Tengeri csapások után szárazföldi akciókra készül az USA

Szeptember elején telt el pontosan egy esztendő azóta, hogy az Egyesült Államok fegyveres erői évtizedek óta nem látott léptékű, nyílt katonai kampányt indítottak Latin-Amerikában. Az első feljegyzett incidens során egy Venezuelából indult, 11 embert szállító gyorsnaszádot érte rakétatalálat a Karib-tengeren. A csapás következtében kilencen azonnal életüket vesztették, a roncsokba kapaszkodó két túlélővel pedig háromnegyed órával később egy második légi indítású projektil végzett. Az átláthatatlan és rendkívül kemény fellépés azóta sem hagyott alább: egyetlen év leforgása alatt a karib-tengeri és kelet-csendes-óceáni térségben 227 embert likvidáltak és 69 hajót süllyesztettek el. A Pentagon adatai szerint a művelet költségei már júniusig meghaladták a 821 millió dollárt, ami mintegy 709 millió eurónak felel meg.

A Washington által végrehajtott tengeri és légi akciók az utóbbi időszakban szerkezeti átalakuláson mentek keresztül, ami szakértők szerint a hadjárat jelentős kiszélesítését vetíti előre. A korábban a műveletek koordinációjáért felelős egységet, a Déli Lándzsa Közös Akcióerőt beolvasztották egy lényegesen nagyobb apparátusba. Az új struktúra, a Nyugati Félteke Közös Akcióerő élére a Tengerészgyalogság egyik kétcsillagos tábornokát nevezték ki. Ez a szervezeti váltás egyértelműen jelzi, hogy Washington a tisztán tengerészeti és légi csapásmérésen túlmutató, jóval összetettebb feladatokra készül a térségben, amelyek a jövőben akárcsak szárazföldi bevetéseket is magukban foglalhatnak.

Az amerikai védelmi tárca tájékoztatása alapján a katonai fellépés bővítéséhez már több regionális partner is csatlakozott. Ecuador, Honduras, Jamaica, valamint a diplomáciai egyeztetéseket még le nem záró Guatemala mellett Colombia is az együttműködők táborát erősíti, miután az ország új elnöke, Abelardo De la Espriella hivatali eskütétele után azonnal csatlakozott a kezdeményezéshez. A megállapodások értelmében a partnerek engedélyezik az amerikai erők számára bizonyos típusú közös katonai akciók végrehajtását a saját felségterületükön, ami megnyitja az utat a szárazföldi célpontok elleni közvetlen csapásmérések előtt is.

A tengeri és légi hadjárat eredetileg Nicolas Maduro venezuelai elnök rezsimjének elszigetelését és a rá nehezedő nyomás fokozását szolgálta, akit a washingtoni vezetés kábítószer-terrorizmussal vádolt meg. A stratégia gyökerei azonban mélyebbre nyúlnak: az úgynevezett Donroe-doktrína szerves részét képezik. Ez az politikai iránymutatás a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelmet az amerikai nemzetbiztonság elsődleges prioritásává emelte, miközben célul tűzte ki az Egyesült Államok befolyásának fenntartását és kiterjesztését az egész kontinensen. Washington ezt a befolyást a szövetséges kormányokkal kiépített formális megállapodásokon keresztül, vagy ha a helyzet úgy kívánja, közvetlen erődemonstrációval érvényesíti.

A Pentagon közlése szerint a JTF-WHEM mozaikszóval jelölt új akcióerő a regionális katonai tevékenységekért felelős Déli Parancsnokság operatív karjaként működik. A szervezet feladata, hogy teljes körű rendszerszintű nyomást gyakoroljon a kontinensen azonosított biztonsági fenyegetésekre. Francis Donovan tábornok, a Déli Parancsnokság vezetője kiemelte, hogy az új struktúra egyesíti a taktikai és az operatív parancsnokságot, miközben szorosan integrálja az amerikai katonai képességeket az Amerikai Pajzs néven ismert koalícióban részt vevő 18 latin-amerikai partnerország fegyveres erőivel.

A feltételezett drog szállítóhajók elleni légi csapások június végén átmenetileg szüneteltek, amikor egy karibi incidens során két ember meghalt, hatan pedig túléltek egy támadást. A szüneteltetés hátterében egyrészt az állt, hogy a műveleti erőket átirányították a Venezuelát és Kolumbiát sújtó nyári földrengések utáni humanitárius és mentési feladatok támogatására. Másrészt ez az időszak tette lehetővé a katonai struktúra átfogó átszervezését és az új akcióerő felállítását. A szünet azonban nem tartott sokáig, augusztus végén a Déli Parancsnokság már az új struktúra által végrehajtott sikerrel zárult akciókról számolt be a Csendes-óceán kelet-ázsiai felén és a Karib-tengeren.

A katonai csapásmérések állandó eszközként való alkalmazása éles bírálatokat váltott ki jogi szakértők és törvényhozók köréből. A bírálók felhívják a figyelmet arra, hogy a célpontba vett hajók személyzetét Washington soha nem azonosította nyilvánosan, és nem mutatott be tárgyi bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy a megsemmisített járművek valóban kábítószert szállítottak volna. Az amerikai jogszabályok kifejezetten tiltják, hogy a fegyveres erők olyan civil célpontokra mérjenek csapást, amelyek nem jelentenek közvetlen és azonnali fenyegetést. A megsemmisített hajókon tartózkodó személyek ellen – függetlenül attól, hogy életüket vesztették vagy túlélték a támadást – hivatalos vádemelés egyetlen esetben sem történt.

A hadjárat jogi alátámasztását Washington azzal próbálja megteremteni, hogy a célba vett csoportokat terrorszervezetként tartja számon. Míg korábban csupán négy latin-amerikai bűnszervezet szerepelt az amerikai külügyminisztérium hivatalos terrortリストáján, ez a szám az elmúlt időszakban ötszörösére emelkedett, és már 24 különálló szervezetet foglal magában. A nemzetközi elemzők ugyanakkor figyelmeztetnek: a katonai erő alkalmazása a bűnüldözési feladatok során olyan precedenst teremt, amely beláthatatlan következményekkel járhat a térség politikai stabilitására és a polgári lakosság biztonságára nézve.