Salvini pénzt osztana, Meloni Brüsszelt nyugtatná

Az olasz kormány 2027-es költségvetésének részletes tervezete csak ősszel kerül a parlament és az Európai Bizottság elé, a politikai vita azonban már szeptember elején élesen kirajzolódott. Matteo Salvini miniszterelnök-helyettes és a Liga vezetője legalább 20 milliárd eurónyi pluszhiányt akar betervezni, hogy a kormány ellensúlyozza a magas energia- és üzemanyagárak, valamint a dráguló építőanyagok hatását. Giorgia Meloni miniszterelnök ezzel szemben az elmúlt hónapokban következetesen a költségvetési fegyelem eredményeit hangsúlyozta, és azt, hogy Olaszország jó eséllyel kikerülhet az uniós túlzottdeficit-eljárásból.

A két álláspont közötti különbség nem technikai részlet. Olaszország államadóssága 2025-ben a GDP 137 százaléka fölött volt, és az Európai Bizottság tavaszi előrejelzése szerint 2027-re 139 százalék fölé emelkedhet. A gazdaság közben alig növekszik: 2026-ra fél, 2027-re 0,6 százalékos bővülést vártak. A magas energiaárak 2026-ban 3 százalék fölé lökték az inflációt, ami egyszerre terheli a háztartásokat, a vállalatokat és az állami beruházásokat. Salvini ebből azt a következtetést vonja le, hogy rendkívüli kiadásokra van szükség; Meloni és Giancarlo Giorgetti gazdasági miniszter inkább az adósságpiaci bizalom megőrzését tekinti elsődlegesnek.

A Liga vezetője augusztus 25-én azt mondta, legalább 20 milliárd eurós költségvetési eltérésre lenne szükség. Saját infrastrukturális tárcájának 6-7 milliárd euró pluszforrást kért csak azért, hogy a megemelkedett anyagárak miatt ne álljanak le nagy építkezések. Érvelése szerint az ilyen döntés nem Brüsszel engedélyétől, hanem az olasz kormány és parlament politikai akaratától függ. Jogilag valóban Róma fogadja el a költségvetést, de az uniós pénzügyi szabályok és az ország finanszírozási költségei miatt a következmények messze túlnyúlnak a nemzeti politikán.

Olaszország 2024 óta túlzottdeficit-eljárás alatt áll. Az uniós Tanács azt ajánlotta, hogy a túlzott hiányt 2026-ra korrigálják. A Bizottság tavaszi előrejelzése 2,9 százalékos GDP-arányos hiányt várt 2026-ra és 2027-re, vagyis éppen a 3 százalékos referenciaérték alatt. Ez a pozíció azonban rendkívül szűk mozgásteret hagy. Egy húszmilliárd eurós, hitelből finanszírozott csomag könnyen visszalökhetné az országot a küszöb fölé, ha nem társul hozzá megfelelő bevétel vagy más kiadások csökkentése.

Meloni számára a költségvetési fegyelem politikai tőke is. Olaszország hosszú ideig az euróövezet egyik legkockázatosabb adósának számított, az olasz kötvények felára rendszeresen pénzügyi aggodalmat keltett. A miniszterelnök az elmúlt években igyekezett azt bizonyítani a piacok és az uniós partnerek felé, hogy jobboldali kormánya kiszámítható gazdaságpolitikát folytat. Ha Róma valóban kikerül a túlzottdeficit-eljárásból, az megerősítené ezt a képet, és kedvezőbb finanszírozási feltételeket teremthetne.

Salvini politikai érdekei részben más irányba mutatnak. A következő parlamenti választást 2027-ben kell megtartani, a Liga pedig a jobboldali koalíción belül is versenyez a Meloni vezette Olasz Testvérekkel. A magas üzemanyagár, a megélhetési költségek és az építőipari drágulás olyan ügyek, amelyekben a Liga látványosabb állami beavatkozást követelhet. A pluszkiadási terv így egyszerre gazdaságpolitikai javaslat és választási pozicionálás: Salvini azt üzeni, hogy a költségvetési szabályoknál fontosabbnak tartja a vállalkozások és családok közvetlen tehermentesítését.

