Új szabályokat keres magának a magyar filmes szakma

A Veszprém–Balaton Filmpiknik idei háromnapos találkozója az egész hazai filmirányítás átmeneti állapotának egyik legjobban látható jelképe. A korábbi Magyar Mozgókép Fesztivál idén elmarad, eltűnik a MOZ.GO név és az ahhoz kapcsolódó reprezentatív díjkiosztó, miközben az eredeti, 2020-ban elindított Filmpiknik formája tér vissza. A hangsúly az elmúlt év fontos filmjein, közönségtalálkozókon és szakmai beszélgetéseken van. A változás egybeesik azzal, hogy a magyar filmszakma közel negyven szervezete Filmreform2026 néven közös javaslatcsomagon dolgozik a támogatási rendszer, a Nemzeti Filmintézet és a szakmai döntéshozatal átalakítására.

A veszprémi rendezvény ezért érdekes kísérleti terep. Kolozsi László művészeti vezető szerint az első Filmpiknik célja annak idején egy közvetlen filmünnep létrehozása volt, ahol alkotók, szakemberek és nézők találkozhattak. A későbbi MOZ.GO ezzel szemben egyre erősebben vált az állami filmirányítás hivatalos seregszemléjévé. A nagy díjkiosztó, az életműdíjak és a protokoll hangsúlyos részei lettek az eseménynek, miközben a szakmai párbeszéd háttérbe szorult. Az idei szervezők első döntéseinek egyike éppen az volt, hogy a gálát elhagyják, a hozzá kapcsolódó pénzt pedig programokra és találkozásokra fordítják.

A programban kevés valódi premier szerepel, sokkal fontosabb, hogy az előző év filmjeiről újra lehessen beszélni, alkotók találkozzanak egymással, és olyan kérdések is nyilvánosan előkerüljenek, amelyek korábban jellemzően szűk szakmai körben maradtak.

A Filmreform2026 május óta próbál intézményi formát adni ennek a közös gondolkodásnak. A kezdeményezésben játékfilmes rendezők, producerek, dokumentumfilmesek, animációs alkotók, operatőrök, vágók, forgatókönyvírók, színészek, fesztiválszervezők, mozisok és filmes oktatási intézmények vesznek részt. A májusban bemutatott javaslatcsomag többablakos, szakmai alapon működő finanszírozást, átláthatóbb döntéshozatalt, új filmtörvényt és az NFI szervezeti megújítását sürgeti. Júniusban a szakmai szervezetek már hivatalosan is tárgyaltak a kulturális kormányzattal, amely nyitott NFI-vezetői pályázatot és a szakmai delegáltak erősebb részvételét ígérte a döntés-előkészítésben.

A többablakos rendszer lényege, hogy ne egyetlen központi testület döntsön gyakorlatilag minden játékfilmes, dokumentumfilmes vagy televíziós támogatásról. A szakmai szervezetek elképzelése szerint különböző alapok, bizottságok vagy támogatási csatornák működhetnének eltérő profilokkal. Ez csökkenthetné annak kockázatát, hogy egyetlen ízlés, politikai szempont vagy vezetői kör túl nagy befolyást kapjon. Ugyanakkor a több döntési központ önmagában még nem garancia a jobb rendszerre. Világos összeférhetetlenségi szabályokra, nyilvános indoklásokra, követhető pontozásra és olyan eljárásokra van szükség, amelyek mellett a szakmai érdekképviselet nem alakul át belső érdekcsoportok közötti pénzosztássá.

A finanszírozási átmenet közben nagyon gyakorlati problémákat is okoz. A júniusi egyeztetésen a kulturális államtitkár arról beszélt, hogy mintegy négymilliárd forint áll rendelkezésre filmes célokra, amelyből a folyamatban lévő ügyeket és korábban elakadt projekteket is rendezni kell. Az új pályázati rendszer indulása viszont időigényes. Egy játékfilm fejlesztése, finanszírozása és gyártása több éves folyamat, ezért néhány hónapos pályázati szünet hatása is később jelenik meg a bemutatók számában. A szakma egyik legnagyobb félelme éppen az, hogy a reform közben olyan gyártási rés keletkezik, amelynek következményei 2027-ben vagy 2028-ban válnak láthatóvá.

Különösen fontos a pályakezdők helyzete. Az előző évek inkubátorprogramjai és elsőfilmes támogatásai több nemzetközileg sikeres alkotót segítettek elindulni, ezért a rendszer teljes lecserélése helyett az a kérdés, mely elemeket érdemes megtartani és melyeket kell átalakítani. A Filmreform résztvevői között felsőoktatási intézmények és fiatal filmeseket képviselő szervezetek is vannak, ami arra utal, hogy az utánpótlás a reform egyik központi témája lehet. A pályakezdők számára a kiszámítható fejlesztési lehetőség azért létfontosságú, mert még nincs olyan piaci pozíciójuk vagy nemzetközi kapcsolatrendszerük, amellyel állami háttér nélkül könnyen elindíthatnának nagyobb produkciót.

