Hadviselés a mélyben: fordulat a Nord Stream ügyében

A Balti-tenger medrében elhelyezett robbanószerkezetek 2022. szeptember 26-án, nyolcvan méteres mélységben semmisítették meg a szibériai földgázt Németországba szállító Nord Stream 1 és Nord Stream 2 csővezetékek négy ágából hármat. A nemzetközi közvéleményt felkavaró szabotázs pontos hátteréről hosszú ideig találgatások folytak, az ügyben zajló németországi büntetőeljárás azonban mérföldkőhöz érkezett. A szövetségi ügyészség vádat emelt a szabotázsakció feltételezett irányítója, az ukrán állampolgárságú Szerhij K. ellen, a Hamburgi Tartományi Felsőbíróság pedig a közelgő őszön határoz arról, hogy elrendeli-e a rendkívüli jogi és politikai feszültségeket hordozó tárgyalás megkezdését.

A vádlott ukrán védőügyvédje, Ilja Novikov a nyilvánosság előtt fejtette ki védelmi stratégiáját. Álláspontja szerint a bíróságnak már magát az eljárást sem lenne szabad megindítania, mivel a vádhatóság által leírt cselekmény nem tekinthető köztörvényes bűncselekménynek, hanem a katonai önvédelem teljesen jogos formáját testesítette meg. Az ügyvéd érvelése szerint a víz alatti gázvezetékek nem közönséges polgári gazdasági létesítmények voltak, hanem közvetlenül és szervesen beépültek az Orosz Föderáció hadiipari és hadi gépezetébe, ezért a nemzetközi jog alapján legitim katonai célpontnak minősültek. Novikov határozottan leszögezte, hogy a jogi érvelés felépítése semmiképpen sem jelent beismerő vallomást a vádlott részéről, ugyanakkor rávilágít a vádirat logikai és jogértelmezési hiányosságaira.

A német szövetségi ügyészség által feltárt hivatalos narratíva szerint a szabotázst egy ukránokból álló diverzáns csoport hajtotta végre, akik a nyílt tengeren egy Andromeda nevű vitorlás yachtot béreltek ki az akció lebonyolítására. Az ügyészek állítása szerint a gyanúsítottak a hajó fedélzetéről hajtották végre a rendkívül komplex, professzionális búvárkészségeket és katonai minőségű robbanóanyagot igénylő műveletet. Szerhij K.-t 2025 nyarán, olaszországi családi nyaralása során tartóztatták le európai elfogatóparancs alapján, majd hosszas jogi procedúra és kiadatási vita után adták át a német hatóságoknak, ahol azóta is prémium fokozatú őrizetben várja a fejleményeket.

A hivatalos német nyomozati verzióval szemben azonban nemzetközi hírszerzési és katonai szakértői körökben kezdettől fogva komoly kételyek fogalmazódtak meg, amelyek egy része közvetlenül Moszkva felelősségére utal. A dán királyi haditengerészet felvételekkel dokumentálta, hogy a robbantások közvetlen előestéjén és helyszínén speciális tengeralatti miniatűr tengeralattjárókkal felszerelt orosz hadihajók tartózkodtak. Emellett az Andromeda yachtot bérlő cég mögött álló nő igazolhatóan kapcsolatban állt oroszpárti hálózatokkal. A szakértők kiemelik, hogy az Andromedán megtalált nyomok, mint a felületen hagyott ujjlenyomatok és robbanóanyag-maradványok, szinte elképesztő szakszerűtlenségről tanúskodnak. Mélytengeri robbantási szakemberek szerint a robbanótölteteket mindig a szárazföldön készítik elő és vízhatlanítják, nem pedig egy imbolygó kisgőzös konyhaasztalán. Az a körülmény, hogy a hajón állítólag még egy ukrán zászlócskát is hátrahagytak, sok elemző szerint klasszikus hamis zászlós műveletre utal. Jacob Kaarsbo, a dán titkosszolgálat egykori magas rangú szakértője úgy véli, az Andromeda útja csupán figyelemelterelő művelet volt, a tényleges megsemmisítést pedig az orosz flotta speciális egységei hajthatták végre.

