Bajor hatalmi harc a kulisszák mögött

Az elkövetkező hetekben jelentős politikai események várhatók a Bajor Keresztény-Szociális Unió berkeiben. A tartományi törvényhozás frakciója Banz kolostorában tartja meg kihelyezett tanácskozását, döntés előtt áll Ilse Aigner szövetségi elnöki jelölésének kérdése, emellett a küldöttek összejövetele is közeleg a pártkongresszuson. Május végén, amikor Manfred Weber, a szervezet alelnöke pünkösdi levelében éles bírálatot fogalmazott meg Markus Söder elnök politikájával szemben, úgy tűnt, hogy a pártvezető pozíciója megrendült, és a szeptemberi időszak kifejezetten forrónak ígérkezik.

A Söder-tábor érzékelése szerint a feszültségeket sikerült csillapítani. A pártelnök előterjesztett egy tízpontos cselekvési tervet, amely közvetve válaszol a Weber által megfogalmazott kifogásokra. Martin Huber, a párt főtitkára jelezte, hogy a stratégia megvalósítása teljes gőzzel zajlik, és még ebben az évben megrendezik a tervezett európai, valamint külpolitikai kongresszust. A politikai elemzők kíváncsian várják, ki és mennyi felszólalási lehetőséget kap majd ezeken a rendezvényeken. A napokban zajlik a párt elnökségi ülése, ahol a beszámolók szerint Söder igyekezett előzetes óvintézkedéseket tenni annak érdekében, hogy a viták ne lépjék át a kontrollálható kereteket sem a vezetőségi fórumon, sem a kihelyezett frakcióülésen.

Felmerül a kérdés, hogy minden marad-e a régi kerékvágásban, és Söder változatlanul a döntő szót kimondó vezető-e a szervezetben. Weber láthatóan mindent megtesz annak érdekében, hogy eloszlassa a benyomást, miszerint meghátrált volna és visszahúzódott Brüsszelbe. Ezzel szemben a korábbi évekhez képest lényegesen gyakrabban jelenik meg a tartományi nyilvánosságban. Nemrégiben kiemelt eseményen vett részt az alsó-bajorországi Abensbergben rendezett Gillamoos népünpélyen, amely közvetlenül az ő szűkebb pátriájában, Kelheim járásban található.

Ez a rendezvény Bajorország szerte ismert arról a politikai vitáról, amelyet az utolsó napon a különböző pártok képviselői vívnak egymással. A korábbi években Friedrich Merz, a testvérpárt elnöke is felszólalt a telt házas sörsátorban, szembeállítva a hétköznapi emberek világát a technokraták és a zárt politikai elit közegével. Weber, aki az Európai Néppárt elnöke és európai parlamenti frakcióvezetője, jól ismeri ezt a megközelítést, amely a földhözragadt tartományi valóságot állítja szembe a brüsszeli döntéshozói szférával.

A Söderhez közeli körökben előszeretettel hívják fel a figyelmet arra, amikor az európai politikus idő előtt elhagyja a tartományi vezetőségi üléseket, hogy visszatérjen Brüsszelbe. Michaela Kaniber mezőgazdasági miniszter és Eric Beißwenger európai ügyekért felelős miniszter egy nyilvánosságra került levelezésben rótták fel neki, hogy kihagyott egy kiemelten fontos kerekasztal-beszélgetést a tartományi erdőtulajdonosokkal és a gazdaszervezetek képviselőivel. Weber egy szintén publikussá vált válaszlevélben reagált, tisztázva, hogy az adott napon az amerikai nagykövettel tárgyalt a vámmegállapodásról, ami a tartományi exportgazdaság szempontjából kulcsfontosságú.

Bár érvelése szakmailag megállta a helyét, a tartományi nyilvánosságban ez mégis az eltávolodás benyomását keltette. Emiatt a népünnepély alkalmas terepnek bizonyult számára. Weber megragadta a lehetőséget, hogy megmutassa közvetlen oldalát a jelenlévőknek és a meghívott újságíróknak, köztük a fővárosi és a brüsszeli sajtó képviselőinek. Ráadásul időben is megelőzte riválisát, hiszen Söder csak három nappal később érkezett a helyszínre, hogy megtartsa saját beszédét.

Weber látogatási programja a weltenburgi Duna-áttörésnél kezdődött, amely Alsó-Bajorország egyik legfestőibb vidéke. Az a körülmény, hogy a rendes hajóforgalom az alacsony vízállás miatt szünetelt, és csak kisebb csónakok közlekedhettek, rávilágított a természetes környezet sérülékenységére. A hangulatot azonban ez nem rontotta el. A folyón tett út során a jelenlévők közvetlenebb betekintést nyerhettek Weber személyiségébe, ami a közvetlenség olyan formáját mutatta, amelyet a tartományi miniszterelnök a saját lakossági fórumain intézményesített. A program a weltenburgi bencés kolostorban folytatódott, amely a testi és lelki feltöltődés, valamint a lelki elmélyülés szimbóluma.

