Állami kézbe kerül az MCC Orbán-korszakos öröksége

A Frankfurter Allgemeine Zeitung nagy terjedelmű írásban foglalkozik a Mathias Corvinus Collegium átalakulásával, amelyet a lap erős szimbolikus lépésként értékel. A német napilap szerint augusztus 31-ével a magyar állam végleg átveszi az MCC feladatait, miután Magyar Péter kormánya arra jutott, hogy nincs jogi lehetőség az intézmény korábbi formában történő további működtetésére. A döntés egy hosszú átmeneti időszak végét jelzi, és egyben azt is megmutatja, milyen nehézségekkel jár az Orbán-korszak alapítványi rendszerének felszámolása.

A FAZ emlékeztet arra, hogy a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok, vagyis a KEKVA-k megszüntetése a Tisza egyik fontos választási ígérete volt. A lap értelmezése szerint az Orbán-kormány ezekbe az alapítványokba jelentős közvagyont és olyan intézményeket szervezett ki, amelyek hosszú távon is a Fideszhez kötődő vezetők ellenőrzése alatt maradhattak volna. A rendszer felépítése azt az időszakot idézte, amikor még valószínűtlennek tűnt, hogy egy ellenzéki párt kétharmados parlamenti többséghez jusson, és így teljesen újraírhassa a konstrukció szabályait.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung ugyanakkor külön hangsúlyozza, hogy az MCC esete nem írható le pusztán egy pártpolitikai háttérintézmény felszámolásaként. A mintegy harminc éve alapított szervezet idővel országos oktatási hálózattá nőtt, tehetséggondozó programokat, ösztöndíjakat és kollégiumi férőhelyeket működtetett. A lap szerint ezeket a lehetőségeket nem kizárólag a Fideszhez kötődő hallgatók vették igénybe. A magyar oktatás sok területének krónikus alulfinanszírozottsága mellett a jól felszerelt, bőkezűen finanszírozott MCC-programok széles körben vonzónak bizonyultak.

A német lap éppen ezt a kettősséget tartja az MCC lényegének. Az intézmény egyszerre épített ki valódi oktatási kínálatot és olyan politikai, gazdasági, médiabeli és nemzetközi kapcsolatrendszert, amely szorosan illeszkedett az Orbán-rendszerhez. A FAZ felidézi, hogy 2021-ben az MCC tíz-tíz százalékos részesedést kapott a Molban és a Richterben, a két részvénycsomag együttes értékét akkor nagyjából egymilliárd euróra tették. A hivatalos indoklás szerint az ilyen vagyonjuttatás az intézmények tartós függetlenségét biztosította volna az államtól, a lap szerint azonban a kuratóriumok összetétele miatt a politikai kötődés mindvégig nyilvánvaló maradt.

Az MCC kuratóriumának élén Orbán Balázs, a volt miniszterelnök politikai igazgatója állt. A FAZ szerint az ő vezetésével az intézmény az európai jobboldal és az amerikai MAGA-mozgalom egyik fontos találkozóhelyévé vált. Az MCC külföldi konferenciákkal, meghívott előadókkal, együttműködésekkel és felvásárlásokkal bővítette hálózatát. A lap külön megemlíti a Libri könyvkereskedelmi csoportban megszerzett érdekeltséget, valamint a Mandiner fölötti befolyást, amely révén az intézmény a magyar médiapiac és könyvpiac bizonyos területeire is belépett.

A FAZ szerint az MCC jelentőségét az is mutatta, hogy az Orbán-kormány utolsó időszakában számos külföldi jobboldali értelmiségi, politikus és véleményformáló fordult meg az intézménynél. A cikk felidézi, hogy néhány nappal az áprilisi magyar parlamenti választás előtt J. D. Vance amerikai alelnök is részt vett az MCC egyik rendezvényén, miközben budapesti útja nyíltan Orbán Viktor támogatását szolgálta. A német lap ebből azt a következtetést vonja le, hogy az MCC addigra a Fidesz nemzetközi kapcsolatépítésének egyik legfontosabb intézményévé vált.

A választási vereség után azonban gyorsan megváltozott a helyzet. A Frankfurter Allgemeine Zeitung részletesen foglalkozik Bauer Bencével, az MCC Német-Magyar Európai Együttműködési Intézetének igazgatójával is. Bauer korábban a Konrad Adenauer Alapítványnál dolgozott Budapesten, és a német jobbközép politikai körökkel épített kapcsolatokat. A cikk szerint most már nyíltan bírálja Orbán Viktort bizonyos ügyekben, miközben továbbra is vannak kapcsolatai a Fideszben, és közben a Tisza felé is épített csatornákat. Bauer a lapnak úgy fogalmazott, hiba volt, hogy az MCC a Mandiner révén ennyire egyértelmű politikai pozíciót vett fel.

