Nyugati intézményeket hálóz be a Muszlim Testvériség
Becsatornázott állami támogatásokkal és finom befolyásolással építi ki jelenlétét az iszlamista hálózat Európában, miközben az osztrák és a német hatóságok radikális ellenlépésekre kényszerülnek a deradikalizációs szektorban.
Az európai belső biztonsági szervek az elmúlt időszakban kénytelenek szembesülni azzal a ténnyel, hogy az iszlamista befolyásépítés már régen túllépett a nyílt radikalizáció és az utcai propaganda megszokott keretein. Bécsben az osztrák szövetségi kormány nemrégiben azonnali hatállyal felbontotta a szerződéses együttműködést a Derad elnevezésű egyesülettel, amely éveken át a büntetés-végrehajtási intézetekben folyó deradikalizációs munka kiemelt partnere volt. Az Igazságügyi Minisztérium által támogatott szervezet feladata az volt, hogy a börtönben ülő elítélteket elfordítsa a szélsőséges eszméktől. Az osztrák alkotmányvédelmi és nemzetbiztonsági hatóság, a DSN vizsgálata azonban kimutatta, hogy az egyesület több kulcsszemélye közvetlen kapcsolatban állt a Muszlim Testvériség elnevezésű nemzetközi hálózattal. A feltárt adatok szerint a felügyelt elítéltek a gondozási folyamat során nem a mérsékelt iszlám felé mozdultak el, hanem egy mélyebben gyökerező, fundamentalista szemlélet hatása alá kerültek.
A Derad-ügy jól mutatja az európai hatóságok előtt álló stratégiai kihívást. A nemzetbiztonsági szolgálatok és a szakértők egyre határozottabban figyelmeztetnek arra, hogy a Muszlim Testvériség hosszú távú célja az állami és társadalmi struktúrák belső megváltoztatása. Németországban a szövetségi alkotmányvédelmi hivatal vezetése zárt ajtók mögött, a Bundestag illetékes testületei előtt adott tájékoztatást a hálózat célzott behatolási kísérleteiről. A német elhárítás kiemelt kockázatként kezeli a politikai pártok felé történő közeledést, ahol az iszlamista háttérrel rendelkező szereplők a nyitottság és a társadalmi integráció jelszavaival igyekeznek kapcsolatokat építeni. Különösen a berlini tartományi politikában válhatott láthatóvá ez a folyamat, ahol a biztonsági elemzések szerint egyes szociáldemokrata körök mentén indult meg a szorosabb kapcsolatépítés az iszlamista közeggel.
Franciaországban a belügyminisztérium által készített átfogó elemzés arra hívta fel a figyelmet, hogy a helyi önkormányzati szinteken zajló befolyásépítés az állami ellenőrzés teljes kiesésével fenyeget egyes településrészeken. A párizsi elnöki hivatal munkatársai a helyzetet értékelve arra mutattak rá, hogy a szervezet stratégiai váltást hajtott végre az elmúlt években. A korábbi időszakkal ellentétben a fő cél már nem a társadalomból való kivonulás és a teljesen elszigetelt párhuzamos társadalmak létrehozása. Ehelyett a hangsúly a meglévő köztársasági intézményrendszer belső formálására, a döntéshozói szintek elérésére és az állami források megszerzésére tolódott el. Ez a megközelítés lehetővé teszi, hogy az iszlamista gondolkodásmód az állam saját szervein keresztül kapjon legitimációt és anyagi támogatást.
A Bécsi Egyetem iszlámkutató professzora, Ednan Aslan rámutatott arra, hogy Európa a közel-keleti származású iszlamista mozgalmak egyik központi működési területévé vált. A Muszlim Testvériség tagjai, akiket saját származási országaikban – elsősorban Egyiptomban – üldöztek, már az 1950-es évektől kezdve menedéket találtak a nyugat-európai államokban. Ausztria és Németország a demokratikus jogi környezet, a vallásszabadság és az állami szervek tartós figyelmetlensége miatt ideális terepet biztosított a hálózatok kiépítésére. A szervezet évtizedeken keresztül zavartalanul építhette ki társadalmi, oktatási és gazdasági bázisait, amire a nyugati hatóságok csak jelentős fáziskéséssel, a strukturális pozíciók megerősödése után reagáltak.
