Titkos figyelmeztetést figyelmen kívül hagyva hibázott

Súlyos politikai és biztonsági hullámokat vetett Izraelben az a tényfeltáró cikk, amely a Haarez című napilapban jelent meg, és amely szerint Benjamin Netanjahu miniszterelnök közvetlen és egyértelmű figyelmeztetést kapott a Hamász készülő akciójáról jó másfél héttel a 2023. október 7-i terrortámadás előtt. Az oknyomozás adatai szerint a kormányfő semmilyen érdemi lépést nem tett a kapott információval, és a védelmi apparátus vezetőit sem tájékoztatta a hallottakról. A nyilvánosságra hozott részletek Shlomi Eldar és Ruth Yuval újságírók készülő könyvéből származnak, akik a gázai túszdrámát és annak hátterét dolgozták fel terjedelmes kutatómunkával. A feltáró munka során tucatnyi diplomáciai és biztonsági forrást szólaltattak meg, beleértve izraeli, arab és nyugati tisztségviselőket.

A vizsgálat középpontjában egy 45 perces telefonbeszélgetés áll, amelyre 2023 szeptemberének végén került sor. A vonal egyik végén Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök, a másik végén pedig Mohammad bin Zájid al-Nahjan, az Egyesült Arab Emírségek elnöke állt. Az emírségi államfő rendkívüli határozottsággal hívta fel az izraeli vezető figyelmét arra, hogy a Gázai övezetet irányító Hamász valami rendkívül nagy szabású akcióra készül, amely vérontáshoz vezethet, és amely felboríthatja a térség törékeny egyensúlyát. Az elnök a beszélgetésben megjegyezte, hogy egy ilyen eszkaláció a korábban nagy nehezen tető alá hozott Ábrahám-egyezményt is súlyosan veszélyeztetné.

Az emírségi elnök környezetéhez tartozó palesztínai tanácsadó, aki maga is gázai származású és széles körű kapcsolatrendszerrel rendelkezik, szintén nyomatékosította az információ súlyát. Netanjahu reakciója azonban meglepően hideg és magabiztos volt. Az izraeli miniszterelnök a telefonban biztosította partnerségét arról, hogy Izrael minden lehetséges forgatókönyvre felkészült, és a Gázai övezet teljes ellenőrzés alatt áll. Netanjahu úgy vélte, hogy amennyiben sor kerül valamilyen feszültségre, az legfeljebb Ciszjordániában következhet be, de a gázai határvonalon nincs oka az aggodalomra.

A tényfeltáró anyag további részletei szerint a figyelmeztetés hátterében maga Jahja Szinvár, a Hamász gázai vezetője állt, aki közvetítőkön keresztül próbált nyomást gyakorolni az izraeli félre. Szinvár az üzenetekben úgy fogalmazott, hogy ha Izrael nem enged el egy meghatározott számú palesztin foglyot a börtönökből, akkor földindulásra és óriási meglepetésre kell felkészülnie. Az emírségi elnök tanácsadója ezt a kijelentést egyértelmű hadüzenetként értelmezte, s ezért kezdeményezték a legfelsőbb szintű egyeztetést az izraeli miniszterelnökkel. Netanjahu azonban nem adta át ezt az érdemi figyelmeztetést a belső biztonsági szolgálat, a Sin Bét, a hírszerzés, vagyis a Moszad, de még a vezérkar vezetőjének sem.

A cikkben megszólaló névtelen izraeli biztonsági tisztségviselők kifejtették, hogy ha tudomásuk lett volna az emírségi elnök által átadott jelzésről, akkor teljesen más megvilágításba került volna a saját hírszerzési csatornáik által fogott egyéb adatmozaik is. Szeptember folyamán ugyanis a Sin Bét kapott már egy jelzést arról, hogy Szinvár földindulást emleget, de az akkori elemzések ezt nem egy átfogó katonai szárazföldi inváziónak tulajdonították, hanem esetleg egy magas rangú túsz elrablási kísérletének. A két különálló információforrás összekapcsolása alapjaiban változtathatta volna meg a határvédelmi erők készenléti szintjét a kritikus napokban.

