Kína elhallgattatja az ujgurok legfőbb szószólóit

München egyik csendes lakótelepének földszintjén, egy hetvenes években épült betonház matt üvegablakai mögött működik az az intézmény, amelyet a pekingi kormányzat hivatalosan terrorszervezetként tart nyilván. Az Ujgurok Világkongresszusának központja kívülről szinte észrevehetetlen, mégis évtizedek óta innen szervezik az északnyugat-kínai Hszincsiang autonóm területen élő muszlim kisebbség nemzetközi jogvédelmét. Az elnöki irodában Turgunjan Alawdun fogadja a látogatókat. A szervezet élére 2024 őszén megválasztott vezető 1995-ben hagyta el szülőföldjét, hogy Kairóban iszlám jogot tanuljon, mielőtt Németországban telepedett le. Hosszú évekig a vallási ügyekért felelt és a muszlim világ felé épített kapcsolatokat. Megválasztásának körülményei ugyanakkor rávilágítanak arra a hatalmas nyomásra, amely a diaszpórában élő jogvédőkre nehezedik. Alawdun volt az egyetlen jelölt a posztra, mivel elmondása szerint a Kínából érkező fenyegetések miatt senki más nem merte vállalni az indulást. A választás előtt a Norvégiában élő nővérét a kínai hatóságok közvetlenül figyelmeztették: ha a fivére elvállalja az elnöki tisztséget, a Hszincsiangban maradt rokonok súlyos retorziókra számíthatnak.

A globális figyelem fokozatosan elfordult a hszincsiangi helyzettől, miközben a kínai államapparátus szisztematikus elnyomó intézkedései nem értek véget. A nemzetközi sajtóban korábban részletesen bemutatott tömeges átnevelő táborok egy részét a helyi hatóságok bezárták vagy átalakították, ám a muszlim kisebbségi lakosság állami ellenőrzése új, intézményesített szakaszba lépett. A műholdfelvételek, nyilvános hatósági dokumentumok és tanúvallomások elemzése alapján Hszincsiangban legalább 579 börtön és hivatalos fogvatartási központ működik, amelyek kapacitása meghaladja a 600 ezer főt. Ez az arány lakosságarányosan a legmagasabb börtönkapacitást jelenti a világon, ahol átlagosan minden negyvenedik lakosra jut egy férőhely. Többszázezer ujgur és más muszlim kisebbséghez tartozó állampolgár tölti hosszú börtönbüntetését a rendőrségi és igazságügyi hálózatban, miközben Peking határozottan tagadja a kényszermunkával, a kulturális elnyomással és az emberi jogok szisztematikus megsértésével kapcsolatos vádakat. A kínai kormányzati narratíva szerint a tartományban alkalmazott szigorú biztonsági intézkedések kizárólag a terrorizmus elleni küzdelmet, a gazdasági fejlesztést és a térség stabilitását szolgálják.

A nemzetközi közösség érdeklődésének alábbhagyása több tényezőre vezethető vissza. A globális politika fókusza az elmúlt időszakban áttevődött a közel-keleti és az ukrajnai háborús konfliktusokra, valamint az amerikai belpolitikai fejleményekre. Ezzel párhuzamosan a hszincsiangi elnyomás ellen legkilencvenesebb hangon fellépő müncheni szervezet is súlyos belső és külső megrázkódtatásokkal szembesült. Peking a jogi eszközök tárát is bővítette a külföldön élő aktivisták elleni fellépéshez. A kínai törvényhozás által elfogadott, az etnikai egység előmozdításáról szóló jogszabály kiterjesztette a kínai hatóságok jogkörét a határokon kívül tevékenykedő szervezetekre és egyénekre. A jogszabály értelmében büntetőjogi felelősségre vonható minden olyan külföldi személy vagy csoport, aki a pekingi értelmezés szerint veszélyezteti Kína etnikai egységét vagy szeparatista tevékenységet támogat. A svájci és a német szövetségi hatóságok jelentései egyaránt megállapították, hogy a kínai állambiztonsági szervek aktívan megfigyelik a diaszpóra tagjait, és a Hszincsiangban élő családtagjaikon keresztül gyakorolnak rájuk nyomást.

A kínai kormányzati nyomás mellett komoly pénzügyi és szervezeti válság is sújtotta az Ujgurok Világkongresszusát. A szervezet költségvetésének csaknem kétharmada a washingtoni székhelyű National Endowment for Democracy (NED) alapítványtól származott. Washingtonban a szövetségi források felülvizsgálata során átmenetileg zárolták a már jóváhagyott kifizetéseket, ami azonnali működési nehézségeket okozott a müncheni központban. A szervezet kénytelen volt leépíteni az állományát és csökkenteni a külföldi irodák fenntartási költségeit, mielőtt a pénzügyi támogatások egy része ismét elérhetővé vált.

