Vatikáni-kínai alkudozás a püspöki székekért

Andrew Ting Jang atyát a délnyugat-kínai Csungking érsekévé szentelték, betöltve a nagyvárosi főegyházmegyei széket, amely 2001 márciusa óta üresen állt. A csungkingi Szent József-székesegyházban megtartott ünnepélyes szertartás a tizennyolcadik olyan püspökszentelés, amely a Szentszék és a Kínai Népköztársaság között született ideiglenes megállapodás keretei között valósult meg. A szentszéki közlemények alapján Ting atya kinevezéséről még július végén döntött XIV. Leó pápa, az esemény nyilvános bejelentésére és a felszentelésre azonban a vatikáni gyakorlatnak megfelelően csak az ünnepélyes szertartás napján került sor. Az 1981-ben született új érsek a pekingi nemzeti szemináriumban végzett teológiai tanulmányai után a római Pápai Szent Kereszt Egyetemen szerzett magasabb tudományos fokozatot, majd hazatérve Csungking különböző plébániáin végzett lelkipásztori szolgálatot.

A csungkingi szentelés rövid időn belül a negyedik főpásztori beiktatás volt Kínában, és a nyolcadik XIV. Leó pápa pontifikátusának kezdete óta. A szentszéki diplomácia és a pekingi egyházügyi hatóságok közötti egyeztetések dinamikája jól mutatja, hogy az egyházfő elkötelezett a Ferenc pápa által megkezdett párbeszéd folytatása mellett. A vatikáni diplomácia ugyanakkor igyekszik finomítani a kinevezések közzétételi sorrendjét. A csungkingi kinevezés dátuma korábbi volt, mint a Sanhszi tartománybeli Tatong egyházmegyébe kinevezett Paul Liu Hung-kang püspöké, a nyilvános kihirdetés sorrendje mégis felcserélődött. Az egyházi adminisztráció ezzel a módszerrel biztosítja, hogy a helyi hatóságokkal folytatott egyeztetések zökkenőmentesen záruljanak a nyilvánosság kizárásával.

A Vatikán és Peking közötti viszony alapjait a 2018-ban aláírt ideiglenes megállapodás fektette le, amelyet a felek kétéves periódusok után 2024-ben újabb négy évre, egészen 2028-ig meghosszabbítottak. A pápai állam és Kína között 1951-ben szakadtak meg a diplomáciai kapcsolatok, miután a Mao Ce-tung vezette kommunista hatalom kiutasította az országos pápai nunciust és állami ellenőrzés alá vonta a vallási szervezeteket. Ezt követően a kínai katolikus közösség kettészakadt: a kommunista párt által felügyelt, államilag elismert Kínai Hazafias Katolikus Szövetségre, valamint a Vatikánhoz és a pápához hű, illegálisan működő katakomba-egyházra. A kettős struktúra évtizedeken át tartó feszültségeket és törvénytelen püspökszenteléseket eredményezett, amelyeket Rómában kiközösítéssel sújtottak.

A 2018-as paktum pontos szövegét a felek mindmáig szigorú titokként kezelik, ám a nyilvánosságra került eljárásrend alapján a püspökjelölteket a helyi kínai egyházmegyei testületek és az állami hatóságok közösen választják ki, míg a pápát megilleti a végső döntés és a vétójog. A megállapodás értelmében a Szentszék kötelezte magát arra, hogy nem nevez ki püspököt a pekingi kormányzat előzetes jóváhagyása nélkül, cserébe Kína elismeri a római pápa egyházfői joghatóságát. A paktum aláírását követően Ferenc pápa rendezte a korábban államilag kinevezett, kiközösített kínai püspökök státuszát, és feloldotta az egyházjogi büntetéseket.

