Rekordhiány, amelyből 2187 milliárd visszajöhet

A magyar költségvetés augusztusban olyan számot produkált, amely önmagában történelmi: az államháztartás központi alrendszerének pénzforgalmi hiánya egyetlen hónap alatt 2311,2 milliárd forinttal nőtt. Nyolc hónap után az összesített deficit 5169,1 milliárd forint, vagyis már meghaladja az eredeti éves pénzforgalmi hiánycélt. Ha csak ezt a két adatot nézzük, úgy tűnhet, mintha néhány hét alatt szétesett volna a költségvetés. A részletek azonban egészen más történetet mutatnak: az augusztusi mínuszból 2186,9 milliárd forint az uniós helyreállítási programok előfinanszírozásához kapcsolódott.

Ez nem könyvelési trükk, hanem a pénzforgalmi szemlélet sajátossága. A magyar állam az RRF-programokhoz kapcsolódó beruházásokra és kifizetésekre előre biztosította a forrást, miközben az Európai Uniótól járó bevétel később, a kormány várakozása szerint decemberben érkezik meg. Augusztusban tehát a kiadás már megjelent a kasszában, a hozzá kapcsolódó bevétel még nem. Ha ezt az egyszeri tételt kivesszük, a Pénzügyminisztérium számítása szerint a havi hiány mindössze 124,3 milliárd forint lett volna.

Ettől a rekord még rekord marad. A pénz ténylegesen kiment az államkincstárból, és amíg az uniós átutalás nem érkezik meg, a magyar államnak finanszíroznia kell a különbséget. Ez állampapír-kibocsátást, likviditási igényt és kamatköltséget jelenthet. A vita ezért nem arról szól, hogy „valódi-e” a 2311 milliárdos hiány. Valódi. A helyes kérdés az, hogy tartós költségvetési egyensúlyromlást jelez-e. A rendelkezésre álló adatok alapján ennek nagy része nem tartós, hanem időzítési eltérés.

A különbségtétel azért különösen fontos, mert a magyar költségvetés eleve feszült helyzetben van. A kormány az év során jelentősen megemelte a hiányvárakozását, és a 2026-os deficit a korábbi tervekhez képest jóval magasabb lehet. Az új kabinet az örökölt költségvetési pályával, a választás előtti kiadásokkal, a magas kamatterhekkel és az uniós pénzek elhúzódó beérkezésével magyarázza a helyzetet. Az ellenzék ezzel szemben arra mutat rá, hogy a Tisza-kormány saját új programjai és kiadásai is terhelik az egyenleget. A két állítás nem zárja ki egymást: az induló pozíció és az új döntések egyaránt számítanak.

A mostani adat legnagyobb veszélye a politikai kommunikációban van. A 2311 milliárdos rekordhiány alkalmas arra, hogy katasztrófaként jelenjen meg, a 124 milliárdos korrigált szám pedig arra, hogy a kormány azt mondja: nincs itt semmi látnivaló. Egyik olvasat sem teljes. A pénzforgalmi hiány azért fontos, mert megmutatja, mennyi finanszírozásra van ténylegesen szüksége az államnak. Az egyszeri tételekkel korrigált egyenleg pedig azért, mert jobban jelzi az alapfolyamatokat. A felelős értékeléshez mindkettőt látni kell.

Az augusztusi adatot ráadásul a júliusi szám tükrében érdemes olvasni. A nyár közepén a költségvetés szokatlanul nagy havi többletet mutatott, amelyet ugyanúgy egyszeri és időzítési tényezők torzítottak. A havi államháztartási adatok ezért különösen akkor félrevezetők, ha egyetlen hónapot választási eredményként vagy gazdaságpolitikai bizonyítványként kezelnek. Az éves ESA-hiány, az államadósság, a kamatkiadások és a strukturális egyenleg sokkal jobb képet ad arról, fenntartható-e a költségvetési pálya.

A decemberi uniós bevétel azonban nem automatikus. Az RRF-pénzek folyósítása mérföldkövekhez, jogállamisági és szakpolitikai feltételekhez kötődik. A kormány az elmúlt hónapokban több jogszabályt módosított azért, hogy hozzáférjen a korábban blokkolt forrásokhoz, és jelentős összegeket már megnyitottak Magyarország számára. Az előfinanszírozás logikája arra épül, hogy a vállalt feltételek teljesülnek és a Bizottság kifizeti az igényelt összeget. Ha a bevétel késik, az átmeneti finanszírozási teher hosszabb ideig a magyar költségvetésen marad.

Ez teszi decembert az idei költségvetés egyik legfontosabb hónapjává. Ha a 2186,9 milliárd forinthoz kapcsolódó uniós bevétel valóban beérkezik, akkor az év végi pénzforgalmi egyenleg látványosan javulhat, és az augusztusi rekord nagy része visszafordul. Ha csak részben vagy késve érkezik meg, a kormánynak nagyobb finanszírozási igénnyel kell számolnia. A kérdés tehát nem egyszerűen az, mekkora volt a hiány augusztusban, hanem hogy az állam mennyi kockázatot vállalt az uniós pénzek megelőlegezésével.

