Svéd választás: három mandátum az ellenzék előnye

A svéd parlamenti választás hétfő hajnali állása szerint rendkívül szoros eredményt hozott, de a jelenlegi számok Magdalena Andersson visszatérésének adnak valamivel nagyobb esélyt. A hétfő hajnali adatok szerint a 6626 választókerületből 6273-ban fejezték be a számlálást, ami 94 százalékos feldolgozottságnak felel meg. A Szociáldemokraták, a Baloldali Párt, a Zöld Párt és a Centrumpárt együtt 176 helyre számíthat a 349 tagú Riksdagban, míg Ulf Kristersson miniszterelnök úgynevezett Tidö-tömbje, vagyis a Mérsékelt Párt, a Svéd Demokraták, a Kereszténydemokraták és a Liberálisok 173 mandátumnál áll. Három hely ebben a rendszerben kényelmes különbségnek aligha nevezhető: a külföldről érkező voksok és a későn beérkező előzetes szavazatok számlálása még módosíthatja a mandátumelosztást.

A részeredmény egyik legérdekesebb sajátossága, hogy a blokkvezetés ellenére a Szociáldemokraták rosszul szerepeltek. A párt 28,1 százalékon áll, ami száz képviselői helyet jelentene, és ez lehet a szociáldemokraták leggyengébb teljesítménye 1928 óta. Négy éve még 30 százalék fölött végeztek. Andersson személyes népszerűsége és miniszterelnöki esélye tehát jóval kedvezőbb képet mutat, mint saját pártjának teljesítménye. A választási éjszaka egyik fő iránya éppen az volt, hogy baloldali szavazók egy része a Baloldali Párthoz vándorolt, különösen a nagyvárosokban. A párt 8,2 százalékkal és 29 hellyel az este egyik egyértelmű nyertese lett.

Az eredményből az is látszik, hogy a jobboldali kormányoldal a kampány hajrájában valóban jelentős hátrányt dolgozott le. Még augusztus közepén olyan felmérések is készültek, amelyek tíz százalékpont körüli különbséget mértek a két tömb között. Ehhez képest Kristersson szövetsége hétfőre gyakorlatilag döntetlen közelébe került. A Mérsékelt Párt 19,9 százalékon áll, ami hetven képviselői helyet hozhat, és enyhe javulást jelent 2022-höz képest. A miniszterelnök tehát úgy veszített tömbszinten, hogy saját pártja valamelyest erősödött.

A jobboldal számára a legfontosabb visszaesést a Svéd Demokraták eredménye jelenti. Jimmie Åkesson pártja 17,6 százalékon és 62 mandátumnál áll, mintegy három százalékponttal és tizenegy hellyel gyengébben, mint négy évvel korábban. Ez lenne az első országos választás Åkesson több mint két évtizedes pártelnöksége alatt, amelyen a Svéd Demokraták szavazati aránya csökken. A kampány egyik központi tétje az volt, hogy Kristersson az előző ciklus külső támogatói szerepe után kész lett volna kormányzati tisztségeket is adni a pártnak. A szoros eredmény alapján ez a nyitás nem hozott többséget, de azt is megmutatta, hogy a jobboldali együttműködés választói bázisa tartósan fennmaradt.

A választási éjszaka másik meglepetését a Liberálisok szolgáltatták. A párt februárban még 1,8 százalékon állt egy országos mérésben, vagyis úgy tűnt, messze a négyszázalékos parlamenti küszöb alatt marad. Ehhez képest most 5,4 százalékot és 19 helyet jelez a számlálás. A Kereszténydemokraták 6,2, a Zöld Párt 6,1, a Centrumpárt 7,1 százalékon áll. A nyolcpárti parlament tehát változatlanul megmaradhat, ám az erőviszonyok látványosan átrendeződtek: a két nagy tömbön belül a kisebb pártok több helyen javítottak, miközben a két legnagyobb vesztes a Szociáldemokraták és a Svéd Demokraták lehetnek.

Ha a 176–173-as arány kitart, Andersson kerül jobb helyzetbe a kormányalakítási tárgyalásokon, de könnyű dolga neki sem lenne. A Centrumpárt piacpárti gazdaságpolitikája több ponton ütközik a Baloldali Párt elképzeléseivel, különösen az adózás és az állami szerepvállalás kérdésében. A bevándorlás ügyében Andersson az elmúlt években szigorúbb irányba mozdult, miközben partnerei között akadnak jóval megengedőbb álláspontot képviselő erők. Vita van az atomenergia jövőjéről és egy esetleges vagyonadó formájáról is. A négy pártot jelenleg sokkal egyértelműbben köti össze Kristersson leváltásának szándéka, mint egy részletes közös kormányprogram.

Svédország sajátos parlamenti rendszere valamelyest megkönnyítheti a kabinet létrejöttét. A miniszterelnök-jelöltnek nem kell abszolút többséget szereznie; az a döntő, hogy ne legyen ellene legalább 175 képviselő. Ez a negatív parlamentarizmus lehetőséget ad kisebbségi kormányokra és külső támogatási megállapodásokra is. A következő hetek ezért könnyen hosszú alkudozást hozhatnak, még akkor is, ha a mandátumarány már a hét közepére egyértelművé válik.

A kül- és biztonságpolitikában viszont korlátozott lenne az irányváltás. A NATO-tagság, Ukrajna támogatása és a védelmi kiadások emelése mögött széles parlamenti egyetértés alakult ki. A választás inkább arról dönthet, folytatódik-e Kristersson szigorú bevándorlási és integrációs politikája, illetve mennyire kap közvetlen kormányzati befolyást a Svéd Demokraták. A jobboldal az elmúlt ciklusban a bandabűnözés visszaszorítását és a bevándorlás csökkentését tekintette legfontosabb eredményei közé, az ellenzék pedig a jóléti rendszer, az oktatás és az egészségügy helyzetét tette kampánya középpontjába.

A számlálás részletei miatt a választási éjszaka következtetéseit óvatosan kell kezelni. Svédországban több mint 3,6 millióan szavaztak előre, ami rekord, a későn beérkező előzetes voksokat és a külföldi szavazatokat pedig csak szerdán, esetenként csütörtökön számolják össze teljesen. A részvétel jelenleg 80,3 százalék körül áll, jóval a 2022-es 84,2 százalék alatt, bár ez az arány is változhat még. A hétfő hajnali kép mindenesetre világos: egyik politikai oldal sem kapott elsöprő felhatalmazást. Andersson tábora előrébb van, Kristersson pedig nem mondhat le a fordítás reményéről, miközben a pártok már készülhetnek arra, hogy a végleges számok után a választásnál is nehezebb szakasz, a kormányalakítás következik.