Irán atomfőnöke nélkül kezdődik bécsi IAEA-ülés

Mohammad Eslami iráni atomenergia-vezető nem vehet részt a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség hétfőn kezdődött bécsi közgyűlésén, mert az ellene érvényben lévő ENSZ-utazási tilalom alól nem kapott felmentést. Az ügy önmagában diplomáciai protokollvitának tűnhetne, valójában azonban az iráni nukleáris dosszié gyors romlását jelzi. Bécsben éppen akkor gyűlnek össze a tagállamok, amikor az ügynökség egyre kevesebb közvetlen információval rendelkezik az iráni nukleáris létesítmények állapotáról, miközben Teherán és Washington között ismét fegyveres összecsapások zajlanak.

Ausztria házigazda államként felmentést kért Eslami számára, hogy a szankció ellenére beléphessen az országba és részt vehessen az ENSZ-rendszerhez tartozó szervezet ülésén. A kérelmet azonban nem hagyták jóvá. Ez különösen érzékeny helyzet, mert Eslami az elmúlt években rendszeresen jelen volt a közgyűlésen, és az iráni álláspont egyik legfontosabb képviselője volt a bécsi nukleáris diplomáciában. Hivatalos iráni források ugyanakkor arról számoltak be, hogy útnak indult Bécsbe, ami tovább növeli a bizonytalanságot.

Az utazási tilalom a tavaly visszaállított ENSZ-szankciók következménye. Franciaország, Nagy-Britannia és Németország 2025-ben az úgynevezett snapback-mechanizmus alkalmazását kezdeményezte, miután úgy ítélte meg, hogy Irán tartósan megsérti a 2015-ös nukleáris megállapodás vállalásait. A lépés nyomán ismét életbe léptek korábbi korlátozások, köztük fegyverembargós és utazási intézkedések.

A bécsi találkozó politikai súlyát az is növeli, hogy az IAEA kormányzótanácsa néhány nappal ezelőtt az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé utalta az iráni nukleáris ügyet. Ilyen lépésre húsz éve nem volt példa. A döntés hátterében az áll, hogy az ügynökség szerint Teherán nem adott kielégítő magyarázatot több, korábban be nem jelentett helyszínen talált uránnyomra, és az ellenőrök hozzáférése több fontos létesítményhez korlátozott.

Irán azt állítja, hogy nukleáris programja kizárólag békés célokat szolgál. A nyugati államok azonban különösen aggasztónak tartják a 60 százalékos dúsítási szintig felhalmozott uránkészletet. Ez még nem fegyverminőségű anyag, de technikailag már jóval közelebb van a körülbelül 90 százalékos szinthez, mint az atomerőművekben általánosan használt alacsony dúsítású urán. A készlet pontos mennyiségének és helyének ellenőrzése ezért a nemzetközi vita egyik központi eleme.

Az IAEA problémája, hogy a közelmúlt katonai csapásai után több iráni nukleáris helyszínhez nem tudott teljes körűen hozzáférni. Az Egyesült Államok és Izrael korábbi támadásai jelentős károkat okoztak bizonyos létesítményekben, Teherán pedig biztonsági okokra hivatkozva szigorította az ellenőrzést. Az ügynökség így nem tudja olyan pontossággal követni a nukleáris anyag mozgását, mint korábban.

Ez komoly ellenőrzési rést hoz létre. A nukleáris biztosítéki rendszer alapja az, hogy a tagállamok rendszeresen adatokat szolgáltatnak, az ellenőrök pedig helyszíni vizsgálatokkal, kamerákkal és mérőeszközökkel ellenőrzik ezeket. Ha hosszabb ideig nincs megbízható hozzáférés, az ügynökség idővel egyre kevésbé tudja garantálni, hogy minden nukleáris anyag békés célú felhasználás alatt marad.

A katonai konfliktus tovább nehezíti a helyzetet. Az Egyesült Államok és Irán közötti törékeny tűzszünet nyáron összeomlott, és azóta időszakosan ismét támadások történnek. A háború közvetlenül érinti az iráni energetikai és katonai infrastruktúrát, miközben a Hormuzi-szoros körüli feszültség a globális olajkereskedelmet is veszélyezteti. Ebben a környezetben a nukleáris diplomácia mozgástere erősen beszűkült.

