Óbudai ügy: már a nagytőkéig ér a nyomozás
Veres Tibor gyanúsítása új szintre emelte az óbudai korrupciós ügyet. A nyomozás már több párt politikusait és egy milliárdos üzletembert is érint, de a gyanú és a bizonyított vesztegetés között még hosszú az út.
Az óbudai korrupciós ügy szeptember 10-én olyan szereplőhöz ért el, akinek megjelenése lényegesen megváltoztatja a történet súlyát. A Központi Nyomozó Főügyészség gyanúsítottként hallgatta ki Veres Tibor üzletembert, a Wallis Csoport alapító elnökét. A 24.hu értesülése szerint egy III. kerületi beruházással összefüggésben vesztegetéssel gyanúsítják. Veres szabadlábon védekezik, vele szemben nem indítványoztak kényszerintézkedést. Ügyvédje, Papp Gábor abszurdnak és alaptalannak nevezte a gyanúsítást, panaszt tett ellene, és jelezte, hogy később részletesen cáfolják a hatóság állításait.
Mindez önmagában még nem bizonyítja, hogy az üzletember bűncselekményt követett el. A gyanúsítás a büntetőeljárásnak az a pontja, amikor a hatóság szerint már konkrét személlyel szemben áll fenn megalapozott gyanú, de ezt még bizonyítani kell, a védelem pedig vitathatja a tényállást és a jogi minősítést. A panaszról az ügyészségi rendszerben döntés születik, a nyomozás pedig további bizonyítékok beszerzésével folytatódhat. Verest az ártatlanság vélelme illeti meg.
A hír azért több egy újabb névnél, mert az óbudai ügy eddig elsősorban önkormányzati politikusok, közvetítők és helyi döntéshozók korrupciós történeteként élt a nyilvánosságban. Veres Tibor Magyarország egyik leggazdagabb üzletembere, a Wallis pedig évtizedek óta jelentős szereplője a magyar ingatlan-, autó- és befektetési piacnak. Ha egy ilyen üzleti csoport alapítójával szemben vesztegetési gyanú merül fel egy önkormányzati beruházás kapcsán, az óhatatlanul felveti a kérdést: milyen kapcsolat volt a helyi politikai döntések és a nagy beruházói érdekek között.
A nyomozás különlegessége, hogy több politikai oldal szereplői is megjelentek benne. A sajtóban nyilvánosságra került gyanúsítások között szerepelt Bús Balázs volt fideszes óbudai polgármester, Czeglédy Gergő korábbi MSZP-s és Puskás Péter volt fideszes óbudai alpolgármester, továbbá Őrsi Gergely, a II. kerület MSZP-s polgármestere, Láng Zsolt korábbi fideszes II. kerületi polgármester, Molnár Zsolt volt MSZP-s országgyűlési képviselő, valamint más helyi politikusok. A gyanúsítások tartalma és súlya nem azonos, ezért pusztán a névsorból nem lehet közös bűnszervezetet vagy azonos felelősséget levezetni.
Éppen ez az ügy egyik legfontosabb sajátossága. A korrupciós történeteket a magyar politikai nyilvánosság hajlamos pártlogika szerint olvasni: ha egy politikus érintett, a másik oldal az egész pártra próbálja kiterjeszteni a felelősséget. Az óbudai nyomozás azonban azért lehet különösen tanulságos, mert a gyanú szerint a helyi üzleti és politikai kapcsolatok nem feltétlenül követték a parlamenti törésvonalakat. Egy beruházás engedélyezése, településrendezési döntése vagy önkormányzati szerződése több cikluson, több vezetésen és több párthoz tartozó tisztségviselőn is átmehet.
A vesztegetési ügyek bizonyítása rendszerint nehéz. A hatóságnak nem elég azt megmutatnia, hogy egy üzletembernek érdeke fűződött egy önkormányzati döntéshez, és azt sem, hogy politikusokkal kapcsolatban állt. A bűncselekményhez bizonyítani kell a jogtalan előny adását, ígéretét vagy elfogadását, valamint annak kapcsolatát a hivatalos döntéssel vagy befolyással. Ezt szolgálhatják pénzmozgások, szerződések, közvetítői díjak, telefon- és üzenetváltások, tanúvallomások, lehallgatási anyagok vagy más dokumentumok. A nyomozás valódi tartalma ezért csak akkor lesz megítélhető, ha ezekből több részlet nyilvánosságra kerül vagy az ügy vádemelésig jut.
A Központi Nyomozó Főügyészség június elején összehangolt akciót hajtott végre több önkormányzatnál. Ez arra utalt, hogy a nyomozók nem egyetlen elszigetelt pénzátadásra koncentrálnak, hanem szélesebb kapcsolatrendszert vizsgálnak. A mostani gyanúsítások azt mutatják, hogy az ügy azóta sem szűkült. A 24.hu szerint Veres mellett újabb személyeket is gyanúsítottként hallgattak ki, vagyis a nyomozás következő hetei további neveket és tranzakciókat hozhatnak felszínre.