A vádlott jogi védelme mindenesetre arra épít, hogy ha a bíróság elfogadja a német ügyészség állításait az ukrán szálról, a cselekmény akkor sem büntethető. A nemzetközi humanitárius jog alapkövének számító, 1977-es Genfi Egyezmények I. Kiegészítő Jegyzőkönyve kimondja, hogy polgári létesítmények nem képezhetik támadás vagy megtorlás tárgyát, kivéve ha az adott objektum megsemmisítése egyértelmű katonai előnyt biztosít a támadó fél számára. A jogi vita magva így abban rejlik, hogy egy energiagazdasági infrastruktúra pusztán azáltal katonai célponttá válik-e, hogy jelentős bevételeket biztosít a támadó államnak, vagy ennél közelebbi, közvetlen hadi kapcsolatra van szükség.

Az angolszász katonai jogi kézikönyvek, így az amerikai Haditengerészeti Vezérkari Főiskola által kiadott Newport Manual sokkal tágabb mozgásteret engednek, kimondva, hogy a tengerfenéken húzódó infrastruktúra megsemmisíthető, amennyiben azt a katonai szükséghelyzet megköveteli. Hasonló megközelítést alkalmaznak Csehországban és Lengyelországban is, ahol Petr Pavel cseh köztársasági elnök nyilvánosan legitim katonai célpontnak nevezte a csővezetékeket. Egy lengyel bíróság pedig korábban szabadlábra helyezett egy, az akcióval összefüggésbe hozott ukrán búvárt arra hivatkozva, hogy a támadó állam kritikus infrastruktúrája elleni csapás nem minősül bűncselekménynek.

Ezzel szemben a német jogi álláspont jóval szigorúbb. A német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság korábban elutasította Szerhij K. szabadlábra helyezési kérelmét, kifejtve, hogy a gyanúsított nem hivatkozhat a hadi jog által biztosított kártételi jogra, mivel a Nord Stream vezetékek polgári objektumnak minősültek. A védőügyvéd ezt a megközelítést energikusan vitatja, rámutatva arra, hogy a vezetékek 2022 szeptembere előtt teljesen elveszítették eredeti gazdasági funkciójukat. Oroszország hetekkel a tengeri robbanások előtt, koholt műszaki meghibásodásokra hivatkozva, teljesen elzárta a gázcsapokat, így a vezetékek kizárólag a német kormányra gyakorolt politikai és katonai nyomásgyakorlás eszközeként funkcionáltak.

A német Szövetségi Gazdasági Minisztérium belső használatra készült, 28 oldalas elemzése megerősíti a védőügyvéd állításait. A berlini szaktárca részletesen kiszámította, miként fojtotta meg lépésről lépésre Vlagyimir Putyin a gázszállítást 2022 nyarán, amíg a mérőműszerek végül nullát nem mutattak. Az orosz fél technikai okokat hangoztatott, a minisztériumi anyag szerint azonban ezek mindegyike alaptalan kifogásnak bizonyult. A dokumentum kimondta: Moszkva fegyverként használta az energiát, hogy megpróbálja rákényszeríteni Berlint a Nord Stream 2 engedélyezésére, az Oroszország elleni szankciók feladására és az Ukrajnának szánt katonai támogatások leállítására.

A védőügyvéd érvelésének másik pillére a csővezetékeket tulajdonló Gazprom közvetlen hadi szerepvállalása. Az orosz állami gázóriás nem csupán finanszírozta a háborút, hanem saját magánhadsereget hozott létre Fakel és Potok néven. A Jevgenyij Prigorzsin-féle Wagner-csoporthoz hasonlóan a Gazprom vezérigazgatója, Alekszej Miller is saját katonai alakulatokat állított ki a Kreml kegyeinek elnyerése érdekében. Az Európai Unió hivatalos szankciós határozataiban kifejezetten rögzítette, hogy ezen magánvállalatok közvetlenül vesznek részt az Ukrajna elleni katonai agresszióban. Mivel a Gazprom fegyveres alakulatai már a vezetékek felrobbantása előtt jelen voltak a fronton, a Nord Stream leányvállalatai a védőügyvéd szerint a háborús gépezet szerves részévé váltak, így megsemmisítésük teljes mértékben megfelelt a nemzetközi jog előírásainak.