AfD-kormány jöhet: húsz pont a CDU hátránya
Másfél héttel a szász-anhalti tartományi választás előtt Ulrich Siegmund pártja 42 százalékon áll, miközben Sven Schulze kereszténydemokratái történelmi mélypontra süllyedtek. A kormányalakítás azonban még egy fölényes győzelem után sem lenne magától értetődő.
Húsz százalékpont. Ekkora különbség választja el egymástól az AfD-t és a CDU-t Szász-Anhaltban másfél héttel a szeptember 6-i tartományi választás előtt. Az Infratest dimap legfrissebb felmérése szerint az AfD 42 százalékon áll, míg Sven Schulze miniszterelnök kereszténydemokratái 22 százalékot kapnának. A számok önmagukban is történelmi helyzetet jeleznek: ha az eredmény megközelíti a felmérést, az AfD messze eddigi legjobb tartományi választási szereplését érheti el, a CDU pedig 2002 óta először veszítheti el a kormány vezetését Magdeburgban.
Ebben a helyzetben ült egymással szemben Schulze és az AfD listavezetője, Ulrich Siegmund az MDR „Fakt ist!” című műsorában. A vita gyorsan kemény hangneművé vált. Schulze azzal támadta kihívóját, hogy nincs használható elképzelése Szász-Anhalt gazdasági jövőjéről és új munkahelyek teremtéséről. Saját kormányfői teljesítményét beruházásokkal és gazdasági tárgyalásokkal állította szembe az AfD ígéreteivel, majd azzal foglalta össze üzenetét, hogy ő teljesítményt akar felmutatni, nem ígéreteket.
Siegmund a CDU 24 éves tartományi kormányzását tette felelőssé a problémákért, és azt állította, pártjának világos terve van. A migráció radikális átalakítását ígérte, amely szerinte költségvetési forrásokat szabadítana fel kórházakra és más közszolgáltatásokra. Az AfD politikusa már nem elégedett meg azzal, hogy pártja legyen a legerősebb ellenzéki erő. Történelmet akar írni: célja az önálló AfD-kormány, ő pedig miniszterelnök szeretne lenni. Szász-Anhaltot egy egész Németországra kiterjedő politikai változás kiindulópontjaként írta le.
A legfrissebb számok alapján az első cél, az AfD egyértelmű választási győzelme reálisnak látszik. Az önálló kormányzás már jóval bizonytalanabb. A 42 százalék a jelenlegi erőviszonyok mellett nem jelentene automatikusan abszolút többséget. A CDU, az SPD, a Zöldek és a Baloldal kizárta az együttműködést az AfD-vel. A BSW-t most négy százalékra mérik, így kieshet a tartományi parlamentből.
A választási matematika ettől válik rendkívül kényessé. A Baloldal 11, az SPD nyolc, a Zöldek hat százalékon áll. Az FDP három százalékával szintén a parlamenten kívül maradna. Ha ezek az arányok érvényesülnének, az AfD nélküli többséghez a CDU-nak gyakorlatilag valamennyi más, parlamentbe jutó pártra szüksége lenne. Ez azt jelenti, hogy a kereszténydemokratáknak az SPD és a Zöldek mellett a Baloldallal is valamilyen együttműködést kellene kialakítaniuk.
Ez a CDU számára országos politikai problémát okozna. A párt szövetségi szinten összeférhetetlenségi határozatot tart fenn az AfD-vel és a Baloldallal szemben. A magdeburgi eredmény ezért olyan helyzetet teremthet, amelyben a CDU csak saját egyik alapvető koalíciós tilalmának lazításával tarthatná távol az AfD-t a kormánytól. A választók sem lelkesednek ezért: mindössze 32 százalék támogatna egy olyan CDU vezette kormányt, amelyet a Baloldal segít hatalmon maradni, 59 százalék kedvezőtlenül ítéli meg ezt a konstrukciót.

Az AfD előnye ellenére a személyes verseny meglepően szoros. Ha Szász-Anhalt miniszterelnökét közvetlenül választanák, Schulze 41, Siegmund 39 százalékot kapna. Ez arra utal, hogy a CDU problémája mélyebb a miniszterelnök személyes megítélésénél. Schulze lényegesen jobban szerepel a közvetlen összevetésben, mint saját pártja.
Reiner Haseloff hiánya a választás egyik meghatározó tényezője. A veterán kereszténydemokrata 2021-ben még 37,1 százalékos eredményre vezette a CDU-t, és sikerült maga mögé utasítania az AfD-t. Akkor sok olyan választó is a CDU-ra szavazott, akinek elsődleges célja az AfD győzelmének megakadályozása volt. Haseloff személyes népszerűsége szélesebb volt pártjáénál: a 2021-es választás előtt a megkérdezettek 67 százaléka elégedett volt munkájával.
