XIV. Leó: megbocsátás nélkül nem születhet béke

A vasárnapi Angelusban XIV. Leó pápa a megbocsátásból indult ki, de mondandóját gyorsan a jelenkor legsúlyosabb konfliktusai felé tágította. A Szent Péter térre néző dolgozószoba ablakából arról beszélt, hogy a keresztény élet egyik alapvonása a készség az újrakezdésre, mert a sérelmekhez való görcsös ragaszkodás idővel váddá, nehezteléssé és bosszúvá válik. Ezek a folyamatok előbb kapcsolatokat rombolnak szét, később családokat szakítanak ketté, végső formájukban pedig egész közösségeket és országokat sodorhatnak szembe egymással.

Az egyházfő a vasárnapi evangéliumi szakaszt, Máté könyvének a könyörtelen szolgáról szóló példabeszédét magyarázta. Péter azt kérdezi Jézustól, hányszor kell megbocsátania annak, aki vét ellene: vajon hétszer elegendő-e? Jézus válasza a „hetvenszer hétszer” formulával azt fejezi ki, hogy a kiengesztelődésnek a keresztény felfogás szerint nem lehet előre megszabott határa. XIV. Leó felidézte, hogy a bibliai nyelvben a hetes a teljesség száma, ezért a mondat nem matematikai szabályt rögzít: magatartásformát ír le. A hívőnek újra és újra készen kell állnia a másik ember felé fordulni.

A példabeszédben egy szolga hatalmas, gyakorlatilag visszafizethetetlen tartozását ura elengedi, ő azonban később képtelen hasonló irgalmat tanúsítani egy nála jóval kisebb összeggel tartozó társa iránt. A pápa ebből azt a következtetést vonta le, hogy az emberi élet alapja az ajándék tapasztalata. Senki sem tekintheti teljesen saját érdemének mindazt, amit kapott, ezért a nagylelkűség és a másik hibáival szembeni irgalom a közösségi együttélés szabályává válhat. A megbocsátás ebben az értelmezésben nem a bántás letagadása, és nem azt jelenti, hogy a felelősség eltűnik. Inkább annak a döntése, hogy a sérelem ne kapjon korlátlan hatalmat a későbbi cselekedetek felett.

XIV. Leó Péter apostol történetével is érzékeltette, mire gondol. Péter Jézus egyik legközelebbi tanítványa volt, a szenvedéstörténet idején mégis háromszor tagadta meg, hogy ismeri. A feltámadt Krisztus később a múlt részletes számonkérése helyett újra megszólította és megerősítette küldetésében. A pápa szerint ez mutatja, hogy a kiengesztelődés képes visszaadni az ember szabadságát és helyreállítani azt, amit a félelem, a gyengeség vagy a hűtlenség megrongált. Úgy fogalmazott: „megbocsátás nélkül nem lehet békében élni”.

A vasárnapi üzenet külön súlyt kapott a szeptember 11-i terrortámadások huszonötödik évfordulója után két nappal. Az első amerikai állampolgárságú pápa angolul emlékezett meg a New York, Washington és Pennsylvania ellen 2001-ben végrehajtott összehangolt támadások áldozatairól. Csaknem háromezer ember halt meg azon a napon, és azóta is sokan viselik a mentési munkálatok, a mérgező por és a személyes veszteségek egészségügyi vagy lelki következményeit. XIV. Leó imájáról biztosította az elhunytakat és mindazokat, akik huszonöt év elteltével is hordozzák a tragédia sebeit.

Az évforduló személyesen is közel áll hozzá. Robert Francis Prevost 2001. szeptember 11-én Rómában tartózkodott az Ágoston-rend nagygyűlésén, akkor még a rend chicagói tartományfőnökeként. Három nappal később, szeptember 14-én a rend generális perjelévé választották. Első, ebben a tisztségében elmondott beszédeinek egyikében már a támadásokkal foglalkozott, és azt hangsúlyozta, hogy a gyűlölet és az erőszak táptalaját a súlyos igazságtalanságok és a szélsőséges nyomor is növeli. A mostani Angelus így egy régi személyes emléket kapcsolt össze a pápaságának egyik visszatérő motívumával: a háborúk világában a béke keresése nem választható el a kiengesztelődés, az igazságosság és az emberi méltóság védelmétől.

XIV. Leó a megemlékezést közvetlenül a jelenlegi háborús helyzethez kötötte. Arra hívta a híveket, hogy imádkozzanak a konfliktusok és az erőszak által sújtott emberekért, majd olaszul is megismételte: a huszonöt évvel ezelőtti tragédia emléke új elköteleződésre ösztönöz a békéért. A pápa az elmúlt hónapokban rendszeresen beszélt Ukrajnáról, a Közel-Keletről és más fegyveres konfliktusokról, és következetesen a tárgyalások, a diplomácia, a fegyveres erőszak megfékezése mellett érvelt. Egy héttel korábbi Angelusában az ukrajnai támadások miatt sürgette a rombolás leállítását és a diplomáciai tér megnyitását.

A vasárnapi beszédben a személyes erkölcsi üzenet és a világpolitikai felhívás ugyanarra a gondolatra épült. A pápa szerint a bosszú logikája az egyéni kapcsolatokban és a népek között is önmagát erősíti: az elszenvedett sérelem új sérelmet termel, az új válasz pedig további megtorlást hív elő. Ezt a kört a keresztény tanítás szerint csak olyan döntések szakíthatják meg, amelyek a másik ember méltóságát a konfliktus közepén is megőrzik. A megbocsátás XIV. Leó értelmezésében nem gyengeséget jelent és nem az elfelejtésre szólít; lényege annak megtagadása, hogy a múltban elszenvedett rossz határozza meg a jövőt.

A pápa Máriát, az irgalmasság anyját kérte arra, hogy segítsen megtenni az első lépést akkor is, amikor ez különösen nehéz. A kiengesztelődést olyan fényhez hasonlította, amely a legsötétebb helyzetekben is képes újra láthatóvá tenni az utat. A kép jól összefoglalta az Angelus üzenetét: a béke nem egyetlen politikai döntés eredménye, hanem sok olyan személyes és közösségi lépésből áll össze, amely megfékezi a gyűlölet továbbadását. A szeptember 11-i megemlékezés így a gyászon túl felszólítássá vált arra, hogy a tragédia emléke a bosszú helyett a békéért vállalt felelősséget erősítse.