Moszkva szorításában: erőfitogtatás a Kuril-szigeteken
Rendkívüli területi feszültséget keltett Kelet-Ázsiában az orosz elnök meglepetésszerű szigeti látogatása, miközben Tokió a megroppanó washingtoni biztonsági garanciák árnyékában keresi a kiutat.
Vlagyimir Putyin orosz elnök arca újra meg újra felvillant a magasba emelkedő rakéták tűzfényében, miközben a politikus mozdulatlanul tekintett kifelé egy hadihajó ablakán, katonák gyűrűjében. Az orosz állami televízió által közvetített felvételek a Varjag rakétás cirkáló fedélzetén készültek, amely a Japántól északra fekvő vizeken vett részt egy nagyszabású katonai hadgyakorlaton. Az akció része volt annak az átfogó, hosszú ideje nem tapasztalt orosz provokációs sorozatnak, amelyet Moszkva a Nyugat legszorosabb ázsiai szövetségesével, Japánnal szemben hajtott végre. Az orosz elnök az Iturup-szigetre tett meglepetésszerű látogatásával, majd a környező vizeken elrendelt rakétatesztekkel újra a nemzetközi politika napirendjére emelte a két ország között évtizedek óta fennálló területi vitát.
A japánul Etorofunak nevezett apró szárazföldet a második világháború legvégén foglalták el a szovjet csapatok, és a területet azóta is Moszkva tartja az ellenőrzése alatt. A japán kormány ugyanakkor továbbra is saját államterülete részeként tekint a Kuril-szigetek négy legdélibb tagjára, amelyeket az ország északi főszigetétől, Hokkaidótól alig néhány kilométerre fekvő Északi Területek néven tart nyilván. 16 éve nem fordult elő, hogy orosz államfő a távol-keleti, vitatott hovatartozású szigetekre lépjen.
Tokióban jelenleg azt igyekeznek elemzők és politikusok megfejteni, miként kell értékelni Vlagyimir Putyin lépését. Vajon az orosz elnök a japán vezetés elszántságát kívánja letörni, amiért Tokió a háború kirobbanása óta folyamatosan támogatja Ukrajnát, vagy a kedvező alkalmat használja ki, amíg Donald Trump az amerikai katonai erőt a közel-keleti válságövezetben köti le. Felmerül az a lehetőség is, hogy a moszkvai lépés a Peking, Phenjan és Moszkva között formálódó hatalmi tengely ázsiai erődemonstrációjának újabb állomása. Takaicsi Szanae japán miniszterelnök teljesen elfogadhatatlannak nevezte az orosz elnök látogatását, határozott ellenlépéseket azonban nem jelentett be, amit sok megfigyelő a japán kormány bizonytalanságaként értékel az amerikai védelmi garanciák szilárdságát illetően.
A nemzetközi szankciós politikát egyeztető legutóbbi egyeztetésen a japán miniszterelnök ismételten megerősítette országa kötelezettségvállalását Ukrajna támogatása és az Oroszország elleni korlátozások fenntartása mellett. Ugyanakkor rámutatott arra, hogy a kelet-európai hadi helyzet szorosan összefügg az indo-csendes-óceáni térség biztonságával. A japán kormányfő kiemelte az Oroszország és Észak-Korea közötti katonai együttműködés elmélyülését, valamint a Kína és Moszkva közötti stratégiai partnerség erősödését. Kijelentette, hogy a Japán körüli biztonsági környezet folyamatos nehezedése miatt kiemelten fontossá vált a közös fellépés a szövetséges és a hasonlóan gondolkodó államokkal. Ez a megfogalmazás elemzők szerint a nyugati partnereknek szóló közvetett segélykiáltásként is felfogható.
Robert Ward, az International Institute for Strategic Studies Japán-szakértője hangsúlyozta, hogy az orosz elnök látogatása pontosan kiszámított stratégiai lépés volt. Az akció szervesen illeszkedik az északkelet-ázsiai orosz katonai jelenlét fokozásába, amely magában foglalja a Kínával közösen végrehajtott tengeri hadgyakorlatokat, az Észak-Koreával kötött energetikai megállapodásokat, valamint az orosz felderítő repülőgépek rendszeres feltűnését a japán partok közelében. Mivel az elnöki vizit az első ilyen jellegű esemény volt a vitatott területen, a stratégiai jelzésérték különösen nyilvánvalóvá vált.