Schulze ismertsége azóta nőtt, de teljesítményét csak a választók 30 százaléka ítéli pozitívan, 46 százalék elégedetlen vele. Ez jelentős különbség elődjéhez képest, és magyarázza, miért nehezebb a CDU-nak ugyanazt a taktikai szavazói mozgósítást megismételnie, amely öt éve működött.
Siegmund kampányának egyik ereje a közösségi média. Tudatosan épített erős digitális jelenlétet, és kevésbé konfrontatív személyes képet igyekszik mutatni, mint az AfD több országosan ismert radikális politikusa. Ez nem jelenti a tartományi szervezet politikai irányának mérséklődését. A szász-anhalti alkotmányvédelmi hivatal az AfD tartományi szervezetét bizonyítottan szélsőjobboldalinak minősíti.
Az AfD júliusban már száznapos kormányprogramot is bemutatott. Több kitoloncolási őrizeti férőhelyet, a menedékkérők széles körű munkakötelezettségét, közigazgatási változtatásokat és más gyors intézkedéseket ígér arra az esetre, ha átveszi a tartomány vezetését. A program több eleme jogi és gyakorlati vitákat váltott ki, de politikai funkciója világos: azt akarja mutatni a választóknak, hogy a párt már nem ellenzéki tiltakozó erőként, hanem kormányzásra kész szervezetként tekint magára.
Az AfD kormányra kerülése országos jelentőségű lenne, mert a párt eddig egyetlen tartományban sem vezette a végrehajtó hatalmat. A miniszterelnöki poszt megszerzése hozzáférést adna a tartományi közigazgatás vezetéséhez, a rendőrséghez, az oktatáspolitikához, a kulturális intézmények finanszírozásához és a Bundesraton keresztül a szövetségi döntéshozatalhoz. Egy ilyen kormány működése ezért az egész német politikai rendszert próbára tenné.

A televíziós vita egyik központi témája a migráció volt. Siegmund azt állította, hogy az erre fordított kiadások visszafogásával több pénz jutna egészségügyre és infrastruktúrára. Schulze azzal érvelt, hogy a tartomány gazdaságának munkaerőre van szüksége, és a problémák megoldása nem vezethető vissza egyetlen költségvetési tételre. A két politikus vitája jól megmutatta a választás alapvető törésvonalát: az AfD rendszerszintű fordulatot ígér, a CDU a kormányzati folytonosság és a gazdasági stabilitás mellett kampányol.
A gazdaság különösen érzékeny kérdés Szász-Anhaltban. A tartomány az elmúlt években nagy ipari beruházásokért versenyzett, miközben demográfiai fogyással, szakemberhiánnyal és az energiaigényes ágazatok problémáival küzd. Schulze korábban gazdasági miniszterként dolgozott, ezért kampányának középpontjába a befektetéseket és a munkahelyteremtést állítja. Az AfD bírálói attól tartanak, hogy egy radikális jobboldali kormány elriaszthatja a külföldi vállalatokat és a képzett munkavállalókat.
A választás országos következményeit tovább növeli, hogy a CDU és az AfD között húzott politikai tűzfal egyik legkeményebb próbája következhet. Ha az AfD 42 százalék körüli eredményt ér el, a párt támogatói még erősebben vitathatják majd az elszigetelés politikai legitimitását. A többi párt számára ugyanakkor az együttműködés a szász-anhalti szervezet szélsőjobboldali minősítése miatt továbbra is nehezen vállalható.
A felmérésben 42 százalék AfD vezette tartományi kormányt szeretne, 41 százalék CDU vezetésűt. Vagyis a kormányzati alternatívák megítélése szinte teljesen kettészakítja a tartományt, miközben a pártpreferenciákban húszpontos AfD-előny látható. Ez magyarázza, miért igyekszik Schulze személyes párharcként is bemutatni a választást.
A kampány utolsó napjai még változtathatnak az arányokon. A megkérdezettek 11 százaléka azt mondta, hogy pártválasztása még módosulhat, 19 százalék pedig jelenleg a távolmaradás felé hajlik vagy nem nevezett meg pártot. A 42 százalék ezért nem választási előrejelzés, csak a pillanatnyi politikai hangulat mérése. A 2021-es választás már megmutatta, hogy Szász-Anhaltban a hajrában jelentős mozgások lehetségesek.
Egy dolog azonban már most látszik: Szász-Anhalt szeptember 6-i választása nagyobb jelentőségű lesz egy keletnémet tartomány szokásos politikai erőpróbájánál. Az AfD először kerülhet olyan helyzetbe, hogy a választók messze a legerősebb párttá teszik, miközben a hagyományos pártok csak rendkívül széles együttműködéssel tudnának többséget alkotni nélküle. Ha Siegmund végül kormányfővé válna, az AfD történetének új fejezete kezdődne. Ha a CDU húszpontos hátrányból mégis megtartja a kormányzást, annak ára minden valószínűség szerint a német koalíciós politika egyik legnehezebb kompromisszuma lesz.