Veszélyes injekciók törnek be a gyerekszobákba

Drasztikus fordulat ment végbe a gyermekkori elhízás kezelésében az elmúlt években, ahogy a felnőtteknél korábban áttörést hozó injekciós készítmények rohamosan terjednek a legfiatalabb korosztályok körében. Az Egyesült Államokban végzett átfogó tudományos kutatások kimutatták, hogy a nyolc és 11 év közötti gyermekek számára felírt GLP-1 receptor agonista hatóanyagú gyógyszerek köre a háromszáztízszeresére emelkedett 2019 és 2026 között. A NYU Grossman School of Medicine szakemberei által készített, a Pediatrics szakfolyóiratban publikált elemzés több mint három és fél millió, elhízással küzdő, ám cukorbetegségben nem szenvedő gyermek orvosi kórtörténetét vizsgálta felül. A felmért időszakban több mint húszezer fiatal beteg kapott ilyen típusú receptet, ami a teljes megfigyelt csoport 0,6 százalékát tette ki. A receptkibocsátások eloszlása azt mutatta, hogy a 11 évesek körében jóval gyakrabban alkalmazták a készítményeket, mint a nyolcéveseknél, emellett a lányok nagyobb arányban részesültek a kezelésben, és a kedvezőbb szocioökonómiai helyzetű területeken élesebben kirajzolódott a terjedésük.

A gyors mértékű növekedés ellenére a szakemberek hangsúlyozzák, hogy a terápia túlnyomórészt a súlyos anyagcsere-komplikációkkal küzdő fiatalokra korlátozódik. A kezelt gyermekek 94 százalékánál extrém fokú elhízást regisztráltak, 65 százalékuknál pedig legalább egy társult egészségügyi károsodás lépett fel, beleértve a magas koleszterinszintet, a magas vérnyomást, az alvási apnoét vagy a prediabéteszt. Babak J. Orandi, a New York-i Egyetem professzora és a kutatás vezetője kijelentette, hogy a receptfelírások megugrása racionális válasz egy valós problémára, ám az igazi aggodalomra a gyermekkori elhízás magas aránya ad okot, amely ezt a hatalmas piaci és egészségügyi igényt megteremti.

A GLP-1 receptor agonisták a szervezet által étkezések után természetes módon termelt hormon működését utánozzák, jelentősen növelve a jóllakottság érzését az agyi központokban. Ebbe a gyógyszercsaládba tartozik a liraglutid hatóanyagú Saxenda, a semaglutid alapú Wegovy, valamint a tirzepatid hatóanyagú Mounjaro és Zepbound. Európa több országában, így Franciaországban is, a semaglutid és a liraglutid 12 éves kortól írható fel a súlyos elhízással küzdő serdülőknek, meghatározott testsúly- és testtömeg-index kritériumok teljesülése esetén. A klinikai gyakorlatban nem néhány felesleges kilótól megszabadulni vágyó fiatalokról van szó, hanem olyan száz-százharminc kilós serdülőkről, akiknek a állapota súlyosan veszélyezteti a fizikai és pszichológiai fejlődését.

Míg az amerikai piacon a hozzáférés elsősorban a biztosítási fedezettől függ, az európai egészségügyi rendszerekben komoly pénzügyi gátak akadályozzák a terápia elterjedést. Franciaországban bizonyos felnőtt betegek esetében a társadalombiztosítás szigorú feltételek mellett átvállalja a költségeket, ám a kiskorúak esetében a támogatás mértéke jelenleg nulla. A párizsi gyermekkórházak tapasztalatai szerint a szakellátásban csupán néhány tucat fiatal beteg részesülhetett a kezelésben, mivel a családok többsége képtelen kifizetni a havonta felmerülő 140 eurós gyógyszerköltést. Ez a helyzet éles egészségügyi egyenlőtlenséget teremt a felnőtt és a kiskorú betegek ellátása között, miközben a francia gyermekgyógyászati társaság becslései szerint legalább harmincezer-ötvenötezer serdülő szorulna rá a kezelésre a súlyos elhízása miatt.

A gyermekkori gyógyszeres kezelések hosszabb távú hatásairól szóló tudományos ismeretek még korlátozottak. A leggyakoribb mellékhatások az emésztőrendszert érintik, émelygést és hányást okozva a terápia kezdeti szakaszában. A jelenlegi megfigyelések szerint a növekedésre vagy a nemi érésre vonatkozóan nem merültek fel aggasztó jelek, ám a hosszú távú követési adatok még hiányoznak. A klinikai bizonytalanságot növeli az a tény, hogy a kezelés abbahagyását követően a betegek jelentős része visszaszerzi a leadott kilókat, így a terápia időtartama előre nehezen határozható meg. A szakemberek ezt a bizonytalanságot a nem kezelt gyermekkori elhízás igazolt, súlyos szövődményeivel állítják szembe, ezért a gyógyszeres beavatkozást másodvonalbeli megoldásként javasolják, amikor a specializált életmódbeli terápia nem hoz eredményt.