Országos hálózat védené a szélsőjobb célpontjait

Szakszervezetek, egyházak, sportegyesületek és civil szervezetek országos hálózatot építenek Németországban azok támogatására, akiket szélsőjobboldali támadás, fenyegetés vagy megfélemlítés ér. A „Zusammen für Demokratie”, vagyis Együtt a demokráciáért kezdeményezés gyakorlati segítséget ígér helyi közösségeknek és önkénteseknek: egy támadás után helyreállításban, jogi segítség megszervezésében, nyilvánosság biztosításában és szolidaritási akciókban is részt vehetnek a hálózat tagjai.

A kezdeményezés mögött az a felismerés áll, hogy a politikai erőszak hatása messze meghaladja az egyes bűncselekmények közvetlen kárát. Ha egy polgármestert, sportvezetőt, lelkészt, szakszervezeti aktivistát vagy menekülteket segítő önkéntest rendszeresen fenyegetnek, az egész helyi közösség működése sérülhet. Sokan visszavonulhatnak a közélettől, rendezvények maradhatnak el, egyesületek veszíthetnek tagokat, és a félelem lassan a politikai részvétel korlátjává válhat.

Németországban az elmúlt években jelentősen nőtt a politikailag motivált bűncselekmények száma. A hatóságok külön kategóriákban tartják nyilván a szélsőjobboldali, szélsőbaloldali, vallási vagy külföldi ideológiákhoz kapcsolódó eseteket. A szélsőjobboldali bűncselekmények száma tartósan magas, és a rendőrség különösen aggasztónak tartja az erőszakos cselekményeket, a halálos fenyegetéseket és a helyi politikusok elleni támadásokat.

A probléma az önkormányzati szinten a legkézzelfoghatóbb. Egy országos politikus rendelkezik személyzettel, biztonsági háttérrel és nagy nyilvánossággal. Egy kisvárosi polgármester vagy önkéntes képviselő gyakran saját telefonszámán és lakcímén érhető el, ugyanabba az üzletbe jár, mint választói, és kevésbé védhető. A közösségi média tovább csökkentette a távolságot a politikai indulat és a személyes fenyegetés között.

Az új hálózat ezért gyors reagálásra épít. Ha egy helyi szervezet irodáját megrongálják, a tagszervezetek segíthetnek a helyreállításban és a költségek fedezésében. Ha valakit fenyegetések érnek, jogi és pszichológiai tanácsadáshoz irányíthatják. Ha egy közösséget megpróbálnak megfélemlíteni, országos szervezetek képviselői jelenhetnek meg mellette, hogy láthatóvá tegyék: az érintettek nincsenek egyedül.

Ebben fontos szerepet vállalhatnak az egyházak. Németország protestáns és katolikus közösségei sok településen olyan infrastruktúrával rendelkeznek, amelyet civil találkozókra, menekültek segítésére és közösségi programokra is használnak. Emiatt maguk is gyakran kerülnek politikai viták középpontjába. A szélsőjobboldali szereplők egy része élesen bírálja az egyházak migrációs és társadalmi állásfoglalásait.

A szakszervezetek részvétele szintén jelentős. A német munkásmozgalom történetében a demokratikus intézmények védelme hagyományosan fontos szerepet játszik, a mai szervezetek pedig munkahelyi hálózatokon keresztül sok százezer embert érnek el. A szélsőjobboldal erősödése a munkavállalói érdekképviseletek számára azért is kihívás, mert az AfD különösen egyes keletnémet ipari térségekben szerzett nagy támogatást.

A sportegyesületek bekapcsolódása más csatornát nyit. Németországban a helyi sportklubok a társadalmi élet fontos intézményei, különösen kisebb településeken. Gyermekek, szülők, önkéntes edzők és támogatók találkoznak bennük, ezért a politikai szélsőségek elleni fellépésük szélesebb közönséget érhet el, mint a hagyományos pártpolitikai kampányok.

