Himalájai katasztrófa: százak tűntek el Nepálban

Több mint 160 ember halálát erősítették meg, és százak után kutatnak a Nepál és Tibet határvidékén végigsöprő hatalmas árhullám után. A katasztrófa szerdán érte a Himalája térségét, de csütörtök hajnalra vált világossá a pusztítás valódi nagysága. A mentőalakulatok nehezen megközelíthető hegyi településeket, túraútvonalakat és határátkelőket vizsgálnak át, miközben külföldi turisták egész csoportjaival szakadt meg a kapcsolat.

A legfrissebb adatok szerint Nepálban több mint 150 holttestet találtak, Tibetben is vannak halálos áldozatok. Az eltűntek száma jóval magasabb lehet a korábbi becsléseknél. A nepáli hatóságok mellett kínai mentőcsapatok is dolgoznak a térségben, a Nemzetközi Vöröskereszt és az ENSZ pedig segélyszállítmányokat és sürgősségi támogatást mozgósít.

A katasztrófa oka az első órákban bizonytalan volt. Mivel a térségben földrengést is érzékeltek, felmerült, hogy az indíthatta el az árhullámot. A műholdfelvételek és geológiai elemzések azonban egyre inkább arra utalnak, hogy egy magashegyi gleccser alsó része szakadhatott le, majd hatalmas tömegű hóval, sziklával és törmelékkel zuhant a völgybe. A becsapódás eltorlaszolhatott egy vízfolyást, amelynek hirtelen átszakadása óriási víz- és törmelékárat indított el.

A Himalájában az ilyen események különösen veszélyesek. A meredek völgyekben a víznek kevés helye van szétterülni, ezért rendkívüli sebességgel zúdul lefelé. A sodrás közben sziklákat, fákat, házakat és járműveket ragad magával, így az árhullám néhány kilométer alatt sűrű törmelékfolyammá válhat. Az érintett településeken sok lakónak csak percei lehettek a menekülésre.

A nepáli oldalon utak, hidak, lakóházak és energetikai létesítmények semmisültek meg. A hegyi ország infrastruktúrája eleve sérülékeny: sok településhez egyetlen út vezet, amely földcsuszamlás vagy hídösszeomlás esetén teljesen járhatatlanná válik. Ez most a mentést is lassítja. Több helyre helikopterrel próbálnak eljutni, de a változékony hegyi időjárás és a felhőzet korlátozza a repülést.

A turisták magas száma külön nehézséget jelent. Augusztus végén sok külföldi túrázó és zarándok jár a nepáli–tibeti határ térségében. Utazási irodák több csoporttal elvesztették a kapcsolatot, és különböző országok külképviseletei próbálják összeállítani az eltűnt állampolgárok listáját. Indiai, amerikai, brit, ausztrál és európai turistákról is érkeztek jelentések.

A hegyi túrák során a csoportok gyakran olyan völgyekben haladnak, ahol nincs stabil mobilhálózat. Emiatt a kapcsolat megszakadása önmagában még nem bizonyítja, hogy tragédia történt. A katasztrófa mérete és az útvonalak pusztulása miatt azonban a hatóságok attól tartanak, hogy egyes csoportokat közvetlenül elérhetett az ár.

A tibeti oldalon a Gyirong térségében található határátkelő és környéke szenvedett súlyos károkat. Ez a Nepál és Kína közötti kereskedelem egyik fontos szárazföldi útvonala, és turisztikai forgalma is jelentős. A kínai hatóságok több száz mentőt vezényeltek a helyszínre, miközben utak helyreállításán és elszigetelt települések megközelítésén dolgoznak.

A katasztrófa újra ráirányítja a figyelmet a Himalája gleccsereinek gyors változására. A térség a globális átlagnál gyorsabban melegszik, ami visszahúzódó jégmezőkhöz és instabil hegyoldalakhoz vezet. A jég olvadása során új tavak alakulnak ki, régi természetes gátak gyengülnek meg, és olyan sziklafalak szabadulnak fel, amelyeket korábban a fagyott talaj vagy a gleccser tartott össze.

A tudósok évek óta figyelmeztetnek a gleccsertavak hirtelen kitörésének veszélyére. Ezek az úgynevezett GLOF-események akkor következnek be, amikor egy magashegyi tó természetes gátja átszakad. A mostani eset pontos mechanizmusát még vizsgálják, és az is elképzelhető, hogy a leszakadó jég- és sziklatömeg közvetve idézett elő hasonló folyamatot.

A klímaváltozás és az egyedi katasztrófák közötti kapcsolatot minden esetben külön kell vizsgálni. A hosszú távú trend azonban világos: a magashegyi jég visszahúzódása növeli bizonyos típusú földcsuszamlások, gleccseromlások és hirtelen áradások kockázatát. A Himalája különösen érzékeny, mert több százmillió ember vízellátása függ az innen eredő folyóktól.

Nepál az elmúlt évtizedekben több hasonló tragédiát élt át. A hegyvidéki országban a monszunesők, földrengések és földcsuszamlások rendszeresen okoznak súlyos károkat. A gyorsan bővülő turizmus és vízenergia-fejlesztés közben egyre több út, szálloda és erőmű épül veszélyeztetett völgyekben. Ez gazdasági lehetőséget teremt, de növeli a kitettséget is.

A vízerőművek különösen érzékenyek az ilyen eseményekre. Nepál energiaellátásában meghatározó a hegyi folyókra épülő vízenergia. Egy nagy törmelékár nemcsak gátakat és turbinákat rongálhat meg, hanem hosszabb időre elvághatja a villamosenergia-ellátást, és jelentős gazdasági veszteséget okozhat.

A mentés után ezért a katasztrófavédelmi rendszer felülvizsgálata következhet. A magashegyi tavak és gleccserek műholdas megfigyelése sokat fejlődött, de a veszélyjelzések eljuttatása a távoli falvakba és turistacsoportokhoz továbbra is nehéz. A gyors riasztórendszerek, szirénák, műholdas kommunikáció és előre kijelölt menekülési útvonalak életeket menthetnek.

A következő napokban a legfontosabb feladat az eltűntek felkutatása és az elszigetelt közösségek ellátása. A hatóságok attól is tartanak, hogy a folyó felső szakaszain újabb természetes torlaszok alakultak ki. Ha ezek átszakadnak, második árhullám indulhat el, ezért több területről megelőző kitelepítéseket is elrendelhetnek.

A tragédia végleges mérlege valószínűleg csak napok múlva lesz ismert. A Himalája hatalmas területe, a megszakadt kommunikáció és a külföldi turisták nagy száma miatt az eltűntek listája folyamatosan változik. Ami már most látható: a nepáli–tibeti árhullám az év egyik legsúlyosabb ázsiai természeti katasztrófája lett, és újabb figyelmeztetés arra, milyen gyorsan válhat egy távoli magashegyi esemény tömeges tragédiává.