Az adó-visszatérítés fenntartása egy másik kulcskérdés. Magyarország az elmúlt másfél évtizedben Európa egyik legfontosabb nemzetközi forgatási központjává vált. Az amerikai és európai produkciókat a szakembergárda, a stúdiókapacitás, a változatos helyszínek és az adókedvezmény együtt vonzza. Ez az iparág több ezer embernek ad munkát, de más logika szerint működik, mint az államilag támogatott magyar szerzői vagy közönségfilm. A következő rendszernek egyszerre kell megőriznie a nemzetközi produkciós versenyképességet és biztosítania, hogy a hazai alkotások finanszírozása ne szoruljon háttérbe a szolgáltató filmipar mellett.

A mostani átmenet egyik kényes kérdése az előző korszakban támogatott alkotókhoz való viszony. A Filmpiknik programja ebből a szempontból tudatos gesztust tesz. Vetítik Káel Csaba Magyar menyegző című filmjét is, noha Káel a korábbi filmirányítás meghatározó vezetője volt, majd a választás után távozott az NFI éléről. Kolozsi László azzal indokolta a döntést, hogy a filmet közel kétszázezren látták, ezért az elmúlt év fontos magyar mozis eseményei között van a helye. A program logikája szerint a filmes teljesítményt és az intézményi-politikai szerepet külön kell kezelni.

Ez a megközelítés egy mélyebb problémára is reagál. A magyar filmipar viszonylag kis szakmai közeg, amelyben a technikai stábok, színészek, gyártási szakemberek és alkotók az elmúlt években különböző állami produkciókban dolgoztak. Ha az új rendszer politikai vagy intézményi múlt alapján próbálná kettéválasztani a szakmát, nagyon gyorsan kezelhetetlen helyzet keletkezne. Kolozsi ezért a nyilvános kizárás és listázás ellen érvelt. A jogsértések, túlárazások vagy más visszaélések vizsgálatát hatósági ügynek tekinti, míg a támogatásról szakmai minőség alapján kell dönteni.

A Filmpiknik erre a gyakorlatban is próbát kínál. A programban megjelennek az előző támogatási rendszer nyertesei és olyan rendezők is, akiknek projektjeit korábban elutasították. Terveznek beszélgetéseket arról, milyen filmtervek maradtak támogatás nélkül, milyen indoklások születtek, és érdemes-e ezeket az új rendszerben ismét benyújtani. Ez a nyilvánosság azért fontos, mert a finanszírozási döntések körüli bizalom egyik fő feltétele, hogy a szakma értse, miért jutott pénz egy projektre és miért nem egy másikra.

A magyar film nemzetközi helyzete közben kedvezőbb annál, mint amit a belső intézményi konfliktusok sejtetnek. Magyar alkotások rendszeresen szerepelnek nagy fesztiválokon, az ország produkciós infrastruktúrája erős, a szakemberképzésnek komoly hagyománya van, és Budapest továbbra is fontos forgatási helyszín. A gond inkább a hazai gyártási rendszer legitimitása és kiszámíthatósága. Egy filmfinanszírozási modell hosszú távon akkor működőképes, ha a vesztes pályázók sem feltétlenül igazságosnak, de legalább érthetőnek és szakmailag követhetőnek látják a döntéseket.

Ebben az értelemben a veszprémi rendezvény kicsiben modellezi azt, amit a Filmreform országos szinten szeretne. Kevesebb protokoll, több vita; kevesebb központi reprezentáció, több szakmai részvétel; kevesebb politikai oldalak szerinti azonosítás, több konkrét filmes teljesítmény. Ez persze könnyebb három napos eseményben, mint több tízmilliárdos támogatási rendszerben. A fesztiválon egy asztalhoz lehet ültetni eltérő álláspontú embereket, a finanszírozásnál viszont pénzről, karrierekről és több éves gyártási lehetőségekről kell dönteni.

A következő hónapok ezért fontosabbak lesznek minden nyilatkozatnál. Az NFI új vezetésének kiválasztása, a döntőbizottságok összetétele, a pályázatok újraindítása és az új filmtörvény előkészítése mutatja majd meg, mennyire lesz tartós a most hangoztatott szakmai partnerség. A Filmpiknik addig egyfajta átmeneti laboratórium. A magyar film szereplői ott most azt próbálják ki, lehet-e úgy újrakezdeni egy intézményi korszak után, hogy a korábbi évek vitáit nem söprik félre, de a szakmát sem osztják új győztesekre és vesztesekre.