Kolumbia kemény kézzel lép fel a fegyveres csoportok ellen
A dél-amerikai ország vezetése fordulatot hajt végre a biztonságpolitikában: leállítja a tárgyalásokat, terrorcsoportnak nyilvánít minden illegális fegyveres erőt, és felgyorsítja a kiadatásokat.
Abelardo de la Espriella kolumbiai elnök hivatalba lépését követően haladéktalanul hozzákezdett a választási ígéreteiben szereplő, szigorú biztonsági intézkedések gyakorlati megvalósításához. Az újonnan felálló államfő lezárja a korábbi békepárbeszédeket, valamennyi illegális fegyveres szervezetet egységesen terrorszervezetként kezel, a gerillavezetőket pedig kiadja az Egyesült Államok igazságszolgáltatásának. Ezzel párhuzamosan Bogotá szorosabbá fűzi a védelmi együttműködést Washingtonnal, ami közvetlen operatív katonai kooperációt is magában foglal.
A stratégiai irányváltás legmeghatározóbb eleme az a döntés, amellyel a hatóságok a különféle fegyveres csoportokat kivétel nélkül a terrorizmus kategóriájába sorolják. Az államfő a Nemzetbiztonsági Tanács előtt tartott beszédében úgy fogalmazott, hogy véget kell vetni a bűnözők megkülönböztetett kezelésének. A kormányzati álláspont szerint teljesen lényegtelen, hogy egy adott csoport klasszikus gerillaszervezetként, egykori fegyveresekből alakult feloszlatott formációként vagy szimpla bűnszervezetként határozza meg önmagát. Bárki, aki kábítószer-kereskedelemből, zsarolásból, illegális bányászatból vagy más bűncselekményekből finanszírozza a működését, illetve erőszakot alkalmaz az állam vagy a lakosság ellen, terroristaként számíthat a rendvédelmi szervek fellépésére.
A végrehajtó hatalom már dolgozik azon, hogy a politikai elhatározást jogilag is rögzítse. Rodrigo Lara belügyminiszter bejelentette egy új terrorellenes törvénycsomag tervezetét, amelyet a kongresszus elé terjesztenek. Ez a jogszabály különleges jogi keretet teremt a kábítószer-terroristaként minősített szervezetekkel szemben. A miniszter külön kiemelte a feloszlatott Kolumbia Forradalmi Fegyveres Erői (FARC) soraiból kivált disszidens csoportokat, valamint a Nemzeti Felszabadítási Hadsereg (ELN) nevű szervezetet.
Az elnök emellett elrendelte fegyveres szervek öt vezetőjének kiadatását az Egyesült Államoknak. Ezek a személyek az előző kormányzat idején részt vettek a békefolyamatokban, emiatt a korábban már jóváhagyott kiadatási eljárásaikat felfüggesztették. Közülük hárman kolumbiai börtönben ülnek, ketten pedig szökésben vannak. Az elnöki indoklás szerint az érintettek nem járultak hozzá érdemben a béke megteremtéséhez, sőt, részben folytatták bűnözői tevékenységüket. A hivatalos álláspont alapján a béketárgyalásokon való részvétel nem működhet az igazságszolgáltatás elől védő pajzsként.
Gustavo Petro elnöksége alatt a tárgyalási folyamatban való részvétel átmenetileg védelmet nyújtott a kiadatással szemben. Ez az öt eset egy szélesebb körű politikai fordulat része. Az új vezetés az első 16 napja során több mint harminc kiadatási határozatot írt alá. Ezzel egy időben a fegyveres erők újraindítják a nagyszabású katonai műveleteket. A védelmi minisztérium információi szerint a hatóságok egy kiemelt célpontokat tartalmazó térképen dolgoznak, amelyre a biztonsági erők az erőforrásaikat összpontosítják.
Az új stratégia gyakorlati alkalmazása az ország délnyugati részén mutatkozott meg, ahol a katonaság egy sikeres akció során véget vetett a FARC egyik disszidens sejtjét irányító, Felipe vagy Arcadio néven ismert parancsnok működésének. Ezt az eredményt a fegyveres csoportra mért súlyos csapásként értékelték, és a katonai offenzíva folytatását ígérték. A hivatalos üzenet egyértelmű: a háló elszorul a bűnözők körül, és aki nem adja meg magát, az a harctéren veszti életét.
