Amerika már iráni olajszállító tankereket támad

Az Egyesült Államok fegyveres erői szombat este három iráni nyersolajszállító hajót támadtak meg a Perzsa-öböl és az Ománi-öböl térségében, miután az iráni Forradalmi Gárda ballisztikus rakétákat indított két amerikai hadihajó felé. Az amerikai Középső Parancsnokság, a CENTCOM szerint az amerikai hajókon senki sem sérült meg, a válaszcsapások azonban két tankert harcképtelenné tettek, egy harmadikat pedig megsemmisítettek.

A tengeri összecsapás a hét hónapja tartó amerikai–iráni háború újabb veszélyes fordulata. Washington eddig is támadott iráni katonai és energetikai célpontokat, a kereskedelmi olajszállító hajók közvetlen célba vétele azonban tovább növeli a konfliktus gazdasági tétjét. Az amerikai stratégia egyre nyíltabban arra irányul, hogy katonai eszközökkel is korlátozza Teherán olajexportját és ezzel az iráni állam legfontosabb devizaforrását.

A CENTCOM közlése szerint az iráni rakéták egy amerikai repülőgép-hordozó és egy irányított rakétákkal felszerelt romboló felé tartottak. Az amerikai hadihajók kitértek a támadás elől, és személyi veszteség nem történt. Washington ezután csapást mért három iráni tankerre. A művelet egyik helyszíne a Harg-sziget közelében volt, amely Irán legfontosabb nyersolaj-exportáló központja.

A Harg-sziget stratégiai jelentőségét nehéz túlbecsülni. A háború előtt Irán tengeri nyersolajexportjának túlnyomó része ezen a terminálon keresztül hagyta el az országot. A sziget kikötői, tárolói és csővezetékei az iráni energiaipar kulcsfontosságú infrastruktúrájához tartoznak. Donald Trump korábban többször fenyegette Hargot közvetlen támadással, Teherán pedig azt közölte, hogy egy ilyen lépésre súlyos válasz következne.

Az Egyesült Államok április közepe óta tengeri blokáddal is próbálja korlátozni az iráni olajexportot. A blokádot Washington azzal indokolja, hogy Irán gyakorlatilag lezárta vagy veszélyessé tette a Hormuzi-szoros hajózását. A szoroson a háború előtt a világ tengeren szállított olajának mintegy ötöde haladt át, ezért minden katonai incidens azonnal hatással van a világpiaci árakra.

A konfliktus újabb felfutása már a hét végén is érezhető volt a piacon. A Brent olaj ára 92 dollár fölött zárta a hetet, az amerikai WTI pedig 91 dollár környékére emelkedett. A dízel ára több piacon rekordközeli szintre jutott. Az energia drágulása ismét növeli az inflációs nyomást Európában és az Egyesült Államokban, miközben a magas kamatok miatt a gazdasági növekedés is sérülékeny.

Az iráni fél eközben azt állítja, hogy saját erői több, engedély nélkül közlekedő tankert támadtak meg a Hormuzi-szoros térségében. Teherán a tengeri forgalom ellenőrzését szuverenitási és biztonsági kérdésként kezeli, Washington viszont a nemzetközi hajózás szabadságára hivatkozik. A két álláspont közötti konfliktus hónapok óta fegyveres incidensek sorozatához vezet.

A szombati támadás egyik fontos újdonsága, hogy a kereskedelmi hajók egyre közvetlenebbül válnak a háború célpontjaivá. Ez jelentősen növeli a biztosítási költségeket, és egyes hajótársaságokat arra kényszeríthet, hogy elkerüljék a térséget. A Perzsa-öböl esetében azonban kevés valódi kerülő útvonal létezik: a Hormuzi-szoros földrajzi adottságai miatt az Öböl olajexportjának nagy része ezen a keskeny tengeri folyosón halad át.

A háború február végén kezdődött amerikai és izraeli csapásokkal, majd gyorsan regionális konfliktussá szélesedett. Irán amerikai támaszpontokat, szövetséges államokat és tengeri célpontokat támadott, Washington pedig egyre nagyobb erőt vont össze a térségben. Több tűzszüneti és közvetítési kísérlet csak átmeneti nyugalmat hozott.

A júniusi ideiglenes megállapodás után rövid ideig úgy tűnt, hogy Washington és Teherán képes lehet politikai keretet találni a harcok mérséklésére. A nukleáris program, az iráni rakétaképességek, a regionális amerikai jelenlét és a hajózás szabadsága körüli viták azonban megmaradtak. A nyár végére a katonai összecsapások ismét rendszeressé váltak.

A tankerháború különösen súlyosan érintheti Iránt, mert az ország költségvetése nagymértékben függ az energiahordozók exportjától. A szankciók ellenére Teherán az elmúlt években jelentős mennyiségű olajat értékesített, főként ázsiai vásárlóknak, részben összetett hajózási és közvetítői hálózatokon keresztül. Washington ezt a rendszert gyakran „árnyékflottának” nevezi.

A tankerek fizikai megsemmisítése azonban más kategória, mint a pénzügyi szankció vagy a kikötői tiltás. Minden ilyen csapás növeli annak kockázatát, hogy Irán amerikai kereskedelmi vagy katonai hajók ellen válaszol, esetleg újabb aknákat telepít a hajózási útvonalakon. Egy súlyos incidens akár napokra leállíthatná a Hormuzi-szoros forgalmát.

Az Egyesült Államok számára a konfliktus katonai költsége is emelkedik. A térségben repülőgép-hordozókat, rombolókat, légvédelmi rendszereket és nagy létszámú személyzetet kell fenntartani. Ez olyan időszakban történik, amikor Washington Európában és az indiai–csendes-óceáni térségben is jelentős katonai kötelezettségeket vállal.

A háború az ukrajnai konfliktusra is közvetett hatást gyakorol. Az amerikai légvédelmi rakéták, precíziós fegyverek és haditengerészeti eszközök iránti közel-keleti igény korlátozhatja az Egyesült Államok mozgásterét más térségekben. Donald Trump az elmúlt hetekben többször utalt arra, hogy az amerikai fegyverkészletek állapota fontos szempont a külpolitikai döntésekben.

Európa számára a legközvetlenebb kockázat továbbra is az energiaár. A kontinens az orosz energiafüggőség csökkentése után nagyobb mértékben támaszkodik a globális LNG- és olajpiacokra, ezért a Hormuzi-szoros tartós zavara gyorsan megjelenhet az üzemanyag- és gázárakban. A magasabb szállítási és biztosítási költségek további drágulást okozhatnak.

A szombati tengeri csata ezért jóval nagyobb jelentőségű három tanker sorsánál. Az Egyesült Államok immár közvetlenül támadja az iráni olajszállítás eszközeit, Teherán pedig amerikai hadihajók ellen vet be ballisztikus rakétákat. A konfliktus ezzel egyre közelebb kerül ahhoz a ponthoz, ahol a Perzsa-öböl teljes kereskedelmi forgalma hadműveleti tényezővé válik.