Az NKA-ügy most kezd igazán szétnyílni

Újabb két embert vett őrizetbe a Nemzeti Adó- és Vámhivatal a Nemzeti Kulturális Alap támogatási ügyeiben folytatott nyomozásban. A szeptember 7-i intézkedés egy 80 millió forintot meghaladó dokumentumfilmes támogatáshoz kapcsolódik: a NAV gyanúja szerint a pályázó vállalkozás úgy számolt el a támogatással, hogy a film valójában nem készült el, a hiányt pedig fiktív számlákkal próbálták elfedni. A két gyanúsított letartóztatását kezdeményezték. Az új ügylet önmagában jóval kisebb a teljes vizsgálatnál, de azt mutatja, hogy a 17 milliárd forintot meghaladó NKA-támogatások körül indult nyomozás újabb és újabb konkrét pályázatokig ér el.

A NAV május végén kezdett látványos nyomozati cselekményekbe: kutatásokat és lefoglalásokat tartott a kulturális tárca jogutódjánál és a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelőnél. Június 23-án hat embert vettek őrizetbe, köztük olyanokat, akik korábban vagy akkor is az NKTK-nál, illetve a minisztériumban dolgoztak. Velük szemben a hatóság több mint 17 milliárd forintos vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés megalapozott gyanújáról beszélt. A szeptemberi fejlemény más típusú gyanút is behoz: költségvetési csalást és hamis magánokirat felhasználását.

Ez azért fontos, mert az NKA-ügyben két külön kérdés kezd kirajzolódni. Az egyik az, hogyan hozták meg a támogatási döntéseket: kaptak-e olyan pályázók pénzt, akik szakmai vagy jogi alapon nem lettek volna jogosultak, és történt-e döntéshozói visszaélés. A másik az, mi történt a kifizetés után: valóban arra használták-e fel a támogatást, amire igényelték, és az elszámolások mögött volt-e tényleges teljesítés. A szeptember 7-i dokumentumfilmes ügy a második körbe tartozik, de könnyen összekapcsolódhat az elsővel, ha kiderül, hogy a pályázat már az odaítéléskor is problémás volt.

A kulturális támogatások ellenőrzése sajátos terület. Egy út- vagy építési beruházásnál viszonylag könnyű megmérni, elkészült-e az adott műszaki teljesítés. Egy film, kiadvány, fesztivál vagy művészeti projekt esetében a teljesítés sokkal összetettebb. Lehetnek kreatív változtatások, csúszások, módosított költségvetések és részben immateriális eredmények. Éppen ezért a támogatáskezelőnek olyan ellenőrzési rendszert kell működtetnie, amely nem akarja szakmai ízlés alapján újraminősíteni a művet, de képes megállapítani, hogy a vállalt tevékenység valóban megtörtént-e, és a számlák mögött valós szolgáltatás áll-e.

A NAV mostani közlése szerint a vizsgált vállalkozás 2026 áprilisában elszámolt a filmkészítéshez kapott támogatással, miközben a film nem készült el. A gyanú szerint a hiányt fiktív számlákkal leplezték, és a számlák egy része olyan társaságtól származott, amely a pályázó személy tulajdonában állt. Ha ez bizonyítható, az klasszikusabb költségvetési csalási konstrukciót jelenthet: a támogatás jogos felhasználásának látszatát olyan bizonylatokkal teremtik meg, amelyek mögött nincs valós teljesítés. A gyanúsítottakat azonban mindaddig megilleti az ártatlanság vélelme, amíg jogerős ítélet nem születik.

A nagyobb NKA-ügyben a 17 milliárdos összeg különösen súlyos, de ezt sem szabad úgy értelmezni, mintha már bizonyított lenne, hogy ennyi közpénzt elloptak. A NAV azt közölte, hogy ilyen nagyságrendű támogatásokkal kapcsolatban vizsgál hűtlen kezelést és költségvetési csalást. A nyomozás során a vagyoni hátrány pontos összege változhat: egyes tételeknél kiderülhet, hogy szabályosan használták fel a pénzt, másoknál viszont újabb problémák merülhetnek fel. A büntetőeljárás egyik fontos feladata éppen a pályázatonkénti elkülönítés.

Az ügy kulturálpolitikai jelentősége ennél is nagyobb. Az NKA hosszú ideje a magyar kulturális finanszírozás egyik legfontosabb intézménye. A rendszer lényege, hogy különböző szakmai kollégiumokon keresztül könyvek, folyóiratok, színházi, zenei, filmes és más kulturális projektek kapnak támogatást. A támogatásokba vetett bizalom azon múlik, hogy a pályázók előre érthető szabályok alapján versenyeznek, a döntések dokumentáltak, a nyertesek pedig ténylegesen teljesítik a vállalásaikat. Ha bármelyik láncszem politikai vagy személyes befolyás alá kerül, az nemcsak pénzügyi, hanem kulturális legitimációs probléma is.

