Már a városokból is eltűnnek a háziorvosi praxisok
Szolnokon szeptembertől megszüntettek egy hét éve betöltetlen alapellátási körzetet, mintegy 1560 lakost két másik rendeléshez osztva. Országosan több mint 700 szolgálat üres, és a tartós orvoshiány egyre kevésbé csak kistelepülési gond.
Szolnokon szeptember 1-jével megszűnt a 13. számú felnőtt háziorvosi körzet. Az Országos Kórházi Főigazgatóság döntése nyomán a körzet utcáit két másik praxis között osztották szét, az érintett lakosok egy része továbbra is az Abonyi úti rendelőhöz, másik része a Temető utcai rendeléshez került. Az önkormányzat tájékoztatása szerint megközelítőleg 1560 ember lakcíme tartozott a megszűnő körzethez, bár a szabad orvosválasztás miatt a ténylegesen átkerülő betegszám ennél alacsonyabb lehet.
A döntés mögött nem hirtelen személyi változás állt. A szolnoki praxis 2019. szeptember 1-je óta tartósan betöltetlen volt, az ellátását helyettesítéssel oldották meg. Hét év után az egészségügyi igazgatás azt választotta, hogy az önálló körzetet felszámolja és lakosságát a működő praxisokhoz csatolja. Ez önmagában biztosítja, hogy minden érintettnek legyen kijelölt ellátóhelye, a megoldás azonban a megmaradó orvosok betegterhét növeli, és jól mutatja, milyen irányba mozdulhat az alapellátás ott, ahol éveken át nem sikerül új orvost találni.
A háziorvoshiány sokáig elsősorban az aprófalvak problémájaként jelent meg a közbeszédben. A friss adatok szerint azonban egyre kevésbé lehet területi perifériára szűkíteni. A GKI az OKFŐ 2026. júliusi adatai alapján több mint 762 betöltetlen praxist számolt össze, vagyis a körzetek közel 15 százalékában helyettesítéssel vagy más átmeneti megoldással biztosítják az ellátást. A betöltetlen körzetek között nagyvárosi és budapesti praxisok is vannak, így az orvoshiány már a sűrűn lakott térségekben sem kivételes jelenség.
A hosszú távú trend kedvezőtlen. A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján 2010 és 2024 között mintegy 15 százalékkal csökkent a háziorvosok száma, miközben az ország népessége körülbelül öt százalékkal lett kisebb. Vagyis az orvosi kapacitás gyorsabban fogyott, mint a lakosság. Ráadásul a magyar társadalom öregedése növeli a krónikus betegségek, a rendszeres gyógyszerfelírás, a gondozás és az otthoni vizitek iránti igényt, így a puszta népességszám önmagában sem mutatja meg az alapellátás valós terhelését.
A GKI számítása szerint egy háziorvosra 2024-ben már csaknem 14 ezer betegtalálkozás jutott egy évben, ami 14 év alatt körülbelül húszszázalékos növekedés. Ha ezt elméletben heti negyven órára osztanánk, egy betegre alig hét és fél perc jutna. A valós helyzet ennél kedvezőtlenebb, mert az orvosnak adminisztrálnia, leleteket értékelnie, telefonos és elektronikus megkeresésekre válaszolnia, receptet írnia és szükség esetén otthoni vizitet is végeznie kell. A helyettesítésben ellátott körzetek további rendelési időt és utazást raknak ugyanarra a szakembergárdára.
A tartósság különösen aggasztó. A GKI elemzése szerint a betöltetlen körzetek mintegy kilenctizede már több mint egy éve üres, közel háromnegyedük több mint két éve, több mint harmaduk pedig legalább öt éve nem talált állandó orvost. Akadnak olyan praxisok, amelyek tíz vagy akár húsz éve szerepelnek a listákon. A NEAK szeptemberi nyilvántartása ma is több tucat oldalon sorolja a betöltetlen szolgálatokat. Ilyen időtávnál a helyettesítés elveszíti átmeneti jellegét, és a rendszer állandó működési modelljévé válik.
A gyermekorvosi ellátás sem kivétel. A GKI szerint a gyermekellátó szolgálatok 17,5 százalékában nincs főállású orvos, és több mint 800 településen nincs betöltött önálló gyermekorvosi praxis. Sok kisebb helyen vegyes körzetben, felnőtteket és gyerekeket egyaránt ellátó háziorvos dolgozik. Ez szakmailag működőképes konstrukció lehet, de a gyermekgyógyászati kapacitás csökkenése tovább növeli a járóbeteg-szakrendelések és a kórházi sürgősségi ellátás terhelését.
Az állam letelepedési és praxisvásárlási támogatásokkal próbálja vonzóbbá tenni a tartósan üres körzeteket. A 2026-os pályázatok legalább 12 hónapja betöltetlen szolgálatokhoz kínálnak támogatást, és külön program segíti a praxisjog megszerzését is. Ezek az eszközök egy-egy körzetben működhetnek, de az országos trendet eddig nem fordították meg. A fiatal orvosok döntését a támogatás mellett a rendelő állapota, az asszisztencia, a betegszám, a helyettesítési kötelezettségek, a települési szolgáltatások és a szakmai továbbfejlődés lehetősége is meghatározza.
A praxisok összevonása ezért várhatóan egyre gyakoribb eszköz lesz. Az OKFŐ 2026 őszén is arra kérte az önkormányzatokat, hogy jelezzék a tartósan betöltetlen körzeteket és készüljenek az átszervezésükre. Az elv logikus: ha egy körzetet évek óta csak helyettesítéssel lehet működtetni, adminisztratív szempontból rendezettebb lehet a betegek működő praxisok közötti elosztása. A veszély az, hogy az összevonás papíron megszünteti a betöltetlenséget, miközben az orvosok tényleges száma nem nő, a betegeknek pedig hosszabb várakozással vagy nagyobb utazási távolsággal kell számolniuk.
Szolnok esete ezért országos jelzés. Egy megyeszékhelyen is előállhat az a helyzet, hogy egy körzet hét évig nem talál állandó orvost, végül pedig megszűnik. Az alapellátás nem attól marad működőképes, hogy a betöltetlen rubrikák száma adminisztratív átszervezéssel csökken. A valódi mérce az lesz, mennyi idő alatt jutnak el a betegek orvoshoz, mekkora listát visz egy-egy praxis, jut-e elegendő idő megelőzésre és krónikus gondozásra, és sikerül-e olyan pályát kínálni a következő orvosgenerációnak, amelyet hosszú távon is vállalhatónak tart.