A Liga a kiadások egy részét rendkívüli adókkal finanszírozná. Salvini ismét külön hozzájárulást sürget a nagy bankoktól, amelyek szerinte az elmúlt években történelmi nyereséget értek el. Az UniCredit és az Intesa Sanpaolo profitjára hivatkozva azt állítja, hogy a legnagyobb pénzügyi intézményeknek válság idején többet kell fizetniük. A javaslat nem a teljes banki nyereséget, hanem elsősorban a kamatbevételek és kamatkiadások közötti különbségből származó rendkívüli profitot célozná.

Az energiaipar hasonló célponttá vált. A közel-keleti válság és az Ormuzi-szoros forgalmának zavarai miatt az olaj- és finomított termékek ára 2026-ban jelentősen emelkedett. Olaszország Németországgal, Spanyolországgal, Portugáliával, Lengyelországgal és Ausztriával együtt azt kérte, hogy a szeptember 18-19-i dublini uniós pénzügyminiszteri találkozón tárgyaljanak az olajvállalatok extraprofitjának közös megadóztatásáról. A kezdeményezés azt mutatja, hogy a rendkívüli energiapiaci nyereség megadóztatása már nem kizárólag Salvini belpolitikai témája.

A bank- és energiaadók azonban kockázatot is hordoznak. A kormány egyszer már megtapasztalta, hogy a pénzügyi szektorra kivetett váratlan különadó komoly piaci reakciót válthat ki. A befektetők azt figyelik, mennyire kiszámítható az olasz szabályozás, a bankok pedig arra figyelmeztetnek, hogy a magasabb terhek visszafoghatják a hitelezést. Az energiaipar esetében az a kérdés, hogyan lehet úgy elvonni a rendkívüli profit egy részét, hogy közben ne csökkenjenek a beruházások az ellátásbiztonságba és az új kapacitásokba.

A költségvetési vita másik érzékeny területe a védelem. Olaszország augusztusban 8 milliárd eurót kért az uniós SAFE védelmi hitelprogramból, miközben elvileg jóval nagyobb összegre is jogosult lenne. A Liga fenntartásokkal kezeli a védelmi kiadások gyors emelését, Meloni és Guido Crosetto védelmi miniszter viszont az európai és NATO-kötelezettségek teljesítését hangsúlyozza. A kormány tehát ugyanabban a költségvetésben próbál több pénzt találni energiakompenzációra, infrastruktúrára, védelemre és szociális célokra, miközben a hiányt 3 százalék alatt tartaná.

Szeptember ezért döntő hónap lehet az olasz pénzügyi politikában. Az új statisztikai adatok megmutathatják, sikerült-e a 2025-ös hiányt a korábban vártnál kedvezőbb szintre hozni, ami megkönnyítheti a túlzottdeficit-eljárás lezárását. Néhány nappal később az uniós pénzügyminiszterek az energiaipari extraprofitról tárgyalnak. Október 15-ig pedig Rómának be kell nyújtania a következő évi költségvetési tervet az Európai Bizottságnak.

A Meloni-Salvini vita ezért a jobboldali koalíció következő választási programjának előjátéka is. A miniszterelnök azt akarja bizonyítani, hogy Olaszország képes egyszerre növelni politikai súlyát és pénzügyi hitelességét. A Liga vezetője azt szeretné megmutatni, hogy a kormány kész látványosan beavatkozni, amikor az energiaárak és a beruházási költségek nyomást gyakorolnak a választókra. A két cél nem feltétlenül zárja ki egymást, de húszmilliárd eurós nagyságrendnél már nagyon nehéz úgy összeegyeztetni őket, hogy közben az adósságpálya és az uniós vállalások is hitelesek maradjanak.