Kiszáradó földek és vágtató árak fenyegetik a Balkánt

Súlyos gazdasági és társadalmi megrázkódtatással néz szembe a Balkán-félsziget, ahol az egyre gyakoribbá és intenzívebbé váló nyári kánikula, valamint a hónapok óta tartó csapadékhiány miatt kritikus helyzet alakult ki a mezőgazdaságban. A régió vidéki területein erdőtüzek pusztítanak, miközben a perzselő hőség és a talaj vízkészleteinek teljes kimerülése miatt egymás után mennek tönkre az agrárvállalkozások. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy Bosznia-Hercegovinában bizonyos területeken és kultúrákban már most eléri a kilencven százalékot a terméskiesés mértéke. Ez a drasztikus kínálati hiány nem marad következmények nélkül, a folyamat késleltetve ugyan, de elkerülhetetlenül begyűrűzik a fogyasztói árakba, ami a már amúgy is magas inflációval küzdő délkelet-európai államokban egy újabb, drámai drágulási hullámot indít el az ősz folyamán.

A mezőgazdasági szakértők és a kormányzati tanácsadók figyelmeztetnek arra, hogy a szárazság közvetlen következményeit a lakosság a saját bőrén fogja tapasztalni az élelmiszerüzletekben és a piacokon. A horvát mezőgazdasági minisztérium elemzői szerint a pontos mértéket jelenleg nehéz meghatározni, de az alapvető élelmiszerek esetében húsz-harminc százalékos, a legrosszabb forgatókönyvek megvalósulása esetén pedig akár negyven százalékos áremelkedésre is számítani kell. A szerbiai piacelemzések azt mutatják, hogy a friss zöldségek és gyümölcsök kiskereskedelmi ára már a következő két-három hónapban érezhetően megugrik, míg a feldolgozott élelmiszerek esetében a legnagyobb drágulási hullám jövő év elejére várható. A gabonatermés és a szója eddig soha nem látott mértékű kiesése nemcsak a pékáruk, a tészták, a kekszek és a reggelizőpelyhek árát hajtja fel, hanem a takarmányhiány miatt a tejtermékek, valamint a húsfélék piacára is átgyűrűzik.

A probléma nem korlátozódik az Európai Unióhoz még nem csatlakozott nyugat-balkáni országokra, hanem a régió uniós tagállamait is súlyosan érinti. Romániában az inflációs ráta 8,8 százalékos szintet ért el, Bulgáriában 4,4 százalékot regisztráltak, míg Horvátországban 3,6 százalékos mutatót mértek, amelyek mindegyike jelentősen meghaladja az európai uniós átlagot. A gazdasági szereplők helyzetét tovább nehezíti, hogy a nemzetközi energiapiaci feszültségek és a közel-keleti háborús konfliktus miatt drasztikusan megemelkedtek az üzemanyagárak, valamint a műtrágya beszerzési költségei. Ezzel párhuzamosan az ukrajnai háború elhúzódása a globális gabonapiacokon tartja magasan az árakat, így a gazdák egyszerre szembesülnek az egekbe szökő termelési költségekkel és a drasztikusan lecsökkent betakarítható mennyiséggel.

Délkelet-Európában a mezőgazdasági szektor szerkezeti gyengeségei még inkább felerősítik a klímaváltozás hatásait. Az elmaradt birtokrendezések, a aprózódott földterületek és a kisméretű családi gazdaságok dominanciája miatt a termelők többsége nem rendelkezik azokkal az anyagi forrásokkal, amelyek a hatékony, modern öntözőrendszerek kiépítéséhez lennének szükségesek. Horvátországban a gazdák tapasztalatai szerint az elmúlt hét évben gyakorlatilag megszakítás nélkül követték egymást az aszályok, a jégverések és a pusztító árvizek. A változások sebessége olyan gyors, hogy a hagyományos termelési kultúrák és a jelenlegi állami támogatási rendszerek képtelenek követni a megváltozott környezeti feltételeket, ezért a szektor szereplői egyre hangosabban követelik egy közösen finanszírozott kockázati alap létrehozását.

