Moszkvai kapcsolatok szövetsége a keleti tartományban
Szász-Anhaltban a választási győzelmet elért radikális jobboldali AfD a baloldali gyökerű, ám szintén oroszbarát formációval, a BSW-vel keresi a közös pontokat a kormányzáshoz.
A szász-anhalti tartományi választásokat követően rendkívül összetett politikai helyzet alakult ki Németországban, miután a jobboldali populista Alternatíva Németországért (AfDÖ 43,8 százalékos eredményt érve el a magdeburgi törvényhozás legerősebb alakulatává vált. Ulrich Siegmund, a szervezet tartományi csúcsjelöltje az elmúlt napokban intenzív tárgyalásokat kezdett a háttérben, mivel a megszerzett 39 képviselői hely önmagában nem elegendő a 42 fős abszolút többség biztosításához. A tartományi miniszterelnöki tisztség elnyeréséhez és a későbbi jogalkotáshoz legalább három külső képviselő támogatását kell megszerezenie. Az egyeztetésre szóló hivatalos meghívót a törvényhozásba bejutott összes frakciónak megküldték, ám a hagyományos pártok határozottan elzárkóznak a közös munkától. Egyetlen olyan alakulat található a tartományi parlamentben, amely nyitottságot mutat a párbeszédre: a Sahra Wagenknecht Szövetség (BSW), amely 5,3 százalékos eredményével öt mandátumot szerzett.
A két teljesen eltérő ideológiai gyökerű politikai erőt összekötő legszorosabb és leginkább meghatározó kapocs az oroszbarát külpolitikai és gazdasági elképzelésekben rejlik. A szövetségi és tartományi szinten egyaránt hangoztatott retorikájuk szerint a Kelet-Európát érintő háborús szankciós politika súlyos károkat okoz a német gazdaságnak. Mindkét alakulat hivatalos dokumentumaiban és megnyilvánulásaiban szorgalmazza az Oroszországgal való diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok rendezését, a megszakadt gázszállítási szerződések megújítását, valamint a gazdasági elszigetelés feladását. A Sahra Wagenknecht Szövetség szász-anhalti társelnöke, Thomas Schulze nyíltan utalt arra, hogy a szankciók ellenzése és az energiaimport felújítása tekintetében jelentős az egyetértés a két szervezet között. Az orosz földgáz szállítására kiépített Nord Stream vezetékek ismételt üzembe helyezésének követelése mindkét oldalról központi elemként jelenik meg a nyilvános vitákban.
A Moszkvához fűződő viszony nem merül ki a gazdasági szféra támogatásában, hanem mélyebb társadalmi és diplomáciai területekre is kiterjed. Az orosz külpolitikai lépésekkel szembeni kritikus hangokat mindkét tábor a mainstream média és a szövetségi kormány oroszellenes stratégiájának tulajdonítja. A diák- és kulturális csereprogramok újraindítását Oroszországgal kifejezetten támogatja a két politikai csoport, erősítve a társadalmi kapcsolatok felélesztését. Berlinben és Magdeburgban a politikai elemzők és a kritikusok már nyíltan Kreml-koalíció néven emlegetik a két párt közötti közeledést, kiemelve, hogy a tartományi döntéshozatalba az orosz érdekek közvetetten utat találhatnak.
A két szervezet közötti átfedések a migrációs kérdésekben és a nyilvánosság szerkezetéhez való hozzáállásban is világosan kirajzolódnak. Bár az elvi alapvetésekben akadnak eltérések, a gyakorlati lépéseket illetően mindkét fél a szigorúbb határőrizetet és a rendezetlen bevándorlás megállítását sürgeti. A közszolgálati média működésének bírálata szintén közös felületet teremt számukra: míg a baloldali gyökerű formáció az ellenőrző struktúrák átfogó átalakítását szorgalmazza, addig a radikális jobboldal a kötelező médiadíj eltörlését követeli. Sokatmondó közös tapasztalatuk, hogy álláspontjuk szerint Németországban a nyilvános véleménynyilvánítás korlátok közé szorult, és a társadalmi vitákat bizonyos tabuk korlátozzák.
A kormánypártok által korábban felállított politikai tűzfal, az úgynevezett Brandmauer elutasítása szintén összeköti a két szervezetet. A Sahra Wagenknecht Szövetség helyi vezetése egyértelművé tette, hogy a politikai elszigetelés koncepcióját nem tartják irányadónak, és minden parlamenti szereplővel hajlandóak tárgyalóasztalhoz ülni. Bár az oktatáspolitikában – például a sajátos nevelési igényű vagy menekült gyermekek elkülönített osztályokban való oktatásának kérdésében – komoly nézeteltérések vannak közöttük, a politikai mozgástér tágítása felülírja a tartalmi vitákat. A szövetségi pártvezetés hivatalosan elutasítja a közvetlen koalíciót, ugyanakkor egy olyan pártok feletti, független miniszterelnök-jelölt támogatását mérlegeli, akit mindkét frakció el tudna fogadni.
A szász-anhalti események szervesen illeszkednek abba a szélesebb európai folyamatba, amelyben a rendszerkritikus, sok esetben Moszkvához törlesztő erők látványos támogatottságot érnek el. A választói elégedetlenséget jelentős részben a szövetségi kormány gazdasági és szociális reformjai táplálják. A nyugdíjkorhatár átalakítása, a szociális juttatások szigorítása és az egészségügyi rendszer átszervezése széles körű ellenállást váltott ki a lakosság körében. A választók túlnyomó többsége a reformkurzus korrekcióját követeli, és a bizonytalanságot a közösségi média csatornáin terjedő információk tovább fokozzák.
Az oroszbarát retorikát alkalmazó pártok térnyerésének hátterében az az ígéret áll, hogy a megváltozott gazdasági környezetben a korábbi állapotok visszaállítását hangoztatják. A lakossági aggodalmakra építve azt a nézetet terjesztik, hogy az Oroszországgal való kapcsolatok rendezése azonnal megoldást jelentene a gazdasági nehézségekre és az energiaárak emelkedésére. A Németországban zajló politikai folyamatok azt mutatják, hogy a külpolitikai igazodás és a kelet felé mutató elkötelezettség miként válhat a tartományi kormányalakítási egyeztetések legfőbb tényezőjévé.
A hagyományos szövetségi pártok nehezen találják a hatékony válaszlépéseket a tartományi fejleményekre, miközben a korábbi választói bázisok átalakulása folyamatosan halad előre. A centrista alakulatok kihívással küzdenek az orosz információs jelenlét és a populisták egyszerűsített üzeneteivel szemben. Szász-Anhalt példája azt jelzi, hogy a szélsőjobboldali és a baloldali gyökerű, de külpolitikailag egyaránt keletre húzó erők képesek olyan taktikai együttműködésre, amely érdemben befolyásolja a német tartományi politika erőviszonyait.
A parlamenti egyeztetések alakulása a következő hetekben határozza meg, hogy létrejön-e egy külső támogatással működő kormányszerkezet, vagy a tartományi törvényhozásban patthelyzet alakul ki. A fejleményeket nemcsak Berlinben, hanem a többi keleti tartományban is kiemelt figyelemmel követik, hiszen a szász-anhalti minta mintaként szolgálhat a jövőbeli tartományi választások utáni tárgyalásokhoz. Az orosz orientáció jelenléte a német belpolitikában így a tartományi döntéshozatal egyik központi kérdésévé vált.