A délutáni gondolkodásra Weber érdekes vendégeket hívott meg. Köztük volt Theo Waigel, a párt tiszteletbeli elnöke, aki a pünkösdi levél nyilvánosságra kerülése után kiállt Weber mellett, azt tanácsolva Södernek, hogy ne tekintse a kritikát uralkodói tekintély elleni vétségnek. Waigel és Weber egyaránt figyelemreméltó gondolatokat fogalmaztak meg a zártkörű megbeszélésen. Jelen volt Giovanni Orsina római politológus is, aki a távolabbi és a helyi perspektívák szintézisét szorgalmazta, vagyis a modern technológia és a hagyományos tartományi identitás összekapcsolását.

A felfrissülést követően a küldöttség a mintegy tizenötezer lakosú Abensbergben rendezett ünnepi felvonulásra vonult. Olyan sok helyi egyesület vett részt a meneten, hogy a nézőkben felmerülhetett a társadalmi összetartás erős megléte. Weber maga is népviseletben vonult fel a résztvevőkkel. Feltűnő volt, hogy jelenléte nem volt hivalkodó, képes volt elvegyülni a tömegben, ellentétben Söderrel, aki körül mindig jelentős kíséret és figyelem összpontosul. Este a sörsátorban folytatódtak a megbeszélések, amelyeket a hangos fúvószene jelenléte némileg megnehezített.

Ha Söder és Weber egy asztalnál ült volna, a hangzavar valószínűleg nem zavarta volna őket, mivel a két vezető jelenleg alig beszél egymással közvetlenül. Legfeljebb egymásról nyilvánulnak meg, és azt is leginkább áttételes formában teszik. Ez a tartományi kabinet Európa-politikáról szóló sajtótájékoztatóján is megmutatkozott. Bár Söder alapvetően elkötelezte magát az európai együttműködés mellett, felszólalásában főként a brüsszeli döntéshozatal hiányosságait részletezte. A legfontosabb európai politikusának teljes nevét csupán egyetlen alkalommal, láthatóan vonakodva ejtette ki. Weber pedig májusi pünkösdi levelében egyszer sem nevezte meg név szerint a tartományi miniszterelnököt. A megfigyelők ezt a viszonyt kifejezetten feszültnek értékelik.

A kérdés az, hogy mit jelent ez a szembenállás a politikai közösség egészére nézve. Egyfelől az elmúlt évtizedekben a párt sikerének kulcsa az volt, hogy minden politikai szinten aktívan jelen volt, kihasználva a szinergiákat. Ezt az együttműködést a csúcsvezetők közötti rejtett konfliktus nehezíti. Másfelől a szervezetben hagyománya van a belső viták felvállalásának, sőt az éles nézeteltérések elviselését sokan a politikai karakter részének tekintik.

Történelmi párhuzamokért nem kell messzire menni. Az 1970-es évek közepén fagyos viszony uralkodott az akkori pártelnök, Franz Josef Strauß és helyettese, Franz Heubl között. A helyettes elleni fő vád a pártvezetői tekintély megkérdőjelezése volt, ami abban nyilvánult meg, hogy eltérő véleményt fogalmazott meg, és önálló politikai súlyt alakított ki. A pártelnök megpróbálta politikailag ellehetetleníteni helyettesét egy kiszivárogtatott dokumentum segítségével, ám ez nem járt sikerrel, miközben a pártelnök karrierje még sokáig folytatódott.

Jelenleg Weber támogatói kivárnak. Bizonytalan, miként alakulnak a szövetségi politikai folyamatok, mi lesz Ilse Aigner elnöki jelölésének sorsa, és hogyan alakul a szövetségi testvérpárt helyzete az elkövetkező tartományi választások eredményeinek tükrében. Kérdéses, hogy Söder megpróbálja-e a szövetségi politikába való átlépést, vagy marad a tartományi elnöki pozícióban. Strauß hatvanadik születésnapján Heubl még méltatta a pártelnök személyiségének erejét és pótolhatatlanságát. Söder januárban tölti be a hatvanadik életévét, és a hasonló dicséreteket bizonyára szívesen fogadná, ám az teljesen kizárható, hogy jelenlegi helyettese, Weber ilyen megnyilvánulásokra ragadtatná magát.