A pénzügyi zavarok mellett a szervezet nemzetközi megítélését egy belső etikai válság is megingatta. Alawdun elnöki megválasztásával egy időben hozták nyilvánosságra az előző elnök, Dolkun Isa elleni zaklatási vádakat. Egy fiatal női aktivista azzal vádolta meg a tíz évig hivatalban lévő korábbi vezetőt, hogy üzenetekben nem megfelelő közeledést tanúsított iránta. Később más nők is hasonló tapasztalatokról számoltak be a nemzetközi sajtóban. A szervezet vezetése kezdetben kínai lejárató akciónak minősítette a megjelent híreket, később azonban az érintett korábbi elnök elismerte a hibákat, és sajnálatát fejezte ki az általa küldött üzenetek miatt. Bár a szervezet belső vizsgálatot indított és új panaszkezelési eljárásokat vezetett be, a felkért független vizsgáló munkáját nehezítette a felek közötti együttműködés hiánya. A korábbi elnök nem tűnt el a szervezet életéből, továbbra is részt vesz a diplomáciai delegációk munkájában és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának ülésein, valamint a kapcsolódó demokratikus alapítványok vezetésében.

A fejlemények Peking számára jelentős stratégiai sikert jelentenek. Az ujgurok jogaiért leginkább elkötelezett nemzetközi szervezet belső és pénzügyi problémákkal küzd, miközben a Hszincsiangban kiépített ellenőrzési és börtönrendszer a mindennapi közigazgatás szerves részévé vált. Noha az Egyesült Államok és az Európai Unió által korábban bevezetett szankciók, valamint a kényszermunkával készült termékekre vonatkozó importtilalmak továbbra is érvényben vannak, a nyugati kormányok felől érkező politikai nyomás érezhetően gyengült. Az Ujgurok Világkongresszusa a megváltozott nemzetközi környezetben próbálja megtartani képviseleti szerepét, miközben saját belső működésében is bizonyítania kell a demokratikus és emberi jogi értékek iránti elkötelezettségét.

A hszincsiangi régióban a technológiai megfigyelés is új szintre lépett. Az arcfelismerő kamerarendszerek, a mobiltelefonok kötelező adatelemzése és a biometrikus adatbázisok használata kiegészíti a fizikai börtönkapacitásokat. A helyi lakosság számára a mindennapi mozgás, a vallásgyakorlás és a kulturális hagyományok megélése szigorú állami engedélyezéshez kötött. A családi kötelékek szétszakadása a diaszpórában élőket is bénítja, hiszen a külföldön tartózkodók többsége évek óta semmilyen kapcsolatot nem tud létesíteni az otthon maradt rokonokkal. A közvetlen kommunikáció hiánya és a megtorlástól való félelem miatt a nemzetközi jogvédő hálózatok egyre nehezebben jutnak friss, ellenőrizhető információkhoz a tartomány belső helyzetéről.

A nemzetközi szankciós politika hatékonysága is kérdésessé vált az utóbbi időben. Bár a nyugati vállalatok egy része kivonult a régióból a kényszermunkával kapcsolatos kockázatok miatt, a kínai belső piac és a harmadik országbeli kereskedelmi kapcsolatok részben pótolják a kieső észak-amerikai és európai megrendeléseket. A hszincsiangi ipari parkok és pamuttermelő körzetek integrálódtak az állami fejlesztési stratégiába. Peking sikeresen érvényesíti azt az álláspontot a fejlődő országok körében, hogy a tartományban zajló folyamatok kizárólag gazdasági felzárkóztatási és belbiztonsági ügyek, kizárva a külső beavatkozás lehetőségét.

A müncheni központban dolgozó aktivisták feladata így egyre összetettebbé válik. Új forrásokat kell bevonniuk a működés fenntartásához, miközben a kínai államapparátus határokon átnyúló jogi és biztonsági intézkedéseivel szemben is védelmet kell nyújtaniuk a munkatársaiknak. A nemzetközi diplomácia színpadán a hszincsiangi emberi jogi helyzet kérdése szorosan összekapcsolódott a Kínával fenntartott általános gazdasági és biztonsági kapcsolatok alakulásával, ami korlátozza a független jogvédő szervezetek érdekérvényesítő képességét a nyugati fővárosokban.