Budapest a restaurált filmek európai központja lett

A Budapesti Klasszikus Film Maraton idei programjának véglegesítése jó alkalom arra, hogy a rendezvényt ne szeptemberi programajánlóként, hanem a magyar filmörökség helyzetének mércéjeként nézzük. A Nemzeti Filmintézet Filmarchívuma szeptember 15. és 20. között mintegy száz vetítést szervez Budapesten, 14 restaurálási premiert mutat be, és több mint száz külföldi filmmegőrzési, restaurálási és forgalmazási szakembert vár. A szervezők szerint a budapesti eseményt ma már a bolognai Il Cinema Ritrovato és a lyoni Lumière Fesztivál mellett a filmörökséget bemutató három legfontosabb európai rendezvény között tartják számon.

Ez a pozíció azért érdekes, mert a klasszikus filmek restaurálása néhány évtized alatt látványosan megváltozott. Korábban elsősorban archívumi feladatnak számított: a cél az volt, hogy a sérülékeny filmtekercsek fennmaradjanak, kutathatók legyenek, és szükség esetén új kópiák készüljenek róluk. A digitális technológia megjelenésével a restaurálás egyre inkább közönségprogram lett. A jó minőségben helyreállított filmek újra moziba kerülnek, fesztiválokon szerepelnek, streamingfelületeken jelennek meg, és sok esetben olyan nézőkhöz jutnak el, akik az eredeti bemutató idején még nem éltek.

A budapesti maraton ezt a változást különösen látványosan mutatja. Az idei nyitófilm az 1986-os Queen-koncertről készült Budapest-film 4K-ban helyreállított változata lesz. A Népstadionban nyolcvanezer ember előtt rögzített koncertet 17 kamerával, 35 milliméteres filmre vették fel. Az eredeti negatívokat négy évtizeden át az NFI Filmarchívum őrizte, a digitalizálást a magyar Filmlabor végezte, a kép- és hangrestaurálásban pedig Peter Jackson új-zélandi műhelye, a Park Road vett részt. A projekt jól példázza, hogy a filmrestaurálás ma nemzetközi technológiai együttműködés.

A fesztivál programja közben a magyar történelemhez is szorosan kapcsolódik. Az 1956-os forradalom hetvenedik évfordulója külön szekciót kap, amely a forradalomhoz vezető társadalmi és politikai folyamatokat, magukat az eseményeket, valamint az emigráció történetét filmeken keresztül vizsgálja. Ez az archívumi szemlélet egyik fontos változását jelzi: a régi filmeket ma már nem pusztán művészeti alkotásként, hanem történeti dokumentumként is újraolvassák. Egy játékfilm díszlete, nyelvhasználata, utcai képe vagy szereplőinek viselkedése sokszor olyan információt őriz, amelyet más forrásból nehéz rekonstruálni.

Különösen érdekes példa A csodacsatár. Keleti Márton 1956-ban készült szatírájában eredetileg Puskás Ferenc szerepelt, ám a forradalom után külföldön maradt, ezért jeleneteit újraforgatták Hidegkuti Nándorral. A restaurált eredeti változat visszahozza azt a filmtörténeti állapotot, amelyet a politikai események évtizedekre eltüntettek. A restaurálás ebben az esetben nem kozmetikai javítás, hanem történeti rekonstrukció: megmutatja, milyen volt a film, mielőtt a politika belenyúlt.

A nemzetközi vendéglista szintén a filmarchívumi munka kitágulását mutatja. Mathieu Kassovitz francia rendező és színész hat filmmel szerepel a programban. Magyar kapcsolata különösen erős: apja, Peter Kassovitz 1956 után emigrált Franciaországba, nagyapja, Kassowitz Félix, vagyis Kasso a magyar grafika és animáció korai történetének fontos alakja volt. A gyűlölet rendezőjének budapesti jelenléte így egyszerre kortárs filmes esemény és egy emigrációs családtörténet visszakapcsolása a magyar kulturális emlékezethez.

