Trump Európával fizettetné meg Biden ukrán számláját
Washington több százmilliárd dollárnyi korábbi katonai támogatás árát követelné az európai szövetségesektől. Az amerikai elnök közben a fegyverkészletek apadásáról beszélt, miközben az iráni háború is egyre több lőszert emészt fel.
Donald Trump új pénzügyi frontot nyitott az Egyesült Államok és európai szövetségesei között: az amerikai elnök közölte, hogy vissza akarja kérni Európától a Joe Biden elnöksége idején Ukrajnának átadott amerikai katonai támogatás egy részének árát. Trump szerint több százmilliárd dollárról van szó, amelyet elődje lényegében ingyen adott oda Ukrajnának és a NATO-nak, holott szerinte az európai országoknak kellett volna megfizetniük a számlát. A kijelentés azért keltett különösen nagy figyelmet, mert a washingtoni kormányzat eddig a jövőbeni fegyverszállítások finanszírozását terhelte egyre nagyobb arányban Európára, a már évekkel korábban átadott eszközök utólagos megtérítését viszont nem tette ilyen nyíltan napirendre.
Trump a Truth Socialon közzétett üzenetében azt állította, hogy a Biden-kormányzat olyan összegeket fordított Ukrajna és a NATO támogatására, amelyeket Európa kifizetett volna, ha Washington ezt kérte volna. Az elnök ezért úgy fogalmazott, hogy az Egyesült Államok késve ugyan, de be fogja hajtani ezt a pénzt. Egyelőre nem ismert, milyen jogi vagy politikai konstrukcióban képzeli el a követelés érvényesítését, és azt sem részletezte, mely országokra milyen összeget terhelne. A bejelentés így első lépésben politikai nyomásgyakorlásnak tekinthető, de illeszkedik Trump régi álláspontjához, amely szerint Európa túl sokáig támaszkodott az amerikai katonai erőre saját védelmi kiadásai helyett.
A vita közvetlen előzménye az amerikai fegyverkészletek állapota. Az Egyesült Államok egyszerre támogatja Ukrajnát, tart fenn globális katonai kötelezettségeket és vív hónapok óta háborút Iránnal. Az utóbbi konfliktus különösen nagy mennyiségű precíziós lőszert, légvédelmi elfogórakétát és nagy hatótávolságú fegyvert emészt fel. Amerikai katonai körökben már korábban is aggodalmat okozott, hogy egyes készletek gyorsabban fogynak, mint ahogyan a hadiipar pótolni tudja őket. Trump most azt hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok növeli a termelést és saját raktárait tölti fel.
Ez a mondat különösen fontos az európai NATO-tagállamok számára. Ha Washington átmenetileg visszafogja a szövetségeseknek történő értékesítést, Európa olyan fegyverrendszereknél kerülhet nehéz helyzetbe, amelyekből nincs gyorsan elérhető európai helyettesítő. A Patriot légvédelmi rendszer, bizonyos rakéták és precíziós lőszerek esetében Ukrajna is erősen függ az amerikai gyártókapacitástól. Az iráni háború tehát közvetett módon az ukrán hadszíntér ellátását is befolyásolja.
Washington már 2025-ben olyan rendszert alakított ki, amelyben az európai országok pénzéből vásárolnak amerikai fegyvereket Ukrajnának. A Prioritized Ukraine Requirements List, vagyis PURL keretében a szövetségesek finanszírozzák azokat az amerikai eszközöket, amelyeket Kijev sürgősen igényel. Ez lényegében megfordította a háború első éveinek modelljét: az Egyesült Államok egyre inkább szállító és gyártó, Európa pedig finanszírozó szerepet kapott. Trump mostani követelése ennél tovább menne, mert a korábbi amerikai hozzájárulások egy részét is európai számlává alakítaná.
A Biden-kormányzat 2022 és 2025 között több tízmilliárd dollárnyi katonai segítséget hagyott jóvá Ukrajnának. A támogatás jelentős része nem készpénzt jelentett, hanem amerikai raktárakból átadott fegyvereket, lőszereket és felszerelést, illetve az amerikai hadiiparnak adott megrendeléseket a készletek pótlására. Emiatt az utólagos elszámolás önmagában is rendkívül bonyolult lenne. Az sem világos, milyen alapon lehetne az európai államokra terhelni olyan kongresszusi döntések költségét, amelyeket Washington saját kül- és biztonságpolitikai érdekei alapján hozott meg.
