Újabb ítélet zárhatja el İmamoğlut az elnökségtől

Ekrem İmamoğlu politikai jövője ismét egy bírósági döntéstől vált bizonytalanabbá. A Silivri mellett működő bíróság szeptember 11-én két év és egy hónap szabadságvesztésre ítélte a volt isztambuli főpolgármestert, és politikai jogainak korlátozásáról is határozott. Az ítélet nem jogerős, fellebbezés következik, ezért a politikai eltiltás egyelőre nem lépett véglegesen hatályba. Az ügy jelentőségét az adja, hogy İmamoğlu Recep Tayyip Erdoğan elnök legismertebb és hosszú ideig legesélyesebb kihívója volt.

A mostani eljárás egy 2022-es isztambuli konfliktusból indult. İmamoğlu a Tuzla kerületben tartott rendezvényen került szóváltásba Şadi Yazıcı akkori polgármesterrel, aki Erdoğan Igazság és Fejlődés Pártjához, az AKP-hez tartozott. Az ügyészség szerint a főpolgármester nyilvánosan megsértette a tisztségviselőt. İmamoğlu azt állította, hogy politikai kritikát fogalmazott meg, és szavait kiragadták a környezetükből. Az ügy különösen vitatottá vált, mert ugyanebben a perben korábban kétszer felmentették, majd a fellebbviteli bíróság eljárási okokra hivatkozva mindkét döntést hatályon kívül helyezte.

A harmadik menetben született elmarasztaló ítélet ezért jóval nagyobb politikai súlyt kapott, mint amekkora egy átlagos becsületsértési ügynek lenne. İmamoğlu védőbeszédében botrányosnak nevezte az eljárást, és azt mondta, hogy az ellene folyó ügyek összessége azt a célt szolgálja, hogy kiszorítsák a közéletből. Az ellenzék politikai indítékot lát az eljárások mögött. A török kormány ezt következetesen visszautasítja, és azt állítja, hogy az igazságszolgáltatás független, a bírósági ügyekbe a végrehajtó hatalom nem avatkozik be.

İmamoğlu felemelkedése 2019-ben kezdődött, amikor az ellenzék jelöltjeként megnyerte Isztambul főpolgármester-választását. Az első szavazás eredményét a választási hatóság megsemmisítette, az új voksoláson azonban még nagyobb különbséggel győzött. A siker szimbolikus erejét az adta, hogy Erdoğan politikai pályája maga is Isztambulból indult, és az AKP, illetve elődpártjai több mint két évtizeden át uralták a metropolisz vezetését. İmamoğlu 2024-ben újraválasztást nyert, így az ellenzék számára országos jelentőségű figurává vált.

A jogi konfliktusok már jóval a 2025-ös letartóztatás előtt elkezdődtek. 2022 végén két évnél hosszabb börtönbüntetést és politikai eltiltást szabtak ki rá amiatt, hogy a legfelsőbb választási tanács tagjaira sértő kifejezést használt. İmamoğlu szerint a szó egy akkori kormányzati támadásra adott válasz része volt. Az ügy fellebbviteli szakaszba került, és évekig az a lehetőség lebegett fölötte, hogy egy jogerős döntés önmagában elég lehet politikai pályájának megszakításához.

2025 márciusában azután İmamoğlut és több munkatársát őrizetbe vették. Korrupcióval, bűnszervezet irányításával és más bűncselekményekkel gyanúsították meg, később további eljárások is indultak ellene. Ő valamennyi politikai természetű vádat tagadja. A letartóztatása után felfüggesztették főpolgármesteri tisztségéből, és azóta a Silivri melletti Marmara börtönben tartják fogva. A fogva tartás hatalmas tiltakozási hullámot váltott ki Törökországban, az Európai Unió intézményei pedig súlyos demokratikus visszalépésként bírálták az ellenzéki politikus eltávolítását.

A másik döntő csapás az egyetemi diploma érvénytelenítése volt. Törökországban az államfőjelöltséghez felsőfokú végzettség szükséges. Isztambuli Egyetem İmamoğlu diplomáját röviddel az ellenzéki elnökjelölti folyamat előtt semmisítette meg, arra hivatkozva, hogy korábbi egyetemi átiratkozásának körülményei szabálytalanok voltak. İmamoğlu jogi úton támadta meg a döntést, ám 2026 januárjában a bíróság elutasította az egyik keresetét. Amíg a diploma ügye nem rendeződik számára kedvezően, a 2028-ra esedékes elnökválasztáson már ez az akadály is kizárhatja az indulásból.

