FAZ: Esterházy öröksége ma is politikai ügy

Esterházy Péter soha nem volt az állam embere, magyar államférfi pedig végképp nem – ezzel az erős felütéssel idézi fel a Frankfurter Allgemeine Zeitung az író alakját. A német lap hosszú portréja egyszerre foglalkozik Esterházy politikai és irodalmi örökségével, berlini hagyatékával, magyarországi emlékezetével, valamint azzal, miként változott meg az a kulturális és politikai közeg, amely ellen egész pályáján a nyelv eszközeivel lázadt. A FAZ értelmezésében Esterházy számára a hatalom bírálata mindig egyben a hatalom nyelvének bírálatát is jelentette.

A lap felidézi, hogy Esterházy már a Kádár-rendszerben sajátos helyet foglalt el. Nem volt klasszikus értelemben vett ellenzéki, a nyílt disszidencia helyett az ironikus távolságtartás, a nyelvi játék, a kétértelműség és a rendszer szólamainak kiforgatása jellemezte. A három T – támogatott, tűrt, tiltott – kultúrpolitikájában így maradhatott a középső kategóriában. Regényeiben ugyanakkor folyamatosan szurkálta a rendszert, amely a FAZ szerint gyakran nem tudott mit kezdeni nyelvi leleményével és azzal a képességével, hogy néhány szóval nevetségessé tegye a politikai pátoszt.

A német lap külön kitér a Kis Magyar Pornográfiára, amely már címével és szerkezetével is a kommunista korszak nyelvét és beidegződéseit forgatta ki. Esterházy gúnyának azonban nem kizárólag a szocialista rendszer volt a célpontja. A rendszerváltás után hamar világossá vált számára, hogy az új politikai elit nyelvében is megjelenhet az a nacionalista pátosz, amelyet korábban annyira idegennek érzett. A FAZ ennek egyik példájaként idézi fel 1993-as esszéjét, amelyben azt írta: a magyar nyelv legszebb szava számára nem a „magyar”, hanem a „fülolaj”.

A lap szerint Esterházy ekkor már figyelte a korábban liberális Fidesz jobbra tolódását. Különösen érzékeny volt minden olyan politikai beszédmódra, amely a nemzetet valamiféle egységes, sérülékeny testként ábrázolta, és kulturális vagy politikai ellenfeleit ennek gyengítőiként mutatta be. A FAZ felidézi Orbán Viktor 1996-os kijelentését is, amelyben a későbbi miniszterelnök arról beszélt, hogy az akkori kultúrpolitika a magyarok szellemi és lelki erejének szándékos gyengítését szolgálja. Esterházy válasza kemény volt: úgy vélte, egy művelt embertől különösen visszataszító ilyen nacionalista állítást hallani.

A kapcsolat 2010 után vált véglegesen ellenségessé a lap értelmezése szerint. A FAZ azt írja, Esterházy az illiberális demokrácia kiépülésével a kormány számára vörös posztó lett. Annál különösebbnek tartja, hogy Orbán Viktor 2016 februárjában, néhány hónappal az író halála előtt éppen a Kis Magyar Pornográfia egyik részletével kezdte évértékelő beszédét. A lap máig megfejtetlen gesztusként kezeli ezt: nem világos, hogy a súlyosan beteg író felé tett kétségbeesett közeledésről, ironikus tisztelgésről vagy éppen kegyetlen politikai üzenetről volt-e szó. Az idézett Esterházy-anekdota ráadásul arról szólt, miként lehet politikai látványosságokkal szórakoztatni a népet.

Az író szimbolikus jelentőségét a FAZ szerint Magyar Péter is pontosan felismerte. A lap felidézi, hogy 2025. június 4-én, a nemzeti összetartozás napján Magyar Esterházyra hivatkozva használta az „édes hazám” fordulatot úgy, hogy közben igyekezett elkerülni a nacionalista felhangokat. A német újság számára ez azt bizonyítja, hogy Esterházy neve jóval halála után is politikai és kulturális viszonyítási pont maradt Magyarországon.

A FAZ azonban hosszabban foglalkozik azzal is, hogy az író öröksége miként él tovább a napi politikától távolabb. A magyar irodalomtudományból Esterházy soha nem tűnt el, az elmúlt években új tanulmánykötetek és interjúgyűjtemények jelentek meg róla. A Magvető két olyan kötetet is kiadott, amelyek az író évtizedeken át adott interjúit, illetve az irodalmon kívüli érdeklődését mutatják be. Utóbbiakban különösen fontos helyet kap a futball, amelyet Esterházy nem pusztán nézőként szeretett: 38 éves koráig maga is rendszeresen játszott.