Trump politikai érvelése ugyanakkor könnyen érthető saját választói számára. Az elnök évek óta azt állítja, hogy az Egyesült Államok szövetségesei kihasználják Washingtont. Első elnöksége idején a NATO védelmi kiadásai miatt támadta Németországot és más európai országokat, második ciklusában pedig az ukrajnai támogatások finanszírozását alakította át. A mostani üzenet azt sugallja, hogy szerinte az amerikai adófizetőknek még a múltbeli támogatásokból is vissza kell kapniuk valamennyit.
Az európai fővárosok számára komoly politikai dilemma körvonalazódik. A kontinens vezetői továbbra is amerikai katonai jelenlétre és technológiára támaszkodnak Oroszország elrettentésében, miközben gyorsított ütemben próbálják növelni saját védelmi kiadásaikat. Egy nyílt pénzügyi vita Washingtonnal gyengíthetné a NATO politikai egységét, ugyanakkor az európai kormányok számára belpolitikailag nehezen lenne eladható, hogy évekkel korábbi amerikai döntések után újabb százmilliárdos számlát vállaljanak.
Külön kérdés, hogy Trump követelése az Európai Uniót, a NATO európai tagállamait vagy egyes országokat célozna-e. Az Ukrajnának nyújtott támogatás finanszírozása eddig is több párhuzamos csatornán zajlott. Az EU közös programokat működtet, az egyes tagállamok kétoldalú segítséget adnak, a NATO koordinációs feladatokat lát el, az Egyesült Államok pedig saját kongresszusi keretekből finanszírozott szállításokat. Ezek utólagos egyetlen számlává alakítása politikailag és technikailag is nehéz lenne.
Magyarország helyzete ebben a vitában különleges. A magyar kormány az ukrajnai katonai támogatás több közös uniós formáját bírálta, és következetesen a tárgyalásos rendezést hangsúlyozza. Egy amerikai követelés ugyanakkor olyan kérdést teremthet, amelyben Budapestnek is állást kell foglalnia: elfogadható-e, hogy a NATO európai tagjai utólag finanszírozzák Washington korábbi fegyverszállításait. A pontos magyar pénzügyi kitettség természetesen csak akkor lenne meghatározható, ha az amerikai kormány konkrét javaslatot tesz.
A bejelentés időzítése az amerikai belpolitika miatt is fontos. Közelednek a novemberi kongresszusi választások, miközben az iráni háború költségei, a magas energiaárak és a katonai készletek apadása egyre erősebben jelenik meg a politikai vitákban. Trump számára kedvező üzenet lehet, hogy a külföldi szövetségesektől pénzt követel az amerikai adófizetők terheinek csökkentésére. A demokraták viszont várhatóan azzal érvelnek majd, hogy az ukrajnai segítség az Egyesült Államok saját stratégiai érdekét szolgálta Oroszország feltartóztatásával.
Az európai fegyverkezés az elmúlt években valóban felgyorsult. Németország, Lengyelország és több északi állam jelentősen növelte védelmi költségvetését, az EU pedig közös beszerzési és hadiipari programokat indított. A kapacitások felépítése azonban évekig tart. A kontinens addig továbbra is számos kulcsfontosságú amerikai rendszerre szorul, ami Washingtonnak erős tárgyalási pozíciót ad.
Trump kijelentése ezért akkor is komoly következményekkel járhat, ha a több százmilliárd dolláros visszafizetési igény végül nem ölthet jogilag végrehajtható formát. Az elnök világossá tette, hogy az ukrajnai háború költségmegosztását lezáratlan ügynek tekinti, és a korábbi amerikai segítséget is beemelné az új transzatlanti alkuba. Európa számára ez újabb ösztönzés a katonai önállóság növelésére, egyúttal figyelmeztetés arra, hogy Washington támogatásának pénzügyi feltételei bármikor újratárgyalhatók.