mindez különösen jelentős. A rendszert 2022-ben indította el az Orbán-kormány azzal a céllal, hogy az idős vagy önellátásukban korlátozott emberek egy könnyen használható jelzőeszközzel bármikor segítséget kérhessenek. A korábbi hivatalos adatok szerint több mint egymillió ember rendelkezett készülékkel. A program mögött százmilliárdos nagyságrendű közpénz áll: a fejlesztés és működtetés uniós és hazai forrásokat is felhasznált, 2025-ben pedig a kormány külön határozatban 26,8 milliárd forintos 2026-os kötelezettségvállalást engedélyezett a működtetésére.

A szolgáltatás alapgondolata nehezen vitatható. Egy egyedül élő idős ember számára életmentő lehet, ha rosszullét, elesés vagy más vészhelyzet esetén egyetlen gombnyomással eléri a diszpécserszolgálatot. Éppen ezért különösen kényes, ha a rendszerbe vetett bizalom politikai adatkezelési vita miatt sérül. A kormánynak egyszerre kell feltárnia a korábbi működést és biztosítania az érintetteket arról, hogy maga a szolgáltatás megmarad. Tanács Zoltán korábban azt mondta, a Gondosórát nem megszüntetni akarják, hanem olcsóbban és új funkciókkal tovább működtetni.

Az adatvédelmi jog egyik alapelve a célhoz kötöttség. Személyes adatot meghatározott, egyértelmű és jogszerű célból lehet kezelni, és az adat nem használható fel később ezzel összeegyeztethetetlen célra. Ha tehát a Fidesz valóban kizárólag azért kapott adatokat, hogy a nem megfelelően működő eszközök használóit segítsen elérni, a jogi megítélés egyik központi kérdése az lesz, volt-e megfelelő jogalap erre a konstrukcióra, megfelelően tájékoztatták-e az érintetteket, és a párt ténylegesen a meghatározott keretek között maradt-e. Ha viszont politikai célú felhasználás történt, az már egészen más kategóriába helyezheti az ügyet.

A választási kampányokban az adat az egyik legértékesebb erőforrás. A modern pártok nem egyszerűen telefonszámokat és címeket gyűjtenek, hanem azt próbálják meghatározni, kik a biztos támogatóik, kik a bizonytalanok, kik mozgósíthatók és milyen ügyekkel lehet őket elérni. Egy állami adatbázis azért jelent különleges kockázatot, mert olyan emberekről is tartalmazhat pontos információt, akik soha nem adták meg adataikat pártpolitikai célra. A Gondosóra esetében ráadásul egy jól körülhatárolható, idősebb korcsoportról van szó, amely hagyományosan kiemelt célcsoportja a választási kampányoknak.

A NAIH korábbi ajánlásaiban többször hangsúlyozta, hogy a politikai adatkezelésnél világosan meg kell határozni a célt, a jogalapot, az adatkezelésért felelős szereplőt, és biztosítani kell az érintettek megfelelő tájékoztatását. A politikai véleményre utaló információ különleges adatnak minősül, ezért annak kezelése még szigorúbb feltételekhez kötött. A mostani ügyben egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy a Gondosóra-listából politikai preferenciára vonatkozó adatbázis készült volna. Éppen ezért fontos különválasztani a már ismert tényeket és az audit által még vizsgálandó feltételezéseket.

A történetnek van egy közpénzügyi szála is. Tanács minisztériuma már augusztus elején feljelentést tett a Gondosóra-program korábbi működésével kapcsolatban, miután az átvilágítás során több mint ezer kritikus kockázatú kontrollpontot azonosítottak. A miniszter szerint a szolgáltatás piaci becslések alapján a korábbi költségek töredékéből működtethető lenne. Az Integritás Hatóság szintén tett feljelentést. A személyes adatok átadásának ügye tehát nem egy elszigetelt vizsgálat, hanem egy jóval szélesebb pénzügyi és működési átvilágítás új fejezete.

Politikailag az ügy azért is veszélyes a Fidesz számára, mert nehezen magyarázható el, miért éppen egy párt aktivistáira volt szükség egy állami szociális-technológiai program működtetéséhez. A párt álláspontja és a szerződés gyakorlati végrehajtásának részletei nélkül ugyanakkor nem lehet végleges következtetést levonni. A legfontosabb kérdés az, volt-e bármilyen politikai haszna a hozzáférésnek. Ha az aktivisták kizárólag technikai segítséget közvetítettek, az is felvethet adatvédelmi és intézményi aggályokat, de más súlyú ügy, mint ha az adatokat kampánycélra is felhasználták.

Az új kormány számára ugyancsak van kockázat. Az elszámoltatás hitelessége azon múlik, hogy a vizsgálatok nem politikai állításokból, hanem dokumentálható tényekből indulnak-e ki. Az audit eredményét ezért részletesen, lehetőleg független adatvédelmi kontroll mellett kell nyilvánosságra hozni. Ha jogsértés történt, meg kell nevezni a felelősöket és a jogi következményeket. Ha viszont bizonyos gyanúk nem igazolódnak, azt ugyanilyen egyértelműen közölni kell. Egy több mint egymillió embert érintő állami programnál a bizalom helyreállítása csak teljes átláthatósággal lehetséges.

A következő napokban három fejlemény lesz meghatározó. Az első, hogy a Fidesz milyen részletes választ ad a szerződésre és az aktivisták feladatára. A második, hogy az adatvédelmi hatóság indít-e önálló eljárást, illetve milyen megállapításokra jut. A harmadik pedig az audit technikai eredménye: található-e nyoma annak, hogy a Gondosórából származó információkat más nyilvántartásokkal összekapcsolták. Ettől függ, hogy az ügy végül egy vitatható állami kiszervezés története marad, vagy a 2026-os választás egyik legsúlyosabb adatkezelési botrányává válik.