Végveszélyben az Alpok gleccserei, óriási a baj
Elképesztő tempóban pusztul a magashegyi jégtakaró, amire a kutatók sem számítottak. A drámai olvadás miatt veszélybe került a vízellátás és az energiatermelés.
A meredek, 15 méter magasra nyúló jégfal tövében szinte eltörpül az emberi alak. A felület piszkos, por borítja, a mély sziklahasadékokban sziklatömbök fúródtak az anyagba. A fal közeledése veszélyes, bármelyik pillanatban leszakadhat egy nagyobb darab. A jég belsejéből nyíló barlangból csendes olvadékvíz csobogása hallatszik. A Zermattból fogaskerekűvel érkező turisták nagy része nem vállalja a kétórás gyalogutat, inkább a megszokott kilátópontokról fotózza a Matterhorn csúcsát. A meredek törmelékoldalon felkapaszkodva tűnik fel a 13 kilométer hosszú Gorner-gleccser, az Alpok harmadik legnagyobb jégfolyama, fölötte a hófedte bércekkel. A kutatási tapasztalatok szerint a jégtakaró visszahúzódása rendkívül gyors. A magasan elhelyezkedő Monte Rosa-hütte alumíniumburkolata messziről csillog a sziklákon. Korábban a sítúrázók közvetlenül a menedékház mellett haladtak el, ma a jég szintje már több mint negyven méterrel lejjebb húzódik. A folyamat az egész alpesi régióban azonos mintázatot követ, az elmozdulás mértéke meghaladja a korábbi tudományos modellek előrejelzéseit. A szakemberek elismerik, hogy alábecsülték a folyamatok dinamikáját.
A Dachstein-gleccseren húsz éve indult el a rendszeres méréssorozat, amelynek keretében a kutatók folyamatosan dokumentálják a változásokat. A térség nyaranta negyedmillió látogatót vonz, ám a felhalmozódott téli hótartalékok már július elejére teljesen elolvadnak. A Hallstatti-gleccser alig négy év múlva elveszíti összefüggő jégmező jellegét, 2040-re pedig szinte teljesen eltűnik. A magasabban fekvő jégfelületek a század közepére megsemmisülnek az emberi tevékenység okozta klímaváltozás következtében. A tudományos közösség és a szakpolitika figyelme emiatt a jég utáni időszak kihívásaira összpontosít, vizsgálva a vízgazdálkodási, áramtermelési, turisztikai és biztonsági következményeket.
Ausztria szakemberei a svájci mérési és megfigyelési technológiákat tanulmányozzák. A svájci hálózatban valós idejű adatok alapján követik a változásokat. A Gorner-gleccserben a zürichi ETH műszaki egyetem munkatársai optikai kábeleket helyeztek el a jégtakaró belső szerkezetének akusztikus ellenőrzésére, így a belső feszültségeket, elmozdulásokat és rejtett repedéseket gyorsan detektálják. Svájc úttörő szerepet tölt be a permafroszt felengedése és a gleccserek zsugorodása miatt instabillá váló hegyoldalak megfigyelésében. A nepálivalrohamok és az alpesi kőomlások megmutatták a hegyvidéki sziklafalak leomlásának veszélyeit. Az osztrák megfigyelőrendszerek kiépítése még kezdeti szakaszában jár, szakemberhiánnyal és tapasztalatlansággal küzd. Bár Ausztriában a domborzati viszonyok kevésbé meredekek, mint a svájci völgyekben, a szélsőséges csapadékok kiváltotta kőomlásokra, villámárvizekre és sarukra fel kell készülni. A permafroszt megszűnése és a jég nyomásának eltűnése után a lejtők stabilizálódhatnak, ám az átmeneti, bizonytalan időszak most veszi kezdetét.
