Hazai bűnök miatt vennék vissza az orosz katonapénzt

Az orosz védelmi minisztérium olyan törvénymódosítást készít elő, amely lehetővé tenné a hadseregnek, hogy visszakövetelje a szerződéskötéskor kifizetett egyszeri prémium egy részét azoktól a katonáktól, akiket Oroszországban bűncselekmény miatt elítélnek. A javaslat kedd hajnalban került nyilvánosságra, és egyre világosabban jelzi, milyen belpolitikai következményekkel jár a több mint négy éve tartó ukrajnai háború és a tömeges katonai toborzás.

Az orosz rendszer jelentős pénzügyi ösztönzőkkel próbálja feltölteni a hadsereg állományát. A legalább egyéves szerződést aláíró katonák szövetségi szinten minimum 400 ezer rubeles egyszeri támogatásra jogosultak, de a regionális kifizetésekkel együtt a tényleges összeg gyakran több millió rubelre emelkedik. Ehhez magas havi fizetés, családi támogatások és különféle kedvezmények társulnak.

A mostani tervezet szerint azoknál a szerződéses katonáknál, akiket szabadságvesztéssel nem járó bűncselekmény miatt ítélnek el, a szolgálati időből hátralévő időszakkal arányosan vissza lehetne követelni az egyszeri prémiumot. A szabályozás célja hivatalosan a jogkövető magatartás erősítése és az állami támogatásokkal való visszaélés megakadályozása.

A javaslat mögött azonban szélesebb társadalmi probléma húzódik meg. Független orosz sajtóorgánumok katonai bírósági iratok alapján több száz olyan erőszakos ügyet dokumentáltak, amelyben az ukrajnai harcokból visszatérő vagy szolgálatban álló katonák érintettek. A nyilvánosságra került esetek között családon belüli erőszak, súlyos testi sértés és emberölés is szerepel.

Oroszország nem közöl átfogó hivatalos statisztikát arról, milyen mértékben változott az erőszakos bűncselekmények száma a veteránok körében. A részleges adatok és bírósági ügyek azonban arra utalnak, hogy a hosszú frontszolgálat, a pszichés terhelés, az alkohol- és droghasználat, valamint a társadalmi visszailleszkedés nehézségei egyre komolyabb kihívást jelentenek.

A helyzetet súlyosbítja, hogy Moszkva a háború során börtönökből is nagy számban toborzott katonákat. A szolgálatért cserébe több elítélt büntetését enyhítették vagy elengedték, és a frontról visszatérve ismét szabadon élhettek. A rendszer kezdetben a Wagner-csoport toborzásával vált ismertté, később az állami szervek is átvették a módszer több elemét.

A börtöntoborzás katonai szempontból gyors emberanyag-utánpótlást biztosított, társadalmi ára azonban egyre láthatóbb. Több nagy visszhangot kiváltó bűncselekményben olyan férfiak voltak érintettek, akik korábban súlyos erőszakos bűncselekményért ültek, majd katonai szolgálat után kegyelemmel vagy enyhített büntetéssel tértek vissza lakóhelyükre.

A Kreml politikailag különleges státuszt épített a háborús veteránok köré. Vlagyimir Putyin rendszeresen hősökként beszél a fronton szolgálókról, és az állam oktatási, közigazgatási és politikai karrierprogramokat is kínál számukra. A hivatalos propaganda a katonai szolgálatot társadalmi felemelkedési lehetőségként mutatja be.

Ez a kép nehezen egyeztethető össze azzal, amikor a hatóságoknak erőszakos bűncselekmények miatt kell fellépniük ugyanennek a csoportnak egyes tagjai ellen. A prémium visszakövetelésének terve ezért pénzügyi intézkedés mellett kommunikációs kísérlet is: a rendszer megpróbálja elválasztani a „példás veteránt” attól a katonától, aki hazatérve megsérti a törvényt.

A toborzási pénzek összege az elmúlt években gyorsan nőtt. Egyes régiók egymással versenyezve emelték a belépési támogatásokat, mert a központi vezetés folyamatosan új szerződéses katonákat vár el. A gazdaságilag gyengébb térségekben a több millió rubeles csomag olyan összeg, amelyet egy átlagos munkavállaló több év alatt keres meg.

Ez a rendszer erős társadalmi és regionális egyenlőtlenségeket is kihasznál. A hadseregbe jelentkezők között felülreprezentáltak a szegényebb régiókból származók, akik számára a katonai fizetés és a családnak járó támogatás jelentős anyagi előrelépést jelenthet. A háború emberi költsége így aránytalanul nagyobb mértékben terhelheti az alacsonyabb jövedelmű térségeket.

A Kreml számára a szerződéses toborzás politikailag is előnyösebb a széles körű újabb mozgósításnál. A 2022-es részleges mobilizáció komoly társadalmi feszültséget okozott, több százezer orosz hagyta el az országot, és a hatalom azóta igyekszik elkerülni egy hasonló lépést. A magas pénzügyi ösztönzőkkel fenntartott önkéntes rendszer lehetővé teszi, hogy a front veszteségeit kevésbé látványos módon pótolják.

A pénzügyi modell azonban egyre drágább. A szövetségi és regionális költségvetéseknek a katonai fizetések, egyszeri prémiumok, sebesülési és haláleseti támogatások, valamint a veteránprogramok növekvő terheit kell finanszírozniuk. A prémiumok visszakövetelésének lehetősége részben azt is jelzi, hogy az állam szigorúbb feltételekhez kötné a nagy összegű juttatásokat.

A veteránok társadalmi visszailleszkedése hosszabb távon ennél jóval nagyobb feladat lesz. Több százezer ember térhet vissza olyan harctéri tapasztalatokkal, amelyek pszichológiai és egészségügyi kezelést igényelnek. Oroszország mentális egészségügyi rendszere már a háború előtt is kapacitáshiánnyal küzdött, a poszttraumás stressz pedig politikailag érzékeny témának számít.

A családok számára szintén jelentős a teher. A hosszú távollét, a sérülések, a fogyatékosság, a gyász és a megváltozott viselkedés egyszerre jelenhet meg. A családon belüli erőszak kezelése Oroszországban már korábban is vitatott terület volt, és a veteránok ügye tovább növelheti a szociális szolgáltatásokra nehezedő nyomást.

A törvénytervezet azt is megmutatja, hogy a háború következményei fokozatosan beépülnek az orosz jogrendbe. A hadsereg feltöltését, a veteránok státuszát, a büntetőjogi kedvezményeket és most már a kifizetések visszakövetelését is külön szabályok rendezik. A rendkívüli háborús gyakorlatok egy része így tartós intézményi elemmé válhat.

Európai szempontból a folyamat azért fontos, mert az orosz hadsereg személyi utánpótlásának fenntarthatósága közvetlenül befolyásolja a háború időtartamát. Ha Moszkva továbbra is képes magas fizetésekkel elegendő szerződésest toborozni, kisebb a kényszer egy politikailag kockázatos általános mozgósításra. A rendszer társadalmi mellékhatásai ugyanakkor évről évre növekednek.

A mostani intézkedés tehát jóval szűkebb annál, mint amekkora problémára válaszolni próbál. Egy prémium részleges visszafizettetése pénzügyi büntetés lehet az elítélt katonának, de nem oldja meg a háborús traumák, a börtöntoborzás, az erőszak és a veteránok visszailleszkedésének kérdését. A tervezet inkább annak jele, hogy az orosz állam már a fronton kívül is egyre több helyen találkozik a hosszú háború következményeivel.