A Pénzügyminisztérium a kommunikáció módján is változtat. Októbertől a havi költségvetési gyorstájékoztatót már a harmadik munkanapon közzéteszik. Ez technikai részletnek tűnhet, pedig fontos. A magyar államháztartási adatok hosszú ideig később és kevesebb magyarázattal jelentek meg, mint amennyit a piac és a közvélemény igényelt volna. A gyorsabb adatközlés javíthatja az átláthatóságot, feltéve, hogy a fő számok mellett az egyszeri tételek részletes bontása is rendszeresen elérhető lesz.

Az igazi költségvetési kérdés ugyanis nem az RRF-előfinanszírozás, hanem az, mi történik nélküle. A minisztérium szerint az egyszeri tételtől megtisztított augusztusi 124,3 milliárdos hiány azt mutatja, hogy a május óta látható kedvezőbb havi folyamatok folytatódtak. Ezt a következő hónapok adatai fogják tesztelni. Ha szeptemberben és októberben is alacsony marad a korrigált deficit, az arra utalhat, hogy a kormány valóban fékezte a kiadásokat vagy javultak a bevételek. Ha újra nagy lyukak jelennek meg, akkor az augusztusi magyarázat kevésbé lesz megnyugtató.

A magas hiány azért különösen érzékeny, mert Magyarország kamatkiadásai továbbra is jelentősek. A korábbi inflációs időszakban kibocsátott magas kamatozású állampapírok, a devizaadósság finanszírozása és a kockázati felár mind növeli azt az összeget, amelyet az állam nem közszolgáltatásra vagy beruházásra, hanem a korábbi adósság finanszírozására költ. Még egy átmeneti, több mint kétezer milliárdos finanszírozási igénynek is van ára, akkor is, ha később uniós bevétel ellensúlyozza.

A forint szempontjából is fontos a költségvetési hitelesség. A szeptember 8-i inflációs adat után a magyar fizetőeszköz gyengült, miközben a száz dollár fölé emelkedő olajár új külső kockázatot jelent. A befektetők nemcsak azt figyelik, mennyi a pillanatnyi deficit, hanem azt is, van-e hihető középtávú terv a hiány és az államadósság csökkentésére. Ha a kormány azt ígéri, hogy 2027-től konszolidáció indul, akkor az idei egyszeri tételek mellett már a jövő évi költségvetési döntések is számítanak.

Az ellenzék számára a rekordhiány kézenfekvő támadási felület. A kormány számára pedig az örökölt állapot és az uniós előfinanszírozás kézenfekvő védekezés. A szakmai vita ennél bonyolultabb. A kabinetnek azt kell megmutatnia, hogy a saját, szabadon alakítható kiadásainál valóban van-e fegyelem, miközben az ellenzéki kritikának is külön kell választania az egyszeri cash-flow hatást a tartós költekezéstől. Ellenkező esetben a közpénzügyi vita két kiragadott szám versenyévé válik.

A következő hetekben több adat segíthet eldönteni, melyik értelmezés áll közelebb a valósághoz. Szeptember közepén érkeznek az adóbevételek újabb részletei, később a részletes államháztartási mérleg, ősszel pedig már látszani fog, hogyan alakulnak a kamatkiadások, az áfabevételek és a központi költségvetési szervek költései. A kormány új intézkedései – például a gyermekvédelmi többletforrások vagy az energiaárak esetleges támogatása – szintén módosíthatják a pályát.

A 2026-os költségvetés különös átmeneti év. Az új kormány egyszerre próbálja finanszírozni a korábban befagyasztott uniós programok újraindítását, teljesíteni választási vállalásainak egy részét és kezelni az előző évek magas hiányának örökségét. Ez politikailag csábító helyzet a költekezésre, pénzügyileg viszont szűk mozgásteret jelent. Az RRF-pénzek megelőlegezése akkor racionális, ha gyorsítja a beruházásokat és a bevétel biztosan érkezik. Ugyanez kockázatos, ha a folyósítás bizonytalan vagy a költségvetés alapfolyamatai közben nem javulnak.

Az augusztusi rekord ezért jó példa arra, miért kell óvatosan bánni a költségvetési rekordokkal. A 2311,2 milliárdos havi mínusz történelmi, de nem azt jelenti, hogy ennyivel romlott egy hónap alatt az állam tartós pénzügyi helyzete. A 124,3 milliárdos korrigált hiány sokkal kedvezőbb, de nem teszi semmissé a finanszírozási terhet és az éves deficit magas szintjét. Mindkét szám igaz, csak más kérdésre válaszol.

A valódi bizonyítvány decemberben készül. Addigra kiderül, hogy az uniós pénzek valóban visszatöltik-e az augusztusban megnyílt lyuk nagy részét, és közben sikerül-e kordában tartani a normál költségvetési kiadásokat. Ha igen, a rekordhiány főként naptári és finanszírozási anomáliaként marad meg. Ha nem, akkor szeptember 8. nem egy félreérthető statisztikai rekord, hanem egy jóval tartósabb költségvetési probléma korai figyelmeztetése lesz.