Halálának júliusi tizedik évfordulójára a 444.hu másfél órás összeállítással emlékezett rá barátok és pályatársak részvételével, a Fedél Nélkül hajléktalanlap pedig címlaptörténetet szentelt neki. A FAZ mégis Berlinben találja meg Esterházy utóéletének egyik legfontosabb központját. A Művészeti Akadémia Robert-Koch-Platzon lévő archívumában őrzik hagyatékát Imre Kertész és Konrád György anyagai mellett, miközben Nádas Péter és Dalos György kéziratai is ott kaptak helyet.

A 2020-ban megvásárolt Esterházy-hagyaték jelenleg 230 szürke kartondobozt, összesen 25,6 folyóméternyi anyagot jelent. Madácsi-Laube Katalin levéltáros szerint eddig nagyjából a negyedét dolgozták fel, a teljes áttekintés hasonló hagyatékokhoz mérten akár húsz évig is eltarthat. A gyűjtemény egyik különösen értékes része mintegy 6500 levél, amelyek túlnyomó többségét Esterházynak írták. Zsellér Anna kutatása azt is megmutatja, mennyi minden hiányzik még: az író által küldött válaszlevelek jelentős része továbbra is magántulajdonban van.

Nagy, ismeretlen regénykéziratokra ugyanakkor nem számíthatnak a kutatók. A FAZ szerint néhány fiatalkori próbálkozást leszámítva nincsenek Berlinben publikálatlan művek. Annál izgalmasabbak a már ismert könyvek keletkezésének dokumentumai. Esterházy kék golyóstollal vezetett külön füzetekben dolgozott, rajzokkal, megjegyzésekkel és önkritikus kommentárokkal haladt a kezdeti ötletektől a tisztázatig, amelyből végül gépelt kézirat készült. Madácsi-Laube ezt egyenesen „Esterházy-algoritmusnak” nevezi. A dokumentumokból a látszólagos nyelvi káosz mögött rendkívül fegyelmezett munkamódszer rajzolódik ki.

Külön kérdés Esterházy idézéstechnikája. A FAZ emlékeztet arra, hogy művei gyakran épültek jelöletlen idézetekre, átvételekre, ismerősöktől hallott mondatokra és idegen szövegek játékos kisajátítására. Ez már életében vitákat váltott ki. Németországban Sigfrid Gauch tiltakozott amiatt, hogy Vaterspuren című könyvének egy teljes fejezete bekerült a Harmonia Caelestisbe. A jogvita végül Esterházy javára dőlt el. A lap ugyanakkor felveti: a keresőmotorok és a nagy nyelvi modellek világában az ilyen intertextuális játék jelentése is megváltozik, ezért újra érdemes megvizsgálni, hol húzódik a kreatív átvétel és a plágium határa.

A budapesti emlékezetnek két fontos helyszíne is van. A Szentkirályi utcában 2022 óta működik a Gitta és Péter Esterházy Könyvtár, amely az író mintegy 12 ezer kötetét őrzi, sok dedikált példánnyal. A könyvek az Esterházy körül kialakult hatalmas szellemi és személyes hálózatot is dokumentálják. Az idén pedig új helyszín csatlakozott hozzá: az óbudai Esterházy-villa, az író egykori otthona.

A ház sorsa egy Facebook-hirdetéssel kezdődött. Dragomán György észrevette, hogy Esterházy legidősebb fia, Esterházy Marcell eladásra kínálja az Emőd utcai ingatlant, és nyilvánosan tiltakozott az ellen, hogy az épület egyszerűen a szabadpiacra kerüljön. Dragomán szerint egy normális országban elképzelhetetlen lenne, hogy egy ilyen kulturális jelentőségű ház szellemisége eltűnjön. Vámos Miklós is az ügy mellé állt, Németországból pedig Daniel Kehlmann csatlakozott a támogatókhoz. A MIBA, a magyar irodalom barátainak alapítványa végül megvásárolta az épületet, amelyet önkéntes munkával, az eredeti állapothoz igazodva újítottak fel.

Februárban Danyi Zoltán költözött be első vendégként. A program egyelőre kísérleti szakaszban működik, nincs nyilvános pályázati rendszer és fizetett ösztöndíj sem, de a júniusi, telt házas Örkény színházi jótékonysági est azt mutatta, hogy széles támogatói kör állhat az elképzelés mögé. Dragomán a kezdeti felháborodását „reményteli reménytelenségből” fakadó spontán akciónak nevezte.

A FAZ portréjának végére így az egykori rendszerkritikus íróból olyan kulturális viszonyítási pont rajzolódik ki, akinek művei, mondatai, könyvtára, háza és hatalmas berlini archívuma továbbra is vitára késztetnek. A lap szerint az Esterházy-emlékezetet ma már aligha az eltűnés veszélye fenyegeti. Inkább az, hogy milyen politikai és kulturális környezetben olvassák majd újra azt a szerzőt, aki egész életében gyanakodva figyelte a hatalmat, különösen akkor, amikor az ünnepélyes szavakba csomagolta önmagát.