Az üzleti oldal vizsgálata azért különösen fontos, mert korrupció nincs kizárólag elfogadói oldallal. A közéleti vitákban gyakran a politikus kerül a középpontba, miközben a jogtalan előnyt valakinek fel is kell ajánlania vagy közvetítenie. Ha a nyomozás beruházói érdeket tár fel, akkor azt kell rekonstruálni, milyen gazdasági előny származhatott egy adott önkormányzati döntésből. Egy építési projekt esetében ilyen lehet a beépíthetőség növelése, egy telek funkciójának megváltoztatása, engedélyezési akadály elhárítása, közterületi vagy infrastruktúra-fejlesztési döntés, illetve önkormányzati tulajdonú vagyonhoz kapcsolódó ügylet.
A nyilvánosság előtt egyelőre nem ismert pontosan, melyik III. kerületi beruházás miatt gyanúsították meg Verest, és mi a hatóság konkrét tényállítása. Ezért felelőtlenség lenne egyes Wallis-érdekeltségeket vagy óbudai projekteket találgatás alapján összekapcsolni az üggyel. A következő fontos fejlemény az lehet, hogy a KNYF vagy a védelem a panasz elbírálása után több részletet közöl. Addig a biztos állítás annyi: vesztegetés megalapozott gyanúját közölték az üzletemberrel egy III. kerületi beruházás kapcsán, ő ezt vitatja.
A gyanúsítás gazdasági következményei is érdekesek. A Wallis-csoporthoz több, nyilvánosan működő vagy tőkepiaci jelenléttel rendelkező vállalkozás kapcsolódik. Egy alapító tulajdonos büntetőügye reputációs kockázatot jelenthet akkor is, ha a cégcsoport napi működését közvetlenül nem érinti. A vállalatok számára ezért kulcsfontosságú lesz a világos kommunikáció arról, hogy a gyanú személyes ügy-e, kapcsolódik-e bármely társaság tevékenységéhez, és szükség van-e belső megfelelőségi vizsgálatra. Ezt azonban csak a konkrét tényállás ismeretében lehet eldönteni.
A politikai következmények még nehezebben kiszámíthatók. Az ügy több pártot érintő jellege miatt egyik nagy politikai oldal sem tudja egyszerűen a másik korrupciós botrányaként keretezni anélkül, hogy saját korábbi vagy jelenlegi szereplői ne kerüljenek elő. Ez akár kedvezhet is a tényalapú megközelítésnek: annak, hogy a közvélemény ne pártcímkéket, hanem konkrét döntéseket, pénzmozgásokat és felelősségi szinteket kérjen számon.
Az új kormány számára az ügy egyben intézményi próba. A Tisza a választási kampányban a korrupció elleni fellépést központi ígéretté tette. Egy olyan nyomozás, amelyben ellenzéki, kormánypárti múltú és gazdasági elitből érkező szereplők egyaránt megjelennek, csak akkor erősítheti a jogállami hitelességet, ha a hatóságok politikai hovatartozástól függetlenül ugyanazt az eljárási mércét alkalmazzák. A kormánynak ezért érdeke is és kötelessége is távol maradni attól, hogy folyamatban lévő büntetőügyekben előre bűnösséget hirdessen.
A védelem panaszának sorsa rövid távon fontos eljárási pont. Ha a gyanúsítást fenntartják, a nyomozás folytatódik, és Veres további vallomást tehet vagy bizonyítékokat terjeszthet elő. A védelem jelezte, hogy részletes cáfolattal készül, ami azt valószínűsíti, hogy a nyilvánosság is többet megtudhat a hatósági állítások szerkezetéről. Ha viszont a panasz eredményes lenne, az jelentősen átírná a történetet. Ezért a szeptember 10-i hír nem lezárt esemény, hanem egy új eljárási szakasz kezdete.
A magyar Redditen a Veres-gazdaglistás hírek korábban rendszeresen erős vitát váltottak ki a nagy vagyonok, a politika és az állami megrendelések kapcsolatáról, a mostani konkrét gyanúsításhoz azonban a hajnali ellenőrzéskor nem találtunk olyan friss, nagy aktivitású magyar beszélgetést, amely érdemi új szempontot adott volna. Ezért a közösségi véleményeket nem építettük be a tényállásba. A témánál különösen fontos kerülni azt a logikai hibát, hogy valakinek a vagyoni helyzetéből vagy politikai kapcsolataiból automatikusan korrupcióra következtessünk.
Az óbudai ügy igazi jelentősége akkor rajzolódik ki, ha a nyomozás képes összekötni az egyes szereplőket konkrét döntésekkel és előnyökkel. A sok gyanúsított önmagában nem bizonyít rendszerszintű korrupciót, de indokolja annak vizsgálatát, létezett-e tartós közvetítői hálózat, amely önkormányzati döntéseket üzleti érdekekhez kapcsolt. Ha igen, az ügy túlmutathat Óbudán, mert megmutathatja, hogyan épülhetnek ki helyi politikai rendszereken átívelő gazdasági kapcsolatok.
A következő napokban ezért nem az újabb látványos név a legfontosabb. Azt kell figyelni, kiderül-e, mely beruházásról van szó, milyen jogtalan előnyt feltételez a hatóság, kik voltak a közvetítők, és mely önkormányzati döntésekkel kapcsolják össze a gyanút. Ezek nélkül a történet csak egy rendkívül gazdag üzletember gyanúsítása. Ezekkel együtt viszont egy olyan korrupciós mechanizmus rajzolódhat ki, amely több politikai ciklus és több párt szereplőit kötötte össze.