XIV. Leó pápa megválasztása óta a vatikáni diplomácia több olyan visszamenőleges lépést is jóváhagyott, amely a katakomba-egyház püspökeinek legális polgári elismerését szolgálta. Fukien tartományban Joseph Lin Jün-tuan püspököt, akit még 2017-ben szenteltek fel titokban, a Vatikán segédpüspökké nevezte ki, amit követően a kínai állami hatóságok is hivatalosan elismerték civil státuszát. Hasonló eljárás keretében egyesítették a Hopej tartománybeli Hszuanhua és Hsziuvancsi egyházmegyéket, létrehozva az új Csangcsiakou-i egyházmegyét, ahová a korábbi katakomba-püspököket koordinálták be segédpüspöki és emeritus státuszba, megszüntetve a párhuzamos egyházmegyei struktúrákat.

A megállapodás teherbírását komoly próbatétel elé állította a Ferenc pápa halálát követő vatikáni széküresedés időszaka. A pápai interregnum alatt a pekingi egyházügyi hatóságok két esetben is egyoldalúan kezdeményezték püspökök kiválasztását. A sanghaji Szent Ignác-székesegyházban felszentelt Ignatius Vu Csiencsin segédpüspököt, valamint a Henan tartománybeli Hszincsiang apostoli prefektúráját átvevő Francis Li Csiencsin püspököt a helyi papi és világi gyűlés még a széküresedés idején választotta meg. A Vatikán a pápaválasztást követően, a diplomáciai feszültségek elkerülése érdekében visszamenőlegesen jóváhagyta mindkét kinevezést, formálisan beillesztve azokat a kétoldalú megállapodás keretei közé.

A vatikáni-kínai paktum megítélése rendkívül megosztó a nemzetközi egyházi és politikai életben. A megállapodás védelmezői és a szentszéki diplomaták azzal érvelnek, hogy a megegyezés az egyetlen reális eszköz arra, hogy megakadályozzák a kínai katolikus egyház teljes elszakadását Rómától, és biztosítsák a püspöki utódlás törvényességét. A paktum révén sikerült felszámolni a párhuzamos püspökszenteléseket, és a Kínában működő összes katolikus püspök teljes közösségben áll a pápával. A szentszéki stratégia célja, hogy a pásztor nélkül maradt egyházmegyékbe elismert vezetőket állítsanak, és fokozatosan javítsák a hívők mindennapi vallásgyakorlásának jogi feltételeit.

A bírálók és a katakomba-egyház korábbi képviselői ezzel szemben azzal vádolják a Vatikánt, hogy elárulta a kommunista elnyomás alatt évtizedekig hűségesen kitartó földalatti közösségeket. A kritikusok rámutatnak arra, hogy a megállapodás ellenére a kínai államvezetés továbbra is szigorúan kényszeríti az egyházat arra, hogy rendelje magát alá a szocialista ideológiának és a Kínai Kommunista Párt elvárásainak. A vallási épületekről eltávolítják a keresztet, korlátozzák a kiskorúak vallási oktatását, és a lelkipásztoroktól elvárják a politikai hűségnyilatkozatok aláírását.

A kínai államvezetés számára a Vatikánnal kötött egyezmény kiemelkedő külpolitikai eredményt jelent. Peking a paktum révén sikeresen integrálta az egyházi struktúrákat az állami ellenőrzési rendszerbe, miközben nemzetközi szinten a vallásszabadság biztosítékaként mutathatja fel a szentszéki együttműködést. A kínai hatóságok kihasználják, hogy a Vatikán a diplomációjában elkerüli a nyílt politikai konfrontációt, így a vallásügyi igazgatás hatékonyan korlátozhatja a külföldi egyházi befolyást.

A következő évek kulcskérdése az lesz, hogy a 2028-ig meghosszabbított megállapodás képes lesz-e valódi védelmet nyújtani a helyi hívőknek, vagy csupán az állami kontroll adminisztratív eszközévé válik. A csungkingi érsekszentelés és a Belső-Mongóliában, Sanhsziban végrehajtott legutóbbi püspöki kinevezések jelzik, hogy a gépezet működik, ám a Vatikán mozgástere továbbra is rendkívül korlátozott a kínai belpolitikai viszonyok között. XIV. Leó pápa pontifikátusa alatt a Szentszék a kompromisszumos út folytatása mellett köteleződött el, abban a reményben, hogy a fokozatos jelenlét hosszabb távon biztosíthatja a katolikus egyház megmaradását a távol-keleti országban.