A nyilvánosságra kerülő részletek időzítése rendkívül érzékeny politikai pillanatban történt, hiszen Izraelben éppen a választási kampány zajlik, aminek a középpontjában az október 7-i mészárlásért viselt felelősség áll. Az ellenzéki pártok és a katonai vezetés volt alakjai politikai és vezetői csődnek nevezik a kormányfő magatartását. Ezzel szemben a kormánypárti koalíció és a miniszterelnöki hivatal próbálja hárítani a felelősséget, miközben a hadsereget és a belső hírszerzést vádolják azzal, hogy nem adtak időben riasztást a támadás hajnalán.

A miniszterelnöki hivatal a Haaretz megkeresésére határozottan visszautasította az állításokat, és kitalációnak, hazugságnak nevezte azokat. A hivatalos közlemény szerint Netanjahu a kérdéses időszakban nem folytatott telefonbeszélgetést az Egyesült Arab Emírségek elnökével, így semmiféle figyelmeztetést nem kapott. Az oknyomozást végző újságírók viszont több egymástól független diplomáciai forrásra, feljegyzésekre és belső dokumentumokra hivatkozva állítják, hogy a beszélgetés megtörtént, és annak leirata létezik.

A nyilvános vitát tovább élezte Sara Netanjahu, a miniszterelnök felesége, aki a kormánypárti 14-es csatornának adott interjújában újabb elméleteket hangoztatott. Állítása szerint az ellenzék egyik meghatározó alakja, Jair Golán előre tudott a készülő mészárlásról, mégsem tett semmit. Golán, aki a baloldali Demokraták pártszövetség vezetője, az október 7-i események során személyes bátorságával tűnt ki: a támadás reggelén egy szál egyenruhában és fegyverrel a kocsijába ült, és a Nova zenei fesztivál helyszínére hajtott, ahonnan több fiatal életét mentette meg. A kormánypárti médiában megfogalmazott vádak célja a kritikusok szerint pontosan az ilyen ellenzéki alakok hiteltelenítése.

Sara Netanjahu és maga a miniszterelnök is nyilvánosan hangoztatta azt a vádat, hogy a katonai és biztonsági szervek vezetői október 7-én hajnalban egyszerűen nem ébresztették fel a kormányfőt, amikor az első gyanús mozgásokat észlelték a gázai határnál. Ez a narratíva azt a célt szolgálja, hogy a katasztrófa felelősségét kizárólag az operatív szinten lévő parancsnokokra hárítsák, felmentve a politikai döntéshozókat a stratégiai vakfoltok és az éveken át folytatott hibás koncepció alól.

A vizsgálat egy másik elgondolkodtató elemre is fény derített, amely a háború első napjaira vonatkozik. A kutatás szerint a Hamász már a katonai konfliktus legelején hajlandó lett volna elengedni az összes 18 év alatti és ötven év feletti túszt Katar közvetítésével. Az izraeli vezetés azonban ekkor élből elutasította a tárgyalási ajánlatot, mondván, hogy nem lépnek kapcsolatba a terrorszervezettel, és a katonai nyomásgyakorlást választják helyette. Ez a döntés komoly felháborodást váltott ki a túszok családtagjai körében, akik azóta is a kormány elhibázott stratégiáját kritikával illetik.

Az október 7-i tragédia során a terrorszervezet tagjai több mint 1200 embert gyilkoltak meg Izrael déli részén, és 251 túszt hurcoltak magukkal a Gázai övezetbe. A túszok között csecsemők, kisgyermekek és idős emberek is voltak. A későbbi akciók és megállapodások során eddig mindössze 168 ember térhetett vissza élve az otthonába, míg a többiek sorsa vagy halála továbbra is nyitott kérdés a politikai és katonai vezetés számára.

A most napvilágra került dokumentumok és tanúvallomások alapján a politikai ellenzék azonnali független állami vizsgálóbizottság felállítását követeli. Az ítéletet a választók mondják majd ki a közelgő választásokon, ahol a biztonság megteremtésének és a tragédia megelőzhetőségének kérdése vált a legfontosabb kampánytémává.