Irán az ENSZ elé vitte Trump gazdasági hadjáratát

Irán az ENSZ elé vitte az Egyesült Államok új szankciós offenzíváját. Abbasz Aragcsi külügyminiszter António Guterres főtitkárnak, a Biztonsági Tanácsnak és az ENSZ tagállamainak címzett levélben állami és gazdasági terrorizmusnak nevezte Washington fenyegetését, amely szerint büntetőintézkedések várhatnak minden olyan országra, vállalatra és pénzügyi intézményre, amely továbbra is üzleti kapcsolatot tart fenn Teheránnal.

Az iráni tiltakozás közvetlen válasz Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter bejelentésére. Washington az eddiginél szélesebb másodlagos szankciókat készít elő, amelyek már nem elsősorban iráni szereplőket céloznának, hanem azokat a külföldi partnereket, amelyek segítenek Teheránnak olajat értékesíteni, pénzügyi tranzakciókat lebonyolítani vagy importhoz jutni. Az amerikai stratégia célja az iráni állam devizabevételeinek lehető legnagyobb visszaszorítása.

Aragcsi levelében azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy a katonai nyomás után gazdasági eszközökkel próbálja elérni ugyanazt a célt. Teherán szerint Washington a törvényes kereskedelmi kapcsolatok megszakítására kényszerítene harmadik országokat, miközben az amerikai intézkedéseknek nincs ENSZ-felhatalmazásuk. Az iráni érvelés régóta erre épül: az egyoldalú amerikai szankciókat nemzetközi jogilag illegitimnek tekinti, és megpróbálja politikai támogatásra váltani a velük szembeni ellenérzéseket.

A másodlagos szankciók ereje abból fakad, hogy az Egyesült Államok a világ legfontosabb pénzügyi infrastruktúráinak jelentős részét képes befolyásolni. Egy külföldi bank számára a dollárügyletek elvesztése, egy multinacionális vállalat számára pedig az amerikai piacról való kizárás olyan kockázat, amely rendszerint jóval nagyobb, mint az iráni üzlet értéke. Washington ezért akkor is komoly hatást érhet el, ha viszonylag kevés büntetést alkalmaz ténylegesen.

Az új amerikai politika legfontosabb célpontja az olaj. Irán a korábbi szankciók ellenére jelentős exportot tartott fenn, elsősorban ázsiai vásárlók felé. A kereskedelemben közvetítők, kisebb finomítók, fedőcégek és gyakran tulajdonost vagy zászlót váltó tankerek vesznek részt. Az úgynevezett árnyékflotta segítségével a rakományok eredetét tengeri átrakodásokkal és bonyolult dokumentációval próbálják elfedni.

Kína reakciója ezért meghatározó. Peking Irán legfontosabb olajvásárlója, és már jelezte, hogy ellenzi az amerikai másodlagos szankciókat. A kínai kormány gazdasági szuverenitási kérdésként kezeli, hogy Washington előírhatja-e kínai vállalatoknak, kivel kereskedhetnek. Ha az Egyesült Államok nagy kínai bankot vagy állami energiavállalatot vesz célba, a konfliktus gyorsan átterjedhet az amerikai–kínai kapcsolatok egészére.

Az ENSZ-hez fordulás részben diplomáciai eszköz ennek a koalíciónak az építésére. Irán aligha számíthat arra, hogy a Biztonsági Tanács kötelező erejű határozatban ítéli el az Egyesült Államokat, hiszen Washington vétójoggal rendelkezik. A levél azonban lehetőséget ad Teheránnak arra, hogy az amerikai intézkedéseket ne kétoldalú vitaként, hanem a nemzetközi gazdasági rendszer működését érintő kérdésként mutassa be.

Oroszország szintén fontos szereplő. Moszkva az elmúlt években szorosabbra fűzte katonai és gazdasági együttműködését Iránnal, és az amerikai szankciók megkerülésében szerzett saját tapasztalatai is értékesek lehetnek Teherán számára. Washington ezért egyszerre próbálja elrettenteni az iráni kereskedelmi partnereket és külön csatornákon arra ösztönözni Oroszországot, hogy mérsékelje támogatását.

A helyzetet tovább bonyolítja a Hormuzi-szoros ügye. Irán és Omán tárgyalásokat folytat egy ideiglenes hajózási folyosóról, amely enyhíthetné a világ egyik legfontosabb energiaszállítási útvonalán kialakult válságot. A piacok már a tárgyalások hírére is alacsonyabb olajárral reagáltak. Washington számára ezért két, részben ellentétes cél jelentkezik: maximális gazdasági nyomást akar gyakorolni Teheránra, miközben érdekelt abban, hogy az olaj világpiaci ára ne emelkedjen újra.

Donald Trump szerdán azt mondta, nem sürgeti az új tárgyalások megkezdését Iránnal. Az elnök szerint az Egyesült Államok kedvező helyzetben van, ezért nincs szükség gyors diplomáciai engedményre. Ez arra utal, hogy a Fehér Ház egyelőre időt akar adni a gazdasági nyomásnak, és csak akkor térne vissza az érdemi egyeztetéshez, ha Teherán gyengébb alkupozícióba kerül.

Az iráni vezetés ezzel szemben azt igyekszik bizonyítani, hogy a gazdaság képes ellenállni. Teherán többéves válságkezelési tervekről beszél, és új kereskedelmi útvonalakat keres. A szankciók hosszú története miatt az iráni állam és magánszektor jelentős tapasztalatot szerzett a korlátozások megkerülésében. A mostani helyzet mégis nehezebb, mert a háborús kiadások, az infrastruktúra sérülése, az infláció és a valuta gyengesége egyszerre terheli a gazdaságot.

Az európai országok számára a másodlagos szankciók ismét kellemetlen kérdést vetnek fel. Az EU politikailag sok ponton szemben áll Teheránnal, ugyanakkor korábban is kifogásolta, hogy az amerikai jogszabályok európai cégeket kényszerítenek Washington külpolitikai döntéseinek követésére. A gyakorlatban a nagyvállalatok rendszerint az amerikai piacot választják, mert annak elvesztése sokkal nagyobb gazdasági kárt okozna.

Magyarország számára a konfliktus elsősorban az energiaárakon és az európai infláción keresztül lehet fontos. Ha az iráni export jelentősen visszaesik, vagy a Hormuzi-szoros forgalma ismét romlik, az olaj és a cseppfolyósított földgáz ára gyorsan emelkedhet. Ez közvetve az üzemanyagárakat, a szállítási költségeket és az európai ipar energiafelhasználását is érinti.

A vita hosszabb távon a dollár szerepéről is szól. Minél gyakrabban használja Washington a pénzügyi rendszerhez való hozzáférést geopolitikai eszközként, annál nagyobb ösztönzést kap Kína, Oroszország és más országok alternatív elszámolási rendszerek fejlesztésére. A dollár dominanciája rövid távon nem forog veszélyben, de a folyamat lassan csökkentheti az amerikai szankciós fegyver kizárólagosságát.

Irán ENSZ-hez intézett levele ezért elsősorban politikai csata nyitánya. Teherán megpróbálja az amerikai gazdasági nyomást nemzetközi jogi és szuverenitási konfliktussá alakítani, Washington pedig arra épít, hogy a globális pénzügyi rendszerben betöltött szerepe végül engedményekre kényszeríti Irán partnereit. A következő hetekben az mutatja meg az erőviszonyokat, hogy mely külföldi bankok és vállalatok vonulnak ki az iráni üzletekből, és melyek vállalják az amerikai megtorlás kockázatát.