A hálózatépítés különösen hatékony formája a gazdasági infrastruktúra kiépítése és ellenőrzése. Az osztrák elemzések rávilágítanak, hogy a Muszlim Testvériséghez köthető körök Ausztriában és Németországban komplett üzleti ágazatokat tartanak kézben. Az alapfokú és középfokú magáninternátusok működtetésétől kezdve a kiskereskedelmi hálózatokon és az utazási irodákon át egészen a saját pénzügyi szolgáltatókig és banki struktúrákig terjed a gazdasági jelenlét. Ez az önfenntartó üzleti modell óriási tőkekoncentrációt tesz lehetővé, amelyet ráadásul jelentős részben az európai államok által nyújtott szociális, integrációs és oktatási támogatásokból finanszíroznak. A közpénzek ilyen jellegű becsatornázása közvetlenül hozzájárul a hálózat intézményi stabilitásához.
A hatósági struktúrák veszélyeztetettségét jelzi az a korábbi osztrák eset is, amelynek során az osztrák alkotmányvédelmi és nemzetbiztonsági igazgatóság, a DSN egyik tisztjét kellett felfüggeszteni a tisztségéből. A megalapozott gyanú szerint a hatósági személy jogosulatlan adatlekérdezéseket hajtott végre a belső rendszerekben a Muszlim Testvériséghez kapcsolódó személyekről és szervezetekről, az így megszerzett bizalmas információkat pedig átadta az érintett csoportoknak. Az eset rávilágított arra, hogy a biztonsági és elhárítási szervek belső védelmi mechanizmusai is fokozott figyelmet igényelnek az iszlamista hálózatok adatszerzési és befolyásolási kísérleteivel szemben.
A francia tudományos életben és biztonságpolitikában elterjedt fogalmi meghatározások jól leírják a politikai baloldal és az iszlamista csoportok közötti taktikai szövetséget. A szakértők által Kukkuksparteien névvel illetett jelenség lényege, hogy a radikális vallási alapon szerveződő csoportok a progresszív vagy baloldali pártok infrastruktúráját, választási listáit és társadalmi felületeit használják fel saját céljaik elérésére. A pártok a szavazatok megszerzése érdekében befogadják ezeket a szereplőket, akik aztán a politikai kereteket kihasználva formálják a közbeszédet és a jogszabályi környezetet.
Az osztrák nemzetbiztonsági szolgálat hivatalos megkeresésekre adott tájékoztatása szerint a befolyásolási kísérletek az állami intézményrendszer szinte minden elemét érinthetik. Amikor az ellenőrzések során bebizonyosodik egy támogatott egyesület vagy intézmény kapcsolata a Muszlim Testvériséggel, a DSN haladéktalanul értesíti a finanszírozó állami szervet, és kezdeményezi a költségvetési források azonnali megvonását. A Derad egyesület esetében hozott kormányzati döntés jól mutatja, hogy az állami szervek a közvetett biztonsági kockázatokat is igyekeznek kiiktatni a közpénzek elosztásánál.
A szakértői értékelések hangsúlyozzák, hogy a jogi és igazságszolgáltatási rendszernek jelentős mértékben fejlesztenie kell a kompetenciáit az iszlamista hálózatok feltárása terén. A jelenlegi európai jogi környezet sok esetben nehezen tud mit kezdeni a közvetlen erőszakot nem alkalmazó, de a jogállami kereteket rendszerszintűen kihasználó politikai iszlám jelenségével. Amennyiben az Európai Unió tagállamai nem alakítanak ki szigorúbb ellenőrzési és jogi mechanizmusokat a közösségi források védelmére és az intézményrendszer megóvására, a hálózatok jelenléte a jövőben még mélyebben beépülhet a nyugati társadalmak működésébe.