Rafael Grossi IAEA-főigazgató az elmúlt hónapokban többször figyelmeztetett arra, hogy a nukleáris létesítmények elleni katonai támadások súlyos veszélyt hordoznak. Egy csapás közvetlen sugárzási következmény nélkül is tönkreteheti az ellenőrzési rendszert, szétszórhatja a nukleáris anyagokat, és arra ösztönözheti az érintett államot, hogy még kevésbé működjön együtt a nemzetközi szervezetekkel.

Teherán szerint éppen a katonai fenyegetés bizonyítja, hogy az IAEA és a nyugati államok kettős mércét alkalmaznak. Az iráni vezetés azzal vádolja az ügynökséget, hogy politikai nyomást közvetít, miközben nem védi meg az iráni nukleáris létesítményeket a támadásoktól. A nyugati kormányok ezzel szemben azt állítják, hogy az ellenőrzés korlátozása tovább növeli a bizalmatlanságot, és megnehezíti a diplomáciai rendezést.

A 2015-ös nukleáris megállapodás mára gyakorlatilag működésképtelen. Az egyezmény eredetileg korlátozta az iráni dúsítás szintjét és centrifugakapacitását, cserébe a nemzetközi szankciók jelentős részének feloldásáért. Donald Trump első elnöksége alatt az Egyesült Államok kilépett a megállapodásból, majd Teherán fokozatosan megszegte a korlátozásokat. A későbbi tárgyalási kísérletek nem tudták visszaállítani az eredeti rendszert.

A mostani válság már más helyzetben zajlik. Irán technikailag sokkal közelebb került ahhoz a képességhez, amely rövid idő alatt fegyverminőségű anyagot állíthatna elő, bár nincs nyilvános bizonyíték arra, hogy politikai döntés született volna atomfegyver készítéséről. A nyugati hírszerzések és az IAEA értékelése között is különbség lehet abban, miként értékelik a szándékot és a tényleges képességet.

A bécsi közgyűlés ezért várhatóan kemény politikai viták helyszíne lesz. Az Egyesült Államok és európai szövetségesei nagyobb iráni együttműködést követelnek majd, Oroszország és Kína pedig hagyományosan bírálja a szankciós nyomást és a katonai eszközök alkalmazását. A közgyűlés formálisan az ügynökség költségvetéséről, vezetéséről és szélesebb nukleáris kérdésekről is dönt, de az iráni ügy szinte biztosan uralni fogja a politikai háttérbeszélgetéseket.

Ausztria különösen kényes helyzetbe került. Házigazdaként biztosítania kell a nemzetközi szervezetek működését, ugyanakkor köteles betartani az ENSZ szankciós rendszerét. Az Eslami számára kért felmentés azt mutatja, hogy Bécs igyekezett lehetővé tenni az iráni részvételt, a szankciós bizottság döntése azonban ezt felülírhatja.

Magyarország számára a vita több okból is fontos. Budapest hagyományosan támogatja a nukleáris energia békés felhasználását és az IAEA központi szerepét, miközben az iráni válság közvetlenül befolyásolja az energiaárakat és a közel-keleti biztonságot. A Hormuzi-szoros körüli kockázatok miatt minden olyan fejlemény, amely növeli vagy csökkenti a háborús feszültséget, gyorsan megjelenhet az európai üzemanyagárakban.

A következő napok egyik fő kérdése az lesz, sikerül-e bármilyen technikai megállapodást elérni az ellenőrök visszatéréséről. A nagy politikai rendezés rövid távon kevéssé valószínű, de a nukleáris anyagok nyomon követése önmagában is sürgős feladat. Az IAEA számára minden elveszített hónap növeli a bizonytalanságot.

Eslami távolmaradása ezért jóval több protokolláris kellemetlenségnél. A személyes diplomácia egyik fő csatornája esik ki éppen akkor, amikor a kommunikációra lenne a legnagyobb szükség. Ha Teherán és a nyugati országok között tovább mélyül a bizalmatlanság, a bécsi közgyűlés a párbeszéd fóruma helyett újabb kölcsönös vádak színterévé válhat.