Közben maga az ellenzéki pártrendszer is átalakult. A Köztársasági Néppárt, a CHP 2023-as kongresszusán Özgür Özel váltotta Kemal Kılıçdaroğlut, és az ő vezetésével a párt a 2024-es helyhatósági választáson komoly sikert ért el. 2026 májusában azonban egy bíróság érvénytelenítette a kongresszust, Kılıçdaroğlu pedig visszatért a párt élére. Özel hívei ezt politikai beavatkozásként értékelték, és új szervezetet hoztak létre. Az Új Párthoz, a Yeni Partihoz a CHP parlamenti frakciójának jelentős része csatlakozott, majd augusztusban İmamoğlu is bejelentette átlépését.

A változás azért fontos, mert Erdoğan legnagyobb ellenfelének ügye már nem egyetlen politikus sorsáról szól. Az elmúlt másfél évben a török ellenzék egyszerre veszített el polgármestereket, pártvezetői pozíciókat és intézményi kapaszkodókat. A kormányoldal szerint ezek egymástól különálló jogi ügyek, amelyekben a bíróságok a bizonyítékok alapján döntenek. Az ellenzék viszont azt állítja, hogy a sok külön eljárás ugyanabba az irányba mutat: a választások előtt jogi eszközökkel szűkítik azok mozgásterét, akik reális kihívói lehetnek Erdoğannak.

İmamoğlu esete azért különösen érzékeny, mert közvélemény-kutatásokban éveken át azon kevés ellenzéki politikus közé tartozott, aki országos választáson is versenyképesnek látszott az elnökkel szemben. Isztambuli győzelmei megmutatták, hogy képes konzervatív, vallásos és nacionalista szavazókat is megszólítani a hagyományos ellenzéki bázison kívül. Ez volt az egyik fő különbség közte és több korábbi CHP-s kihívó között. Az Erdoğan-rendszer számára ezért politikai szempontból jóval veszélyesebb ellenfélnek számított, mint egy kizárólag a nagyvárosi világi középosztályra támaszkodó jelölt.

A legújabb ítélet még nem tesz pontot erre a történetre. A fellebbviteli bíróság megváltoztathatja vagy hatályon kívül helyezheti a döntést, és a politikai jogok korlátozása csak jogerős ítélet esetén válhat véglegessé. Ugyanakkor İmamoğlu helyzete már most is rendkívül szűk. Börtönben van, diplomája körül jogvita folyik, több büntetőeljárásban érintett, korábbi ítéletei fellebbezési szakaszban vannak, és saját politikai tábora is szervezeti átalakuláson ment keresztül.

Erdoğan számára mindez rövid távon csökkenti annak esélyét, hogy a 2028-as elnökválasztáson ugyanazzal az ellenféllel kelljen szembenéznie, akit az ellenzék évek óta a legerősebb jelöltnek tekint. A helyzet azonban kockázatot is hordoz a hatalom számára. İmamoğlu támogatói minden új eljárást annak bizonyítékaként értelmeznek, hogy a politikai verseny feltételei egyenlőtlenné váltak. A 2025-ös letartóztatást követő tüntetések megmutatták, hogy a volt főpolgármester fogva tartása mozgósító erejű lehet, és a személye körüli szolidaritás akkor is fennmaradhat, ha jogilag egyre nehezebb eljutnia a szavazólapig.

Az ellenzék előtt ezért két feladat áll. Egyrészt folytatnia kell İmamoğlu jogi védelmét és életben kell tartania a politikai ügyét, másrészt fel kell készülnie arra is, hogy 2028-ban más jelöltre lehet szüksége. Az Új Párt megalakulása, a CHP meggyengülése és Ankara főpolgármestere, Mansur Yavaş körüli találgatások azt mutatják, hogy ez a vita már megkezdődött. A sok eljárás így nem vetett véget a török ellenzéki versenynek, de alapvetően megváltoztatta annak feltételeit.

A mostani döntés legfontosabb következménye éppen ez. İmamoğlu politikai súlya nem tűnt el attól, hogy börtönbe került, és egy újabb elmarasztaló ítélet sem törli el automatikusan a támogatottságát. A jogi akadályok viszont egymásra rakódnak: külön-külön mindegyik megtámadható, együtt viszont egyre szűkebb utat hagynak az elnökjelöltség felé. Törökország 2028-as választási versenyének egyik meghatározó kérdése az lesz, hogy az ellenzék képes-e olyan jelöltet és szervezeti hátteret felépíteni, amely İmamoğlu nélkül is országos kihívást jelent, vagy a bebörtönzött volt főpolgármester marad a rendszerrel szembeni tiltakozás legerősebb jelképe.