Japán szigorú törvénnyel törli el az illegális migrációt

A tokiói törvényhozás épületében tartott különleges meghallgatáson fiatal kurd diákok szólaltak fel a parlament tanácsosai előtt, hogy megvédjék családjaikat a szigetországban elrendelt kitoloncolási hullámtól. A rendezvényen érintett tanulók rámutattak arra, hogy teljes egészében a japán oktatási rendszerben, a helyi kultúrában és nyelvben szocializálódtak, Oroszország vagy Törökország, ahová az állam kiutasítani tervezi őket, teljesen idegen számukra. Bár több ellenzéki szenátor részvétét fejezte ki a jelenlévő családok felé, a politikai valóság azt mutatja, hogy a külföldi státusszal nem rendelkező lakosokkal szemben a társadalmi és állami fellépés példátlanul kemény maradt. A szigetországban élő regisztrálatlan lakosok helyzete bizonytalanná vált, miután a kormányzati felmérések és a közvélemény-kutatások szerint a lakosság túlnyomó többsége a jogcím nélküli tartózkodók haladéktalan távozását támogatja.

A hivatalos statisztikai adatok szerint a japán bevándorlási hatóságok által nyilvántartott, érvényes tartózkodási engedéllyel nem rendelkező külföldiek száma 68 488 főre tehető, ami a teljes, mintegy 4,2 milliós külföldi lakosság mindössze 1,7 százalékát teszi ki. Ez a létszám az 1993-ban mért közel 300 ezres csúcspont óta jelentősen csökkent, és az elmúlt évtizedben stabilan hatvanezer és kilencvenezer fő között mozgott. A hatósági kimutatások alapján a tartózkodási időt túllépők nem jelentenek számszerű fenyegetést a közbiztonságra, hiszen a büntetőtörvénykönyvbe ütköző cselekmények elkövetői között az arányuk elhanyagolható, mindössze 0,35 százalékot tett ki. Ennek ellenére a tokiói közigazgatás és a politikai elit elképesztő igazgatási és jogi erőforrásokat mozgósít a teljes felszámolásukra.

A japán kormány által elfogadott Zéró Illegális néven futó cselekvési terv elsődleges célja az menedékjogi és kiutasítási eljárások felgyorsítása, hogy a szigetországban egyetlen jogcím nélküli külföldi se maradhasson. A miniszterelnök által meghirdetett stratégia értelmében a hatóságok felére kívánják csökkenteni a jogerős kiutasítási határozattal rendelkező személyek számát. A rendőrség és az igazságügyi szervek fokozták az ellenőrzéseket, megszüntették a fellebbezések halasztó hatályát a többszörös menedékkérelmek esetében, és szigorították az őrizetbe vételi eljárásokat. A fogvatartási központokba zárt érintettek jelentős része a kilátástalan eljárások miatt végül maga finanszírozza a saját hazautazását, aminek eredményeként egyetlen év alatt kilenc százalékkal csökkent a regisztrálatlanok létszáma.

A felgyorsított végrehajtási tempó ellenére a miniszterelnök bejelentette a zéró-terv további szigorítását, nagyobb költségvetési forrásokat és kiterjesztett jogköröket biztosítva a bevándorlási hivatalnak. A hatósági közlemények értelmében a szigorítások a folyamatban lévő menedékkérelmek elbírálását is elérik, felgyorsítva az elutasítási eljárásokat. A szigetország elfogadási arányai nemzetközi összehasonlításban rendkívül alacsonyak, hiszen a benyújtott kérelmeknek mindössze elhanyagolható töredékét hagyják jóvá a hatóságok. Míg Franciaországban vagy más európai államokban a védelmi státuszt szerzettek aránya meghaladja a döntések felét, addig a tokiói eljárásokban a kedvező határozatok aránya nem éri el a két százalékot.

A hatósági fellépés szigorodása szoros összefüggésben áll azzal a társadalmi átalakulással, amely az elmúlt évtizedben ment végbe a távol-keleti államban. A demográfiai hanyatlás és a munkaerőhiány miatt az országban drasztikusan emelkedett a legálisan foglalkoztatott külföldi munkavállalók és a külföldi turisták száma. A helyi lakosság körében ugyanakkor a két csoport közötti különbségtétel gyakran elmosódik, és a külföldiek jelenlétével szembeni idegenellenes érzések felerősödtek. A sajtóban és a közösségi médiában megjelent incidensek, kisebb bolti lopások vagy mezőgazdasági lopási ügyek kiemelt figyelmet kapnak, ami tovább szítja a lakossági elégedetlenséget.

A politikai porondon megjelentek olyan új radikális pártok és mozgalmak, amelyek az illegális migráció elleni fellépést tette meg elsődleges politikai üzenetüknek. A bevándorlásellenes retorika népszerűsége a kormánypártot és a törvényhozás többségét is arra készteti, hogy egyre keményebb intézkedéseket fogadjanak el. Az ellenzéki jogvédők és egyes törvényhozók bírálják a fejleményeket, rámutatva arra, hogy a politikai szereplők ahelyett, hogy felvennék a harcot az előítéletekkel, inkább kiszolgálják és táplálják a társadalmi félelmeket a szavazatok megszerzése érdekében.

A japán legfelsőbb bíróság korábbi elvi jelentőségű határozata értelmében a külföldiek alapvető jogai és tartózkodási engedélyei széles körű közigazgatási mérlegelési jogkörbe tartoznak. Ennek következtében a jogi képviselők mozgástere rendkívül beszűkült, az igazgatási szervek határozataival szemben alig áll rendelkezésre hatékony jogorvoslati lehetőség. A bevándorlási hivatal gyakorlata miatt az ügyvédek sokszor utólag értesülnek ügyfeleik azonnali kiutasításáról, megakadályozva a jogi védelem tényleges megvalósulását. A jogvédő szervezetek beszámolói szerint a kiutasítások során több esetben családi kötelékek szakadtak meg, és olyan személyeket is visszaküldtek származási országukba, akiket ott közvetlen bántalmazás vagy letartóztatás fenyeget.

A szigorítások drámai hatását jól szemlélteti azon külföldi állampolgárok sorsa, akik évtizedek óta a szigetországban élnek, családot alapítottak, ám státuszuk rendezése elmaradt. A hatóságok a korábbi gyakorlattal ellentétben már nem tanúsítanak mérlegelést a humanitárius szempontok vagy a helyi kötődések figyelembevételekor. Az őrizetbe vételek és a gyorsított kitoloncolások során a bírósági keresetek benyújtása sem biztosít visszatartó erőt, a közigazgatási gépezet a határozatok azonnali végrehajtására törekszik. A japán társadalom többsége támogatja a törvényes rend fenntartását célzó lépéseket, miközben az intézkedések véglegesen átalakítják az ország nemzetközi megítélését és a külföldiekkel szembeni alkalmazott igazgatási modellt.