A Petro-kormányzat alatt hűvösebbé vált washingtoni kapcsolatok után az új vezetés határozottan törekszik a szövetség megújítására az Egyesült Államokkal, amely Kolumbia legfontosabb tradicionális biztonsági partnere. Francis L. Donovan tábornok, az amerikai Déli Parancsnokság vezetője Bogotába látogatott, hogy a kolumbiai katonai vezetéssel tárgyaljon a kábítószer-terroristák elleni közös fellépésről. A tervekbe Ecuador bevonását is tervezik. Kolumbia csatlakozott a Washington által kezdeményezett regionális szövetséghez, amely a drogkartellek és a szervezett bűnözés ellen küzd, és amelyben az országnak központi szerepet szánnak.
A ezredfordulón indított Plan Colombia óta az Egyesült Államok számított a legfontosabb partnernek a gerillacsoportok és a kábítószer-kereskedelem elleni harcban. A washingtoni kiképzések, hírszerzési adatok, katonai technológiák és a milliárdos dolláros támogatások döntő szerepet játszottak az egykori FARC meggyengítésében. Már Álvaro Uribe és Juan Manuel Santos elnöksége alatt is a kulcsfontosságú parancsnokok kiiktatására épült a stratégia. Az elmúlt évek tapasztalatai ugyanakkor megmutatták ennek a módszernek a korlátait is. A FARC leszerelése után számos disszidens csoport jött létre vagy erősödött meg, amelyek egymással is rivalizálnak, ezzel pörgetve tovább az erőszak spirálját.
Az új offenzíva szerves része a fegyveres csoportok gazdasági hátterének felszámolása. A kormányzat fokozott fellépést hirdetett a pénzmosás, az illegális bányászat és a zsarolási hálózatok ellen. Ezenfelül a hatóságok a kokatermesztés ellen is erélyesebben kívánnak fellépni. Felmerült a kokaültetvények légi permetezésének újrakezdése gyomirtó szerekkel, amit Kolumbia 2015-ben egészségügyi és környezetvédelmi aggályok miatt állított le. Az még nyitott kérdés, hogy ez a szándék milyen gyorsan ültethető át a gyakorlatba a jogi és technikai akadályok miatt.
A jelenlegi vezetés rendkívül complex biztonsági helyzetet örökölt. Az előző kormányzat évei alatt számos fegyveres csoport terjesztette ki a befolyását. A FARC-disszidensek, az ELN és más bűnszervezetek sejjei több régióban az ellenőrzésük alatt tartják vagy befolyásolják a szállítási útvonalakat, a kokatermesztő vidékeket és az illegális bányákat. A zsarolások és az emberrablások száma emelkedett. A korábbi kísérlet, amely egyszerre próbálta tárgyalóasztalhoz ültetni ezeket a csoportokat, kevés érdemi eredményt hozott. Néhány régióban a fegyveres szervezetek a fegyverszüneti időszakokat arra használták fel, hogy megerősítsék pozícióikat. Az új álláspont szerint a párbeszéd lehetősége kimerült. A kínált alternatíva a feltétel nélküli megadás. A fegyveres szereplők letehetik a fegyvert és alávethetik magukat az államnak, de nem kaphatnak politikai státuszt és nem tárgyalhatnak egyenrangú félként.
A szigorú vonal mozgásterét azonban nem csak az elnöki palotában határozzák meg. A tervezett terrorellenes törvénycsomagnak át kell mennie a kongresszuson, ahol az új vezetés még nem ment át nagyobb politikai erőpróbákon. A katonai műveletek, a megfigyelések és a különleges eszközök alkalmazása emellett az igazságszolgáltatás ellenőrzése alatt áll. Kolumbia a évtizedes erőszak ellenére erős intézményi fékrendszerrel rendelkezik, amely nem teszi lehetővé a határok önkényes kijelölését.
A biztonságértelmezés kiterjedtsége a bevándorláspolitikában tett első lépésekben is megmutatkozik. A rendőrség és a bevándorlási hatóság utasítást kapott a szabálytalan státuszú külföldiek fokozott ellenőrzésére és kitoloncolására. Első körben a bűncselekményt elkövető migránsokat szűrik ki, majd a többi, érvényes engedély nélkül tartózkodó személyt is.
Ez az intézkedés elsősorban a venezuelai állampolgárokat érinti, hiszen a Kolumbiában élő migránsok mintegy kilencven százaléka a szomszédos országból érkezett. A korábbi kormányzatok idején Kolumbia nemzetközi elismerést vívott ki azzal, hogy venezuelaiak millióinak biztosított legális tartózkodási státuszt. Most viszont a szabályozatlan migráció közvetlenül a közbiztonság kérdésköréhez kapcsolódik. A kritikusok a migránsok megbélyegzésére figyelmeztetnek, és a nehezen ellenőrizhető határszakaszok miatt kételkednek a tömeges kitoloncolások gyakorlati megvalósíthatóságában. Az országban közel hárommillió migráns él, akik közül több mint nyolcszázezer nem rendelkezik szabályos státusszal.