Az új kormány ezért kettős helyzetben van. Egyrészt érdeke, hogy feltárja a korábbi visszaéléseket és visszaszerezze a jogellenesen felhasznált közpénzt. Másrészt óvnia kell attól a kulturális szférát, hogy a büntetőügyek miatt minden korábbi támogatást gyanússá tegyen. Több ezer művész, intézmény és civil szervezet kapott az elmúlt években NKA-támogatást jogszerűen. A rendszer megtisztítása akkor hiteles, ha célzott: konkrét pályázatok, döntések és szereplők felelősségét vizsgálja, nem pedig politikai alapon minősít teljes kulturális köröket.

A nyomozás másik nagy kérdése a döntéshozatali lánc. Ha egy hamis elszámolás egyetlen pályázó csalása, az elsősorban ellenőrzési hiányosságot jelez. Ha azonban több ügyben ugyanazok a döntéshozók, közvetítők vagy céghálók jelennek meg, akkor rendszerszintű összefüggés merülhet fel. A májusi és júniusi kutatások azért voltak jelentősek, mert a NAV nemcsak pályázóknál, hanem minisztériumi és támogatáskezelői helyszíneken is bizonyítékokat keresett. Ez arra utal, hogy a hatóság a belső döntési folyamatokat is vizsgálja.

A támogatáskezelő ellenőrzési gyakorlata ezért biztosan változni fog. A kulturális pályázatoknál a jövőben nagyobb súlyt kaphat a teljesítés dokumentálása, a kapcsolt vállalkozásoktól származó számlák ellenőrzése, a helyszíni vizsgálat és az elektronikus adatok összevetése. Ez növelheti az adminisztrációt, ami a kis kulturális szervezetek számára komoly teher lehet. A reform egyik kihívása éppen az, hogy a csalás elleni kontroll ne váljon olyan bürokratikussá, hogy a tisztességes pályázók működését ellehetetlenítse.

Az ügyben a pénz visszaszerzése is fontos. A NAV közlése szerint a dokumentumfilmes ügyben megtette a szükséges intézkedéseket a vagyoni hátrány biztosítására. Büntetőeljárásokban ez jelenthet lefoglalást, zár alá vételt vagy más vagyonbiztosítási lépést. A társadalom szempontjából az elszámoltatás nem ér véget azzal, hogy valakit elítélnek: az is számít, sikerül-e visszahozni a jogellenesen kifizetett összegeket. Nagy közpénzes ügyekben ez gyakran nehezebb, mint maga a büntetőjogi felelősség megállapítása, mert a vagyon időközben továbbvándorolhat.

A következő napokban a Bács-Kiskun Vármegyei Főügyészség döntése és a bírósági kényszerintézkedés lehet a következő konkrét fejlemény. A letartóztatás kezdeményezése nem azonos a bűnösség megállapításával; azt jelzi, hogy a nyomozóhatóság szerint fennállhat olyan veszély, amely indokolja a személyi szabadság korlátozását. A bíróság külön vizsgálja, szükséges és arányos-e a letartóztatás, vagy elegendő enyhébb intézkedés.

Hosszabb távon azonban fontosabb lesz, hogy az új NKA-vezetés milyen rendszerszintű változtatásokat vezet be. Az alap honlapján már látszik, hogy a korábban támogatást nyert pályázatok okiratainak rendezése és a támogatáskezelési gyakorlat újraszervezése napirenden van. A nyomozásból származó tanulságokat be lehet építeni az új pályázati és elszámolási szabályokba: például átláthatóbb összeférhetetlenségi nyilatkozatokkal, kapcsolt vállalkozások fokozott ellenőrzésével és nyilvánosabb döntési indoklással.

A kulturális finanszírozásban a legnagyobb kár nem feltétlenül az egyes szabálytalanul kifizetett millió vagy milliárd. Ha a pályázók azt hiszik, hogy kapcsolatok nélkül nincs esélyük, a döntéshozók pedig azt, hogy az elszámolások érdemben úgysem kerülnek ellenőrzésre, akkor a rendszer elveszíti versenyjellegét és szakmai hitelességét. Ennek helyreállítása lassabb folyamat, mint egy büntetőeljárás.

A szeptember 7-i őrizetbe vételek ezért nem lezárják, hanem új szakaszba viszik az NKA-ügyet. Most már nemcsak egy nagy, nehezen átlátható 17 milliárdos ügyről van szó, hanem konkrét pályázatok, számlák és teljesítések kerülnek elő. Minél inkább lebontható a történet ilyen ellenőrizhető egységekre, annál kevésbé marad politikai jelszó. A következő hónapokban az lesz a döntő, hogy a hatóság képes-e pontosan megmutatni, mely támogatásoknál mi történt, kik döntöttek, kik használták fel a pénzt és mekkora kár érte ténylegesen az államot. Csak ebből derülhet ki, hogy elszigetelt csalások sorozatáról vagy a kulturális támogatási rendszer mélyebb működési problémájáról van szó.