Mohsen Makhmalbaf részvétele más irányból tágítja a programot. Az iráni új hullám meghatározó rendezője négy, az 1990-es években készült filmmel érkezik. Életművében a dokumentum és a fikció határa, a politikai tapasztalat és a személyes emlékezet folyamatosan összekapcsolódik. Paweł Edelman lengyel operatőr jelenléte pedig Andrzej Wajda életművéhez vezet: a fesztivál Szabó István válogatásában mutat be Wajda-filmeket, miközben A zongorista és a Katyń restaurált változata is nagyvászonra kerül.

A budapesti esemény európai beágyazottságát jól jelzi a Francia Intézet részvétele. Az intézmény több mint húsz vetítésnek, három élő filmkoncertnek és szakmai programoknak ad helyet. A filmarchívumok közötti együttműködés ma alapfeltétele a restaurálásnak, mert egy-egy film fennmaradt anyagai gyakran több országban találhatók. Előfordul, hogy az eredeti negatív elveszett, de egy külföldi forgalmazási kópia vagy egy más nyelvű változat megőrzött olyan képsorokat, amelyekből rekonstruálható az eredeti mű.

A restaurálás technikai oldala közben egyre összetettebb. A filmszalagot nagy felbontásban digitalizálják, képkockánként javítják a karcokat, stabilizálják a képet, korrigálják a fény- és színeltéréseket, majd külön kezelik a hangot. A cél elvileg nem egy mai ízlés szerint „szebb” film létrehozása, hanem az eredeti bemutatási állapot lehető legpontosabb visszaállítása. Ez szakmai vitákat is okozhat. Mennyi szemcsézettséget kell megőrizni? Milyen legyen egy fekete-fehér film kontrasztja? Szabad-e eltávolítani olyan hibát, amely már az eredeti kópián is látható volt? A digitális technológia sok mindent lehetővé tesz, de a restaurátor feladata éppen a beavatkozás határainak meghatározása.

A mesterséges intelligencia megjelenése ezt a vitát tovább élesíti. Algoritmusok már képesek automatikusan eltávolítani sérüléseket, képkockákat interpolálni, zajt csökkenteni vagy felbontást növelni. A túlzott beavatkozás azonban könnyen megváltoztathatja a film eredeti vizuális karakterét. A filmarchívumok ezért egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek a dokumentációra: pontosan rögzíteni kell, milyen forrásanyagból, milyen módszerrel és milyen döntések alapján készült az új változat.

A budapesti maraton szakmai programjai ezért legalább olyan fontosak, mint a közönségvetítések. A Budapest Classics Lab és az Archive Market olyan fórum, ahol archívumok, jogtulajdonosok, restaurátorok és forgalmazók találkozhatnak. A régi filmek új életéhez ugyanis technikai helyreállítás mellett jogtisztázás, feliratozás, terjesztés és közönségépítés is kell. Egy tökéletesen restaurált film kevés kulturális hatást ér el, ha utána ismét raktárba kerül.

A fiatal közönség bevonása ezért stratégiai kérdés. A fesztivál diákvetítéseket, workshopokat és interaktív programokat szervez, egyetemisták által összeállított szekciót is kínál. A klasszikus filmek fennmaradása végső soron attól függ, lesz-e új közönségük. A streaming korszakában különösen fontos tapasztalat lehet, hogy egy hetven- vagy százéves filmet eredeti képarányban, restaurált kópiáról, nagyvásznon lehet látni.

Magyarország ebből a szempontból kedvező örökséggel rendelkezik. A magyar filmgyártás 125 éves története nagy mennyiségű fennmaradt anyagot hagyott maga után, miközben számos alkotás elveszett vagy töredékesen maradt fenn. Az NFI Filmarchívum hosszú távú digitalizálási és restaurálási programja az elmúlt években egyre több klasszikust tett ismét hozzáférhetővé. A munka kulturális értéke mellett gazdasági jelentősége is van: a restaurált film újra forgalmazható, televízióban és online platformokon értékesíthető, fesztiválokon szerepeltethető.

A Budapesti Klasszikus Film Maraton olyan találkozási pont, ahol technológia, filmtörténet, kulturális diplomácia és közönségépítés kapcsolódik össze. A frissen közzétett program világhírű vendégei látványosak, de a rendezvény tartós jelentőségét az adja, hogy a restaurált filmeket ismét élő kulturális javakká teszi. A filmörökség akkor marad meg igazán, ha nem kizárólag biztonságos raktárakban őrzik, hanem újra és újra közönség elé kerül.