Európa meghallja a vészharangot?

Szász-Anhalt a legkisebb német tartományok közé tartozik alig több mint kétmillió lakossal. A német gazdaság teljesítményében csekély szerepet játszik, Berlinből nézve ezért sokáig távolságtartással tekintettek az ottani folyamatokra, a jobbratolódásra: a keletnémet elégedetlenség különös laboratóriumaként emlegették. Az Alternatíva Németországért (AfD) vasárnapi földcsuszamlásszerű győzelme óta ez a magyarázat már nagyon kevés.

Nem elég ugyanis arra hivatkozni, hogy Kelet-Németország mégiscsak más: az újraegyesítés utáni társadalmi veszteségek, a fiatalok elvándorlása, az alacsonyabb vagyon, a Berlin iránti bizalmatlanság és Oroszország eltérő történelmi megítélése magyarázza az AfD megerősödését. Ez már csak azért sem kielégítő magyarázat, mert a populista erő nem csak keletnémet párt, országosan is 27–28 százalék körüli a népszerűsége, mintegy öt százalékkal előzi meg a keresztény uniópártokat, a CDU/CSU-t.

Németország közel került ahhoz, hogy a háború utáni időszakban először legyen szélsőjobboldali tartományi kormánya.

A következő próbát már szeptember 20-án tartják. Mecklenburg-Elő-Pomerániában 35 százalékra méri az AfD-t, 32-re Manuela Schwesig tartományi miniszterelnök szociáldemokrata pártját. Itt korántsem annyira drámai helyzet, mint Szász-Anhaltban: a választók 56 százaléka továbbra is SPD vezette kormányt szeretne, és Schwesiget személyesen is jóval többen választanák miniszterelnöknek, mint az AfD jelöltjét. Ugyanezen a napon Berlinben is szavaznak, ahol az AfD nagyjából 18 százalékon áll. Vagyis nincs szó keletnémet dominóról. A többi keletnémet tartományban, Szászországban, Türingiában és Brandenburgban pedig a következő tartományi választást csak 2029-ben tartják.

Korai lenne tehát pánikba esni, de meg kell kondítani a vészharangot és nem csak Németországban, hanem Európában is. A keletnémet tartományokban ugyanis egy olyan párt áll az élen, amelynek vezetői nyíltan kampányolnak az Európai Unióból és az euróövezetből való kilépés mellett.

Németország az EU legnagyobb gazdasága, legnépesebb tagállama és az Ukrajna támogatásáról, az orosz szankciókról, a védelemről, a költségvetésről és a bővítésről szóló kompromisszumok egyik nélkülözhetetlen szereplője. Az AfD megerősödése a CDU jobbra tolódását eredményezheti és erősítheti a németeknek a közös Európával szembeni szkepticizmusát.

Ugyanakkor a tartományi választások még nem változtatják meg Németország európai elköteleződését. Nagyobb próbatétel lesz az EU számára Franciaország. A 2027-es elnökválasztáson Emmanuel Macron nem indulhat újra. Marine Le Pen a nyári fellebbviteli ítélet után ismét versenyben van, és felmérések szerint 33–35 százalékra számíthat az első fordulóban. Sőt, a második fordulóban is győzhet több felmérés szerint.

A jobboldali populista politikus elnöksége már alapjaiban változtatná meg az Uniót. A Nemzeti Tömörülés (RN) ugyan már nem a Frexit programjával kampányol, és egy Le Pen-elnökség sem jelentené automatikusan Párizs távozását az EU-ból. Sokkal valószínűbb volna, hogy Le Pen belülről akarná megreformálni az Uniót, ami azt jelentené, hogy egy sor jogkört vonnának el Brüsszeltől, csökkentenék a közösség költségvetését, kevesebb pénz jutna köztük Magyarországnak.

Ha Németország mindeközben képtelen volna kikecmeregni a politikai válságból, akkor az EU igaz vezető nélkül maradna, ami súlyos következményekkel járna a mai geopolitikai helyzetben, amikor az EU mind nagyobb nyomás alá kerül az USA és Kína részéről és komoly erőfeszítéseket kell tennie saját védelme szavatolására.

Szász-Anhalt még messze nem jelenti Európa halálos ítéletét. De komoly figyelmeztetés. És jelzés arra, hogy valamit másként kell csinálni. Mert egyre kevesebben érzik úgy, hogy a jelenlegi Európa képes jobb életet kínálni nekik.