A BSW nyithatja ki az AfD előtt a hatalom kapuját

A Sahra Wagenknecht Szövetség szász-anhalti vezetése egyhangúlag úgy döntött, hogy elfogadja az Alternatíva Németországért (AfD) tárgyalási meghívását a tartományi kormány megalakításáról. A döntés azért keltett országos figyelmet, mert a CDU, az SPD, a Zöldek és a Balpárt elutasította ugyanezt az ajánlatot, az AfD pedig a hétvégi választáson fölényesen első lett, de három mandátummal elmaradt az abszolút többségtől. A magdeburgi parlamentben így az öt képviselővel rendelkező BSW olyan helyzetbe került, amelyben számarányánál jóval nagyobb politikai súlyt szerezhet.

Az AfD 39 helyet szerzett a 83 tagú Landtagban. Az önálló kormányzáshoz 42 mandátumra lenne szüksége. A CDU 15 képviselőt küld a parlamentbe, az SPD, a Balpárt és a Zöldek nyolc-nyolc helyet kaptak, a BSW pedig ötöt. A matematika első pillantásra világos: ha a Wagenknecht-párt képviselői támogatnák Ulrich Siegmund AfD-s miniszterelnök-jelöltet, a szélsőjobboldali párt meg tudná választani a tartomány vezetőjét. Ehhez még csak az sem szükséges, hogy a két párt klasszikus koalíciós szerződést kössön.

A BSW tartományi elnöke és listavezetője, Thomas Schulze azzal indokolta a tárgyalást, hogy rossz demokratikus gyakorlatnak tartja, ha pártok már magát a beszélgetést is elutasítják. A megbeszélésen az energiaellátásról, az oktatásról és a „békepolitikáról” akarnak tárgyalni. Az utóbbi terület különösen fontos kapcsolódási pont lehet. Az AfD és a BSW egyaránt bírálja Németország Ukrajna-politikájának több elemét, ellenzi a fegyverszállítások további növelését, és a Moszkvával folytatott tárgyalásoknak nagyobb szerepet adna.

A hasonlóságok azonban nem teszik automatikussá az együttműködést. A BSW gazdaság- és szociálpolitikája számos kérdésben baloldali, erősebb állami szerepvállalást és szociális védelmet támogat, miközben az AfD-ben erős a piacpárti és adócsökkentő irány. A két párt migrációs politikája közelebb áll egymáshoz, de a BSW vezetése eddig országosan igyekezett elhatárolódni attól, hogy az AfD tartós szövetségeseként jelenjen meg.

A szász-anhalti helyzet azért különösen érzékeny, mert az AfD helyi szervezetét a tartományi alkotmányvédelmi hivatal 2023 óta bizonyítottan szélsőjobboldali törekvésként kezeli. A hivatal szerint a szervezet politikájában etnikai és vallási alapon leértékelő állítások jelennek meg, és több követelése ütközik az emberi méltóság, valamint a demokratikus rend alapelveivel. Az AfD bíróságon támadta meg a minősítést, az eljárás jelenleg szünetel.

Ez teszi a BSW döntését országos jelentőségűvé. A német politikában évek óta „tűzfalnak” nevezik azt az elvet, amely szerint a demokratikus pártok nem alakítanak kormányt az AfD-vel, és nem támaszkodnak tudatosan a szavazataira. A tűzfal korábban is megingott egyes helyi és tartományi szavazásokon, de egy AfD által vezetett kormány támogatása minőségileg új helyzetet teremtene.

A CDU különösen nehéz helyzetben van. A kereszténydemokraták történelmi vereséget szenvedtek, miközben országosan Friedrich Merz kancellár azt hangsúlyozza, hogy az AfD-vel semmilyen együttműködés nem fogadható el. Magdeburgban ugyanakkor olyan kormányt kellene létrehozni, amely a választás messze legerősebb pártját kihagyja. Ehhez politikailag egymástól távol álló erők összefogására lenne szükség, és a választók egy része ezt könnyen a voksolás eredményének megkerüléseként értelmezheti.

Az AfD pontosan erre építi kommunikációját. A párt azt állítja, hogy a választók világos felhatalmazást adtak neki a kormányzásra, és a többi politikai erő a demokratikus akarat ellenében próbálja távol tartani a hatalomtól. Ez az érv akkor is politikailag hatásos lehet, ha jogilag természetesen nincs olyan szabály, amely szerint a legtöbb szavazatot szerző pártnak automatikusan kormányra kell kerülnie.

A BSW számára a tárgyalás egyszerre lehetőség és veszély. Sahra Wagenknecht pártja az elmúlt időszakban nehezen találta meg stabil helyét az országos pártrendszerben. A keleti tartományokban továbbra is számottevő támogatása van, de a választók egy része az AfD és a Balpárt felől érkezett, ezért minden stratégiai döntés identitáskérdéssé válik. Ha a BSW segít hatalomra juttatni az AfD-t, elveszítheti azokat a támogatókat, akik tiltakozó, de nem szélsőjobboldali alternatívát kerestek. Ha viszont kategorikusan elzárkózik, az AfD-hez közel álló béke- és migrációs politikát kedvelő szavazóit idegenítheti el.

Az országos vezetésnek azt is mérlegelnie kell, milyen precedenst teremtene Szász-Anhalt. Ha egy tartományban működőképes együttműködés alakul ki, más keleti régiókban is nőhet a nyomás hasonló megoldásokra. Ez fokozatosan átírhatná a német pártrendszer eddigi koalíciós szabályait, különösen ott, ahol az AfD negyven százalék körüli eredményre képes.

Az ügy európai szempontból is jelentős. Egy AfD által vezetett tartomány nem alakíthatná közvetlenül Berlin külpolitikáját, de a Bundesraton keresztül részt venne a szövetségi törvényhozásban, és saját hatáskörében komoly befolyása lenne az oktatásra, rendőrségre, közigazgatásra és médiapolitikára. Az első AfD-s tartományi miniszterelnök politikai áttörése ráadásul erősítené a párt országos kormányképességének képét.

Magyar szempontból külön figyelmet érdemel a külpolitikai közös nevező. Mindkét párt kritikus az Oroszországgal szembeni szankciók több elemével és az Ukrajnának nyújtott katonai segítség bővítésével kapcsolatban. A magyar közéletben gyakran hivatkozási pont a német keleti tartományok elégedetlensége, és egy AfD–BSW együttműködés új érveket adhat azoknak, akik az uniós oroszpolitika lazítását sürgetik.

A következő napokban még nem feltétlenül koalíciós tárgyalás következik. A BSW egyelőre beszélni akar az AfD-vel, és ez önmagában nem jelent támogatási ígéretet. A politikai jelentősége mégis nagy: a választás után először akadt parlamenti párt, amely nem csukta be az ajtót a győztes előtt. A magdeburgi kormányalakítás ezért könnyen országos tesztté válhat arról, meddig tartható fenn a német politika egyik legfontosabb tabuja.