Göring utolsó rejtélye

1946. október 15-én este már minden készen állt Nürnbergben. A börtön tornatermében felépítették az akasztófákat, a halálra ítélt náci vezetők utolsó óráikat töltötték celláikban, az amerikai őrség pedig különösen szigorúan figyelte őket. Hermann Göringet, a Harmadik Birodalom egykori második emberét éjjel-nappal ellenőrizték. Néhány órával a kivégzések kezdete előtt mégis ciánkapszulát roppantott össze a szájában. Mire őrei és az orvosok közbeléphettek volna, már nem lehetett megmenteni.

A kérdés szinte azonnal megszületett: hogyan kerülhetett cián egy olyan emberhez, akit rendszeresen megmotoztak, celláját átkutatták, személyes tárgyait elkülönítve őrizték, és minden mozdulatát figyelték?

A Göring utolsó rejtélye a Háttérgyár Történelmi nyomozó sorozatának új kötete. A könyv nem egyszerűen Göring öngyilkosságának utolsó perceit rekonstruálja. Ahhoz, hogy megértsük, mi történhetett 1946. október 15-én az 5-ös cellában, végigköveti a birodalmi marsall útját a Harmadik Birodalom összeomlásától az amerikai fogságon át a nürnbergi per utolsó napjáig.

Megismerjük azt a Göringet, aki Hitler kijelölt utódjának számított, majd 1945 áprilisában néhány óra alatt kegyvesztetté és fogollyá vált. A férfit, aki az amerikaiaknak úgy adta meg magát, mintha a győztesek tárgyalópartnerként kezelhetnék, majd Camp Ashcanben megszabadult gyógyszerfüggőségének jelentős részétől, lefogyott, visszanyerte szellemi frissességét, és ismét a körülötte lévők informális vezetőjévé vált.

A könyv részletesen bemutatja Nürnberg különleges zárt világát is. Burton Andrus börtönparancsnok szinte megszállottan próbálta megakadályozni, hogy a vádlottak öngyilkossággal vonják ki magukat a felelősségre vonás alól. Robert Ley halála után minden fővádlott külön őrt kapott. A cellákat folyamatosan figyelték, a gyógyszereket, ruhákat és személyes tárgyakat ellenőrizték. Éppen ezért tűnt szinte lehetetlennek, ami Göringgel egy évvel később megtörtént.

A történet szereplői között ott vannak azok is, akik megpróbáltak Göring gondolkodásába behatolni. Douglas Kelley pszichiáter, G. M. Gilbert pszichológus és Leon Goldensohn orvos hónapokon át beszélgetett a náci vezetőkkel. Feljegyzéseikből nem egy őrült vagy megtört ember képe rajzolódik ki, hanem intelligens, hiú, manipulatív és rendkívüli önuralommal rendelkező politikusé, aki még fogolyként is megpróbálta meghatározni, hogyan tekintsen rá környezete és az utókor.

A nürnbergi tárgyalóteremben Göring ismét színpadot talált magának. Robert H. Jackson amerikai főügyésszel vívott híres összecsapásában időnként még azt a benyomást is kelthette, hogy ő irányítja a vitát. A dokumentumok tömege azonban fokozatosan bezárta körülötte a kört. 1946. október 1-jén mind a négy vádpontban bűnösnek találták, és akasztásra ítélték. Göring azt kérte, katonaként lőjék agyon. Kérelmét elutasították.

Ettől kezdve megkezdődött Nürnberg utolsó, láthatatlan párharca: Göring és az őrzési rendszer versenye az idővel.

A könyv második felében valódi történelmi nyomozás kezdődik. Göring azt állította búcsúlevelében, hogy már elfogásakor több ciánkapszulája volt, és az egyiket másfél éven át sikerült elrejtenie. A történet egyik részét különös módon alátámasztotta, hogy halála után személyes poggyászában valóban találtak egy további, korábban fel nem fedezett ampullát.

De valóban elképzelhető, hogy a rendszeres motozások, ruhacserék, orvosi vizsgálatok és cellakutatások ellenére végig nála volt a méreg?

Vagy a kapszula egy ideig a poggyászában rejtőzött, majd valaki visszajuttatta hozzá?

A nyomok Jack G. „Tex” Wheelis amerikai tiszthez is elvezetnek, akinek birtokába Göring több személyes értéktárgya került. Erich von dem Bach-Zelewski SS-tábornok később azt állította, hogy ő adta át a mérget. 2005-ben pedig Herbert Lee Stivers egykori amerikai őr állt elő azzal a történettel, hogy 19 éves katonaként, tudtán kívül, egy Mona nevű német nő és két férfi közvetítésével ő vihette be Göringnek a ciánt.

Melyik történet hihető? Ki emlékezett rosszul, ki szépítette saját szerepét, és ki próbálta évtizedekkel később magát is beírni Nürnberg történetébe?

A Göring utolsó rejtélye nem erőltet mesterséges megfejtést. Egykorú dokumentumokat, visszaemlékezéseket, katonai vizsgálatokat és későbbi vallomásokat ütköztet, majd különválasztja azt, amit biztosan tudunk attól, ami valószínű, lehetséges vagy bizonyíthatatlan.

A fennmaradt nyomok alapján a legvalószínűbb magyarázat talán egyszerűbb minden összeesküvésnél: Göring saját, már 1945-ben birtokolt ciánkészletének egyik kapszuláját használhatta, amely valamilyen módon visszakerült hozzá személyes holmijai közül. Hogy ehhez segített-e amerikai tiszt vagy őr, azt nyolc évtized múltán sem lehet bizonyossággal megmondani.

Egy dolog azonban biztos: Göring nem jutott el az akasztófáig. A férfi, aki egész életében a hatalmat és az irányítást kereste, utolsó órájában még egyszer maga döntött. A kérdés, hogyan volt erre képes Nürnberg szigorúan őrzött börtönében, máig a második világháború utáni történelem egyik legkülönösebb rejtélye.