Különösen nehéz helyzetben vannak a nyugat-balkáni tagjelölt államok termelői, akik még nem részesülhetnek az Európai Unió közös agrárpolitikájának bőséges szubvenciós forrásaiból. A kisléptékű családi gazdaságok számára nemcsak a rendkívül drága, klímakockázatokat fedező biztosítások megkötése jelent áthidalhatatlan akadályt, hanem a szélsőséges időjárási események egyre gyakoribb előfordulása is. A biztosítási díjak folyamatosan emelkednek, amit a tőkeszegény vállalkozások nem tudnak kigazdálkodni. A gazdálkodók jelentős része továbbra is felesleges kiadásként, semmint a kockázatkezelés elengedhetetlen eszközeként tekint a biztosítási szerződésekre, ami egy-egy katasztrófaértékű aszályos év után azonnali csődhöz és a termelés végleges feladásához vezet.

A gazdasági elemzők és a Világbank tanulmányai arra mutatnak rá, hogy a klímaváltozás következményei közvetlen veszélyt jelentenek a régió teljes nemzeti össztermékére. Ha a térség államai nem hajtanak végre átfogó szerkezeti reformokat, Bosznia-Hercegovina bruttó hazai terméke akár 14 százalékkal is csökkenhet a század közepére a környezeti pusztítások miatt. A helyi politikai elit jelentős része azonban még mindig tiszta ökológiai vagy környezetvédelmi ügyként kezeli a problémát, ahelyett hogy a gazdaságpolitika és a nemzetbiztonság szerves részeként tekintene rá. A klímaváltozás elleni küzdelem a Balkánon jelenleg a gazdasági túlélésért vívott harccal egyenértékű, amely azonnali beavatkozást igényel.

Az alkalmazkodáshoz elengedhetetlen az ellátási láncok diverzifikálása, az alternatív energiaforrások széles körű bevonása, valamint a vízgazdálkodás alapvető újragondolása. Bár a gazdálkodók körében fokozatosan nő a tudatosság a kockázatkezelés fontosságáról, ez a folyamat elmarad a klímaváltozás okozta üzleti kockázatok növekedésétől. A szakemberek hangsúlyozzák, hogy a szisztematikus és hosszú távú állami társfinanszírozási programok mellett a tőkepiacokhoz való hozzáférést is meg kell könnyíteni a kis- és közepes agrárvállalkozások számára. Zöld hitelvonalak, kedvezményes finanszírozási források és célzott technológiai támogatások nélkül a balkáni mezőgazdaság képtelen lesz átállni a fenntartható és az aszálynak ellenálló termelési módokra.

A regionális piacok szétaprózottsága és a logisztikai infrastruktúra hiányosságai tovább tetézik a problémákat. Amikor egy-egy térségben kiesik a termés, a szomszédos területekről történő gyors és olcsó pótlás gyakran adminisztratív és kereskedelmi akadályokba ütközik. Az importból származó mezőgazdasági termékek viszont a szállítási költségek és a vámterhek miatt jelentősen drágábbak, ami az amúgy is alacsony vásárlóerővel rendelkező helyi lakosságot sújtja a leginkább. Az élelmiszerárak drasztikus emelkedése a szociális feszültségeket is növeli, hiszen a balkáni háztartásokban az elkölthető jövedelem jóval nagyobb hányadát fordítják alapvető élelmiszerekre, mint a nyugat-európai országokban.

A növénytermesztésben tapasztalható katasztrofális hozamcsökkenés közvetlen hatással van az állattenyésztésre is. A takarmányárak megduplázódása miatt sok gazda kényszerül arra, hogy csökkentse az állatállományt, vagy akár teljes egészében felszámolja a telepet. Ez rövid távon átmeneti kínálati növekedést és árcsökkenést eredményezhet a húsliciteken a kényszervágások miatt, ám közép- és hosszú távon drámai hiányhoz és az árak drasztikus megugrásához vezet a hús- és tejágazatban. A feldolgozóipari vállalatok már most a nyersanyaghiánytól tartanak, ami a kapacitások kihasználatlanságát és további elbocsátásokat vonhat maga után a régióban.

A szakértői várakozások szerint a mezőgazdasági válság a teljes balkáni makrogazdasági pályát átrajzolja. A magasabb infláció miatt a jegybankok kénytelenek lesznek magasan tartani vagy tovább emelni az kamatszinteket, ami lefékezi a hitelezést és a beruházásokat a gazdaság más szektoraiban is. A növekedés lelassulása, a költségvetési hiányok növekedése és az élelmiszer-biztonság megrendülése olyan összetett kihívás elé állítja a kormányzatokat, amelyet hagyományos válságkezelési eszközökkel már nem lehet megoldani. A Balkán mezőgazdasági válsága így vált a régió egyik legégetőbb gazdasági és politikai problémájává.