A Japán elleni orosz erődemonstráció nagyfokú hasonlóságot mutat azzal a mintázattal, amelyet Kína alkalmaz az ország déli határainál. A japán önvédelmi erők beszámolói szerint kínai harci repülőgépek rendszeresen megsértik az ország légterét, miközben a kínai tengerészeti egységek a két ország között vitatott Szenkaku-szigetek – kínai nevén Diaoyu-szigetek – körül teljesítenek provokatív járőrszolgálatot. A biztonságpolitikai szakértők szerint Moszkva a Kuril-szigeteknél végrehajtott akcióval a Pekinggel való stratégiai fúziót is demonstrálja. A két állam a második világháború utáni nemzetközi rend önjelölt őreként igyekszik pozicionálni magát, ahová Oroszország értelmezésében a korábban Japánhoz tartozó Kuril-szigetek feletti ellenőrzés is beletartozik.
Az északi orosz katonai jelenlét fokozása egyúttal a Tajvan körül esetlegesen kirobbanó konfliktus szempontjából is figyelmeztető jel. Hszí Csin-ping kínai államfő továbbra is elszakadott tartományként kezeli a demokratikusan kormányzott szigetet, és többször egyértelművé tette, hogy szükség esetén katonai erővel kényszeríti ki az egyesítést. Évtizedeken át magától értetődőnek számított, hogy az Egyesült Államok szövetségeseivel, köztük Japánnal együtt fegyveresen védelmezné meg Tajvant. Donald Trump elnöksége alatt azonban ez a védelem bizonytalanná vált, különösen azután, hogy az amerikai elnök a Tajvannak ígért fegyverszállításokat nyilvánosan a Pekinggel folytatott kereskedelmi tárgyalások alkualapjává degradálta.
Az északi orosz kardcsörtetés érdemben bonyolítja a katonai tervezést a térségben. A Japánhoz közeli ellenséges katonai jelenlét érezhetően korlátozza az amerikai és a japán erők reakcióképességét az olyan párhuzamos válsággócokban, mint Észak-Korea vagy a Tajvani-szoros. Takaicsi Szanae miniszterelnök határozott ellenlépéseinek hiányát a japán belpolitikában sokan veszélyes gyengeségként értékelik. James Brown, a tokiói Temple Egyetem professzora rámutatott, hogy a visszafogott válaszreakció nemcsak Moszkva, hanem a többi szomszédos állam felé is azt a veszélyes üzenetet közvetíti, hogy Japán könnyű célponttá vált.
Az amerikai biztonsági garanciák gyengülését jelzi az is, hogy Donald Trump a közelmúltban váratlanul belenyúlt a Dél-Koreával közösen tervezett hadgyakorlatokba. Az első közös kiképzési szakaszt lerövidítették, a másodikat pedig teljes egészében törölték. Az elnök a döntést azzal indokolta, hogy az Észak-Korea elleni felkészülést szolgáló manőverek nem megfelelő, ellenséges jelzést küldenek Phenjan felé, miközben dicsérte jó személyes kapcsolatát Kim Dzsongun észak-koreai vezetővel. A háttérben kiszivárgott információk szerint az amerikai visszalépés másik oka a kapacitáshiány volt: az Egyesült Államok jelentős katonai erőket, fegyverzetet és lőszert csoportosított át a közel-keleti hadszíntérre.
A kapacitások átrendeződése komoly aggodalmat keltett Tokióban. Funakosi Takehiro japán külügyminiszter-helyettes Washingtonba utazott, hogy tisztázza a kétoldalú biztonsági kapcsolatok állapotát. Ken Jimbo, a Keio Egyetem professzora hangsúlyozta, hogy az amerikai és japán erők eddig sérthetetlennek hitt légi és tengeri fölénye a térségben már nem tekinthető magától értetődőnek. A kínai hadiipar és hadsereg masszív ütemű fejlesztése miatt az amerikai védelmi ígéretek teljesítése a korábbiaknál lényegesen magasabb kockázattal jár.
A szakértők ugyanakkor rámutatnak arra is, hogy a Kuril-szigeteki orosz akció mögött a nyomásgyakorlás mellett a közeledési szándék is meghúzódhat. Vlagyimir Putyin a látogatást megelőzően a Szahalin-szigeten járva elismerően nyilatkozott a korábbi japán miniszterelnök, Abe Sinzó békülékeny külpolitikájáról, akivel évekkel ezelőtt közel jutottak a területi vita rendezéséhez. Ez a kiállás burkolott üzenetként is értelmezhető a jelenlegi tokiói vezetés számára a párbeszéd újranyitására.
Japánban a szankciós politika ellenére léteznek olyan gazdasági érdekek, amelyek Oroszországhoz kötik az országot. Tokió továbbra is vásárol cseppfolyósított földgázt a szahalini projektekből, amihez korábban külön mentesítést kapott Washington tól. A közel-keleti feszültségek és a tengeri szállítási útvonalak bizonytalansága miatt a japán energiabiztonság szempontjából az orosz szállítások szerepe felértékelődött, megmutatva a globális biztonságpolitikai folyamatok szoros összefüggéseit.