A sziklaomlások fenyegetése Zermatt térségében is valós probléma. A hegyi falu védőművekkel és monitoringrendszerekkel védekezik, ám a tervezett víztározó-építés területét közvetlenül veszélyeztetik a magasból lezúduló kő- és jégtömegek. A Gornerli-projekt keretében egy 85 méter magas gátat terveztek a magashegyi völgy lezárására, ahol a jég helyén mesterséges tó keletkezne. A projekt jelentős vitákat váltott ki. A turisztikai szereplők és a hegyivezetők a tájkép károsodásától és a síútvonalak megszűnésétől tartanak, míg a természetvédők a biológiai sokféleség csökkenése miatt tiltakoznak. A víztározó elárasztott medrében a megmaradt jég elolvadása is felgyorsulhat. A beruházást támogató Grande Dixence SA energetikai vállalat és a helyi vezetés az áramellátás biztonságával, a villámárvizek elleni védelemmel és az ivóvíztartalékok felhalmozásával érvel. A svájci választópolgárok hetven százaléka támogatja a megújuló energiákról szóló kerettörvényt, így az olvadó jég energiacélú hasznosítását, ám a helyi közösség végső döntése még hátravan. A projekt frissített megvalósítási tervében a tározókapacitást százhúszmillió köbméterre módosították, miközben a várható költségek ötszáztízmillió svájci frankra emelkedtek.
A gleccserek természetes víztározóként működnek, amelyek a nyári szárazság idején táplálják a patakokat és folyókat. Kiszáradásuk a völgyek életminőségét közvetlenül befolyásolja. A csapadékmentes időszakokban a jégolvadék biztosítja a vízfolyások egyenletes hozamát. A szabályozó funkció kiesésével a heves esőzések azonnal, pufferelem nélkül érik el a völgyfenéket. A mesterséges tározók építése a kieső természetes funkciók technikai pótlását szolgálja, ám ez hatalmas pénzügyi ráfordítást igényel.
A kutatók rámutatnak, hogy az alpesi jégtömeg teljes vízkészlete az éves csapadékhoz és folyóvízi hozamokhoz képest korlátozott arányt képvisel. A nagyesésű folyamok főmedrében a hiány kevésbé érzékelhető, a magashegyi mellékfolyóknál azonban meghatározó. A vízháztartásra jóval nagyobb hatást gyakorol a csapadékeloszlás megváltozása és a hőmérséklet-emelkedés miatti megnövekedett párolgás. A modellek szerint a téli csapadékmennyiség növekszik, míg a nyári időszak szárazabbá válik. Az alpesi víztározók elsősorban a téli áramtermelést szolgálják, amikor az energiapiaci árak magasak. A gleccserek eltűnésével az eddigi üzemeltetési modellek átrendeződnek, hiszen a nyári feltöltés természetes forrása megszűnik. A vízkészletek megosztása a mezőgazdaság, az ivóvízellátás és az energiatermelés között új használati konfliktusokat idézhet elő.
Egyes karsztos hegyvidékeken, mint a Dachstein, a vízmentő tározók építése kőzettani okokból kivitelezhetetlen. A mészkő repedésein a csapadék vízfolyásként tűnik el a hegy belsejében. Az ottani áramtermelés szempontjából a gleccserolvadás elhanyagolható tényező, a termelők inkább szivattyús-tározós erőművek építésével reagálnak a szezonális ingadozásokra.
A turisztikai és ellátási infrastruktúra átalakítása a hegyi menedékházaknál is megkezdődött. A nehezen megközelíthető épületek ellátását korábban lánctalpas járművekkel végezték a jég felületén, ma viszont a terepromlás miatt helikopteres szállításra kellett átállni. Rossz időjárás esetén a légi légi logisztika kiesik, ami tartalékolást igényel. A megszokott gyalogutak nehezebbé válásával a felkészületlen látogatók elmaradnak, ám a tapasztalt hegymászók továbbra is látogatják a magashegyi régiókat, így a szálláshelyek kihasználtsága a jégborítás teljes eltűnése után is magas maradhat.