Sugárhajtású drónokkal benzinüzemű állóháború Kijevben

Az ukrán főváros felett az légi veszélyjelzések ritmusa gyökeresen megváltozott, az orosz csapásmérő drónok ugyanis már a nap 24 órájában, folyamatos hullámokban érkeznek Kijev fölé. Korábban a légvédelem gépfegyvereinek ropogását szinte kizárólag éjszaka lehetett hallani, mára viszont ez a zaj a nappali mindennapok megszokott részévé vált. A hidakon légvédelmi terepjárók teljesítenek szolgálatot, a külvárosok felett vadászgépek köröznek, a csapásokat követően pedig sűrű füst borítja el az eget, amely gyakran csak hosszú órák múltán oszlik el. Ez a folyamatos jelenlét felőröli az emberek idegeit, felborítja a megszokott napirendet, miközben súlyos károkat okoz a gazdaságnak és veszélyezteti azt a polgári életvitelt, amelyet a helyiek az elmúlt években megpróbáltak megőrizni.

A ballisztikus rakétákat Oroszország továbbra is többnyire éjszaka indítja, gyakran több hullámban, egymás után. Amint a radarok észlelik a közeledő eszközöket, a figyelmeztetések azonnal megjelennek a mobiltelefonok kijelzőjén. Mivel Ukrajna továbbra is hiányt szenved a megfelelő légvédelmi rakétákból, az orosz hadsereg által kilőtt eszközök jelentős része eléri a célját. Egyetlen éjszaka alatt akár húsz ballisztikus találat is érheti a fővárost és környékét, a becsapódások félelmetes robbanásai és rezgései pedig kilométerekre elhatolnak. Miközben Oroszország folyamatosan növeli saját gyártási kapacitásait, a szállítások révén észak-koreai rakétákat is élesben vet be a célpontok ellen.

A stratégiai bombázók által indított szárnyas rakéták okozta kombinált támadásokra a lakosság még viszonylag jobban fel tud készülni. Amint a légierő észleli az orosz bombázók áttelepülését és felszállását, az első riasztások gyorsan megérkeznek a telefonokra. Akik a legnagyobb biztonságra törekednek, ilyenkor az óvóhelyekre vagy a metróállomásokra húzódnak vissza, a többség azonban otthon marad, legfeljebb a ablak nélküli helyiségekbe húzódik. Az embereknek rengeteg tényezőt kell mérlegelniük: van-e a közelben erőmű vagy logisztikai központ, elérhető-e a közelben megfelelő védelmet nyújtó óvóhely, és mennyire van szükségük a pihentető alvásra a saját ágyukban.

A megszakítás nélkül érkező drónokra viszont szinte lehetetlen felkészülni. Kijev utcáin mindennapos látvánnyá vált, hogy az emberek napközben a gyalogos aluljárókban keresnek menedéket, míg mások változatlanul haladnak tovább az utcákon. Szatyrokkal a kézben vagy gyermeküket karjukon tartva várják a légiriadó végét, amelyből naponta tucatnyi is előfordul. A légierő ugyan pontos tájékoztatást ad az érkező eszközök típusáról és irányáról, a riasztások száma mára akkora lett, hogy a lakosságnak szinte már ideje sincs mindet elolvasni.

Néhány hónappal ezelőtt a helyzet még teljesen másképp festett. A támadó eszközök lassabbak voltak, sugárhajtómű helyett benzinmotoros propeller működtette őket. A motorhangjuk a robogók zajára emlékeztetett, ezért a köznyelvben csak mopedként emlegették őket, vagy az iráni eredetire utalva Shahednek hívták őket. Nyár elején Oroszország még többszáz ilyen eszközt indított egyetlen éjszaka alatt egy-egy város ellen, hogy túlterhelje a légvédelmet, márciusban pedig előfordult olyan nap is, amikor majdnem ezer drónt lőttek ki 24 óra alatt. Az ukrán légvédelem azonban alkalmazkodott, és az olcsó elfogó drónok bevetésével a propelleres eszközök kilencven százalékát képes volt megsemmisíteni.

Az új típusú modellek azonban már háromszáz kilométer per óránál is nagyobb sebességgel haladnak. A kínai gyártmányú sugárhajtóműveknek köszönhetően gyorsabbak, mint az ukrán elfogó drónok, és az ötven kilogrammos robbanófejeik pusztító károkat okoznak. Kora reggel Kijev több külvárosában sűrű füstfelhőn keresztül vezet az út, az utak mentén pedig kiégett raktárépületek és logisztikai központok romjai láthatók. A nap folyamán széthúzott dróntámadások célja a lakosság folyamatos zsibbasztása és a normális hétköznapok ellehetetlenítése.