A kezdeményezés időzítése összefügg a német politikai klíma élesedésével. Szász-Anhaltban szeptember elején tartományi választást rendeznek, és az AfD a legfrissebb felmérések szerint messze a legerősebb párt. A tartományi alkotmányvédelmi hivatal az AfD helyi szervezetét bizonyítottan szélsőjobboldalinak minősíti. A párt ezt politikailag motivált döntésnek tartja, és rendszeresen bírálja az alkotmányvédelmi szerveket.

Fontos különbséget tenni egy radikális párt választói támogatottsága és a politikai erőszak között. A demokratikus választáson leadott szavazat önmagában természetesen nem bűncselekmény, és a szélsőjobboldali erőszak elkövetői sem azonosíthatók automatikusan valamely párt teljes választói táborával. A német vita egyik nehézsége éppen az, hogyan lehet határozottan fellépni az erőszak és megfélemlítés ellen úgy, hogy közben ne mossák össze a jogszerű politikai véleménynyilvánítást a bűncselekményekkel.

A hálózat támogatói szerint a gyakorlati szolidaritás ezen a ponton fontosabb lehet a nagy politikai nyilatkozatoknál. Egy megtámadott egyesületi helyiség gyors kijavítása, egy fenyegetett önkéntes jogi képviselete vagy egy lemondással fenyegető helyi politikus melletti nyilvános kiállás közvetlenül csökkentheti a megfélemlítés hatását. A cél az, hogy az erőszak ne érje el politikai célját.

A német állam már több programot működtet a politikai erőszak áldozatainak támogatására, de ezek tartományonként eltérnek. Civil tanácsadó hálózatok foglalkoznak szélsőjobboldali erőszak áldozataival, a rendőrség pedig fenyegetettségi értékelést készíthet veszélyeztetett személyekről. A mostani kezdeményezés ezeket nem helyettesíteni akarja, hanem társadalmi hátországot épít melléjük.

A finanszírozás ugyanakkor politikai vita tárgya. A civil demokráciavédelmi programok állami támogatását a jobboldal egy része régóta bírálja, azt állítva, hogy közpénzből politikai aktivizmust finanszíroznak. A szervezetek szerint viszont a demokratikus intézmények, az áldozatsegítés és a szélsőséges erőszak megelőzése legitim közérdek.

A kérdés különösen érzékeny Kelet-Németországban, ahol több tartományban erős az AfD és gyengébb a hagyományos pártok tagsága. Sok kisebb településen kevés aktív civil szervezet működik, így néhány emberre aránytalanul nagy teher hárul. Ha őket fenyegetések miatt sikerül elhallgattatni, a helyi nyilvánosság gyorsan beszűkülhet.

A politikai erőszak nem kizárólag német probléma. Európa több országában értek támadások polgármestereket, képviselőket, újságírókat és aktivistákat. Az online fenyegetések gyakran országhatárokon át terjednek, és a szélsőséges közösségek egymás módszereit is átveszik. A német kezdeményezés ezért más uniós államok számára is mintát adhat arra, hogyan lehet a rendőrségi fellépést civil szolidaritási rendszerrel kiegészíteni.

A német modell egyik tanulsága, hogy az áldozatsegítés nem feltétlenül igényel új állami intézményt: meglévő egyházak, szakszervezetek, sportklubok és civil szervezetek együttműködésével is létrehozható gyors reagálású hálózat.

A kezdeményezés sikerét végül az mutatja majd meg, hogy a helyi szereplők valóban érzik-e a támogatást. A nagy országos szervezetek neve önmagában kevés, ha egy fenyegetett polgármester vagy önkéntes hetekig vár segítségre. A hálózat ezért akkor válhat jelentőssé, ha gyors, egyszerűen elérhető és politikai hovatartozástól független segítséget tud nyújtani mindenkinek, akit szélsőjobboldali erőszak vagy fenyegetés ér.

A német demokrácia stabil intézményekre épül, de a helyi közélet jelentős részét továbbra is önkéntesek tartják működésben. Ha ezek az emberek félelemből visszavonulnak, azt egyetlen választási eredmény vagy rendőrségi statisztika sem képes teljesen megmutatni. Az új összefogás ezt a kevésbé látványos veszteséget próbálja megelőzni: azt, hogy a megfélemlítés lassan kiürítse a demokratikus részvétel hétköznapi tereit.