Óriási olajüzlet írja felül a venezuelai nyitást
Washington százéves koncesszióval kaparintotta meg a karibi ország energiakészleteit, miközben a gazdasági stabilitás oltárán a demokratikus választások elhalasztását sem tartják már túlzó ármegfizetésnek.
Az amerikai elnök által a világcsúcsot döntő megállapodásként beharangozott energiagazdasági egyezmény gyökeresen átrajzolja a dél-amerikai kontinens geopolitikai erőviszonyait. Az Egyesült Államok által nyíltan támogatott North American Blue Energy Partners nevű magánvállalat száz évre szóló kizárólagos jogot szerzett tizenhét venezuelai olajmező kitermelésére, amely megközelítőleg hatvanötmilliárd hordónyi igazolt nyersolajkészletet foglal magában. Ez a hatalmas tétel a dél-amerikai ország teljes ismert energiatartalékának körülbelül az ötödét teszi ki. A washingtoni adminisztráció a megállapodás révén nem egyszerűen a nyersolajhoz való hozzáférést biztosította a saját ipara számára, hanem döntő befolyást nyert a globális értékesítési csatornák felett, valamint közvetlen beleszólása lett az ebből származó állami bevételek felhasználásába is. A caracasi vezetés ezzel párhuzamosan abban reménykedik, hogy a csőd szélén egyensúlyozó, évtizedek óta elhanyagolt nemzeti olajipart végre sikerül talpra állítani a beáramló külföldi tőkével. Delcy Rodríguez átmeneti elnök kétjegyű milliárdos dollárösszegről és jelentős állami adóbevételekről beszélt, miközben a legnagyobb nemzetközi energiaipari óriások már be is jelentették az első konkrét beruházási projektjeiket.
A karibi állam számára ez az egyezség messze több egy egyszerű energetikai tranzakciónál. Ez a megállapodás jelenti a gyakorlati kezdetét annak a gazdasági konszolidációs szakasznak, amelyet Washington az előző hatalombirtokos, Nicolás Maduro év eleji elmozdítása után ígért a térségnek. Marco Rubio amerikai külügyminiszter korábban három egymásra épülő fázisban vázolta fel az amerikai stratégiát: az első szakasz az ország biztonsági stabilizációját, a második a gazdaság újjáépítését, míg a harmadik a demokratikus politikai átmenet lebonyolítását tartalmazza. Rubio már a folyamat kezdetén világossá tette, hogy Washington rendkívül erős befolyással rendelkezik az átmeneti caracasi kormányzat felett.
A stratégiai terv bejelentése óta eltelt hónapok során azonban felszínre került a háromfázisú elképzelés mélyen gyökerező dilemmája. Minél nagyobb összegeket fektetnek be az amerikai és a nemzetközi nagyvállalatok a venezuelai infrastruktúrába, annál inkább felértékelődik a mindenkori politikai kiszámíthatóság és a rendíthetetlen stabilitás. A több milliárd dolláros projektek elindításához elengedhetetlen a megbízható jogi környezet és a biztos szerződéses háttér. Jelenleg pontosan ezt a stabilitást garantálja a korábbi rezsimből megmaradt adminisztráció, amelyet az a Delcy Rodríguez vezet, aki korábban Maduro elnökhelyetteseként szolgált. Egy hirtelen hatalomváltás vagy a politikai erőviszonyok átrendeződése veszélyeztetné a gazdasági eredményeket és a beáramló tőkét. Rodríguez így már nem egy múló átmeneti figura a politikai palettán, hanem az amerikai stratégia sikerének nélkülözhetetlen záloga.
Dél-amerikai politológusok és elemzők már a tavasz folyamán óva intettek attól a forgatókönyvtől, amelyben a gazdasági konszolidáció a politikai rendszerváltás elmaradásával társul. A szakértők szerint a piacok megnyitása, a gazdasági szankciók feloldása és a nemzetközi elismertség megadása elsőbbséget élvez a szabad választások megszervezésével, az intézményi reformokkal vagy a politikai foglyok szabadon bocsátásával szemben. Az idő egyértelműen a caracasi kormányzatnak dolgozik, amely a gazdasági sikerek mögé bújva igyekszik megszilárdítani a pozícióit.
A Washington és a caracasi vezetés közötti viszony látványos fordulatot vett az utóbbi időszakban. Az Egyesült Államok hivatalosan is helyreállította a diplomáciai kapcsolatokat Venezuelával, Donald Trump pedig a legmagasabb szintű elismeréssel nyilatkozik Rodríguez teljesítményéről. Az amerikai elnök ugyanakkor nyíltan kijelentette, hogy meglátása szerint az ország jelenleg még nem áll készen a szabad választások megtartására. Trump hangsúlyozta, hogy az amerikai beavatkozás kivezette Venezuelát a diktatúrából, a jelenlegi kormánnyal pedig kiváló az együttműködés, így a választásokra csak a megfelelő időben kerül majd sor, pontos dátum megjelölése nélkül. A caracasi reakció pontosan megegyezett ezzel az állásponttal. Az amerikai energiaügyi miniszterrel tartott közös sajtótájékoztatón Rodríguez megerősítette, hogy a választási folyamat lefolytatására kizárólag akkor kerülhet sor, amikor az ország teljes mértékben felkészült erre a lépésre.
Washingtonnak megvannak a maga megfontolásai a választások elhalasztása mellett. Rubio külügyminiszter érvelése szerint a szavazók urnák elé hívása önmagában még nem teremt működő demokráciát. Az amerikai diplomácia álláspontja az, hogy a politikai pártok szabad szerveződését, az ellenzéki szereplők biztonságos visszatérését, valamint az igazságszolgáltatás és a választási szervek teljes körű reformját kell először biztosítani ahhoz, hogy a választási eredmény tartósan legitim politikai rendet hozhasson létre.
A venezuelai ellenzék tagjai számára ez a folyamat súlyos türelemjátékot jelent. Különösen igaz ez María Corina Machadóra, aki a korábbi elnyomás miatt kénytelen volt külföldre menekülni, és jelenleg nem részese a Washington által támogatott hivatalos egyeztetéseknek. Rubio ugyan kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem gördít akadályt Machado visszatérése elé, az ellenzéki vezető mégis egyre határozottabb elégedetlenségének ad hangot az amerikai lépések kapcsán. Machado rámutatott, hogy kizárólag egy elkötelezetten demokratikus kormányzat képes hosszú távon garantálni a külföldi befektetések biztonságát, egyúttal megkérdőjelezte az új olajegyezmények átláthatóságát és azt, hogy azok valóban a venezuelai társadalom érdekét szolgálják-e.
A több százra becsült politikai fogoly ügye továbbra is a legfeszültebb vitapontok közé tartozik. Az ellenzék jelentős része számára a fogvatartottak azonnali szabadon bocsátása nem a politikai átmenet végeredménye, hanem annak elengedhetetlen előfeltétele. Ez a patthelyzet jól mutatja, hogy Venezuela milyen messze van még a Rubio-féle terv harmadik szakaszának megvalósításától. Delcy Rodrígueznek alapvető érdeke fűződik ahhoz, hogy ez az állapot tartósan fennmaradjon. Nincs szüksége a választások nyílt megakadályozására, elegendő azokat határozatlan időre elhalasztani, miközben az ország gazdasága fokozatosan erőre kap. Minden egyes megkötött nemzetközi szerződéssel átalakulnak a függőségi viszonyok, a caracasi kormányzat tovább tör ki a nemzetközi elszigeteltségből, a befektetői oldalról pedig folyamatosan növekszik az igény a fennálló politikai rendszer kontinuitására.