A városi életfolyamatok megőrzése Ukrajna számára a túlélés kulcsa, hiszen a gazdaság működése és a lakosság elvándorlásának megakadályozása csak így biztosítható. Még a frontvonaltól mindössze harminc kilométerre fekvő Harkivban is nyitva vannak az éttermek, az edzőtermek, a parkokban pedig emberek sétálnak. Oroszország láthatóan a közlekedési infrastruktúra teljes megbénítására törekszik. Kijevet a Dnyeper folyó választja ketté, a két partot pedig mindössze néhány közúti híd és két metróvonal köti össze. Mivel a metrók a folyó felett a felszínen haladnak át, biztonsági okokból légiriadó idején leállítják a szerelvényeket. A reggeli és esti csúcsforgalomban ez hatalmas fennakadásokat okoz, több százezer ingázó reked a megállókban. A fennakadásoktól tartva egyre többen ülnek autóba, ami tovább növeli a krónikusan túlterhelt utak dugóit, az emberek pedig órákat töltenek a munkába jutással.

A csapások a legfiatalabbak mindennapjait is súlyosan érintik. Az iskolaév kezdetével a tanintézményekben riadó esetén minden gyermeket óvóhelyre kell vinni, azokban az iskolákban pedig, ahol nincs megfelelő védelmi helyiség, kénytelenek voltak visszatérni az online oktatásra. A városi tájékozódás is megszenvedi a háborús körülményeket. A műholdas navigációs rendszereket a támadó fegyverek megtévesztése érdekében folyamatosan zavarják. A navigációs alkalmazások emiatt gyakran hibás pozíciót mutatnak, vagy a helymeghatározó pont egyáltalán nem mozdul el, ami a helyismerettel nem rendelkezők számára komoly eltévedési kockázatot jelent.

A légi közlekedés teljes leállása miatt a vasúti hálózatra hárul a legfontosabb logisztikai szerep. A utasforgalom a háború kitörése óta a többszörösére nőtt, az országból kiutazók és a külföldi diplomáciai küldöttségek egyaránt a szomszédos Lengyelországba, Moldovába vagy Romániába tartó vonatokat használják. Habár a hálózat nem hasonlítható a nyugat-európai rendszerekhez, a vasút a háború során végig a megbízhatóság bástyájának számított, a szerelvények a nehézségek ellenére is tartani tudták a menetrendet.

Ez az állapot mára megszűnt, mivel Oroszország egyre gyakrabban méri csapásait a vasúti infrastruktúrára és a szerelvényekre. Az elmúlt időszakban több mozdonyvezető és vasúti dolgozó vesztette életét a bombázásokban, egy Kijev elleni támadás során pedig hat alkalmazott halt meg a kocsiszínben. Légiriadó idején a vonatok nem indulhatnak el, így több órás késések váltak általánossá, különösen az éjszakai járatok esetében. A sugárhajtású drónok jelentette veszély miatt a vonategyüttest nyílt pályán is kiürítik. Harkiv, Odessza és Dnyipro környékén ez mindennapos esemény. A menetrendhez képest amúgy is jelentős csúszással közlekedő szerelvények hirtelen lefékeznek, majd a hangosbeszélőn keresztül felszólítják az utasokat a kocsi elhagyására. A szerencsésebbek egy falusi állomáson, mások a nyílt vasúti pályán kénytelenek leszállni, ahol a sötétben a síneken és a töltéseken keresztülbotorkálva keresnek menedéket.

A folyamatos támadások súlyos emberáldozatokat követelnek, a fronttól távol eső városokban hónapról hónapra több száz civil veszti életét a drónok és rakéták becsapódásai miatt. Egy-egy tragikusabb eset után helyi gyásznapot rendelnek el, ami a zeneszolgáltatás tilalmával és a közösségi élet visszafogottságával jár együtt. Az országúti közlekedés során szembetűnő, milyen hatalmas árat fizetnek a katonák a frontvonalban: a temetőkben a nemzeti zászlók tengere egyre terjed, még a legkisebb falvakban is újabb és újabb katonasírok bukkannak fel. Amikor egy elesett katona koporsója hazatér, a gyászmenet áthalad a településen, a közúti forgalom megáll, az utcán tartózkodók pedig fejhajtással vagy térdre borulva adóznak az elhunyt emlékének.

A nemzetközi sajtó elsősorban a rombolás és a szenvedés képeit mutatja be, de közelebbről szemlélve a többmilliós metropoliszban a pusztítás nyomai eloszlanak. Kijev nem romhalmaz, de a sérülések jól láthatóak rajta. Bizonyos városrészekben a betört ablakokat rétegelt lemezekkel pótolták, a megsérült csomópontok mellett pedig kiégett épületek állnak. A mindennapi élet azonban a sérült környezetben is utat tör magának: a romos épületek tövében az idős emberek továbbra is árulják a terményeiket és a portékáikat.

Az orosz légicsapások egyre inkább az ukrán gazdasági infrastruktúra ellen irányulnak, különösen a szupermarketláncok és a csomagküldő szolgálatok elosztó központjait éri találat. Az illetékes minisztérium adatai szerint a korszerű élelmiszer-raktárak jelentős része megsemmisült az elmúlt időszakban. Az áruhiány ennek ellenére a boltokban nem vált általánossá, mivel a kereskedelmi láncok gyorsan átálltak a közvetlen, központi raktározás nélküli szállításra, bár a gazdasági kár így is hatalmas. A légi háború így folyamatos technológiai és taktikai versenyt jelent, ahol az egyik oldal újításaira a másiknak gyorsan választ kell adnia a polgári életmenet fenntartása érdekében.