A német napilap szerint Bauer visszautasítja azt az állítást, hogy az MCC egészét Orbán Viktor káderképzőjeként lehetne leírni. Azt mondja, intézetének tevékenysége nagyrészt politikamentes volt, és jóval szerényebb eszközökkel működött, mint az MCC vezetésének amerikai kapcsolatépítése. A FAZ azt is megjegyzi, hogy Bauer olyan német professzorok számára is budapesti fórumot teremtett, akik saját hazájukban szűknek érezték a politikai és akadémiai viták terét. A cikk példaként Werner Patzelt drezdai politológust említi.

A kormány az MCC alapítóinak is felajánlotta, hogy vegyék vissza az intézményt, a tárgyalások azonban eredménytelenül zárultak. A FAZ szerint ennek egyik oka az lehetett, hogy az elmúlt évtizedekben hatalmasra nőtt szervezet fenntartása már messze meghaladta az eredeti alapítók pénzügyi lehetőségeit. Az állam ezért azokat a programokat és tevékenységeket kívánja továbbvinni, amelyek értéket teremtenek és közérdeket szolgálnak. A cikk nyitva hagyja, hogy Bauer intézete belekerül-e ebbe a körbe.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung különbséget tesz az MCC és az alapítványi fenntartásba került nagy egyetemek között. 22 felsőoktatási intézmény még egy évet kapott arra, hogy új jogi formát találjon, miközben az MCC-hez hasonló, nem egyetemi szervezetek számára az augusztus 31-i határidő jóval szorosabb volt. A lap megjegyzi: Brüsszel nem maguknak a KEKVA-alapítványoknak a felszámolását követelte, hanem elsősorban azt kifogásolta, hogy a kuratóriumokat egyoldalúan kormánypárti személyekkel töltötték fel.

A cikkben megszólal Martin József Péter, a Transparency International Magyarország vezetője is, aki indokoltnak tartja, hogy az egyetemek több időt kaptak az átállásra. Érvelése szerint a nagy felsőoktatási intézmények lassan mozduló szervezetek, ezért szerkezeti átalakításuk hosszabb időt igényel. Emellett szerinte ezek az egyetemek a politikai befolyás ellenére is lényegesen nagyobb mértékben szolgáltak közérdeket, mint a többi alapítványi konstrukció.

Martin saját példáját is felidézi. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen az Orbán-korszakban is tarthatott kurzust politikai korrupcióról, tehát az oktatás bizonyos területein megmaradt a szakmai mozgástér. A FAZ-nak azonban arról is beszélt, hogy a rendszer politikailag diszkriminált: hozzá hasonló ember számára tartós állás vagy előrelépés gyakorlatilag elérhetetlen lett volna, miközben az egyetem felső vezetése erősen kötődött az akkori hatalomhoz. A lap ezzel érzékelteti, miért nem lehet az összes alapítványi intézményt egyetlen kategóriába sorolni.

A FAZ írásának végén a közvagyon sorsa kerül előtérbe. A lap szerint sok magyar most arra kíváncsi, mi történt azokkal a vagyonelemekkel, amelyeket az Orbán-kormány idején a különböző alapítványokhoz irányítottak. A parlament pénteken Ungár Annát választotta a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal élére, amelynek feladata, hogy feltárja és lehetőség szerint visszaszerezze az állam számára azokat az értékeket, amelyek a Fidesz kormányzása alatt kerültek ki a közvetlen állami ellenőrzés alól.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung így az MCC ügyét jóval szélesebb folyamat részeként mutatja be. A lap olvasatában itt egyszerre van szó az Orbán-rendszer politikai hálózatainak leépítéséről, több százmilliárdos közvagyon sorsáról, a felsőoktatás és a tehetséggondozás finanszírozásáról, valamint arról, miként lehet egy politikailag erősen terhelt intézményből megőrizni azokat a részeket, amelyek valóban közfeladatot láttak el. A változás szimbolikus jelentőségét éppen ez adja: az új kormánynak nem egyetlen szervezetet kell bezárnia, hanem szét kell választania benne a közérdeket szolgáló oktatást az Orbán-korszak hatalmi infrastruktúrájától.